Itt is megtalálsz:
mindennapok

Lassan egy hete

  • hogy kiléptünk a biztosból
  • hogy együtt dolgozunk
  • hogy van kedvem felkelni
  • hogy tele vagyok tervekkel
  • hogy könnyebb az életem
  • hogy a férjem főállásban a családi vállalkozásunkat igazgatja.

… és pontosan egy hete kérdezi meg mindenki, aki tudomást szerez róla, hogy

1., Hogy bírjuk?

Jól. Szeretjük egymást és nem idegesít bennünket az, hogy együtt kell lennünk, egyébként meg mindenki teszi a dolgát, teljesen eltérő munkakörben.

2., Nem öli ez meg a szerelmet?

De. Lassan 12 év után ugyanis minden pillanatban egymás után sóhajtoztunk, vad szadomazo akciókba bonyolódva, mikor végre összekerültünk és… Uggggyanmár basszus. Na de komolyan. Három gyerekünk van, a legjobb, amit a testemmel tehet, hogy enged egy kád fürdővizet.

És előtte kimossa a kádat.


Pontosan egy hete lassabb minden. Pontosan egy hete van mosolygós arc mustárból a kenyéren. Van reggeli lágy ébresztgetés és teraszon kávézás.

Pontosan egy hete mindketten megérkeztünk az életünkbe, és bár rengeteg a tennivaló, csak lebegünk ebben az eufóriában.

Minden jobb így. Jó együtt ebédelni, jó megbeszélni a célokat, jó véghez is vinni őket.

Jó bátorítani egymást és persze, vannak hangosabb viták, de egész más azon vitatkozni, hogy ki tette el a tűzőgépet, mint azon, hogy merre tart a családunk és van-e így ebben öröm, van-e ennek értelme.

Szélsebesen és kézenfogva robogunk előre, és ha olyan boldog vagyok, olyan jók a napjaim, hogy ha csak minden így marad, csak minden így marad, Istenem, csak minden maradjon így.

És akkor jó.

Megosztás:
Previous Post Next Post

No Comments

Leave a Reply