akkor csak azokat a dolgokat vinnénk magunkkal, amik fontosak a számunkra. A sallangot nem.” -mondta Medve, én pedig bólogattam, majd lázas keresésbe kezdtünk, de hamar rájöttünk, mi az, amit igazán keresünk.

Búvóhelyet.

Nem családi nyaralót, nem lakhelyet, nem életteret.

Búvóhelyet.

Magunknak, kettőnknek, a lelkünknek, a céljainknak.

Kuckót, menedéket, erőhelyet, egy szusszanást.

Elvonulásit.

Festegetős, agyagozós, egyedüllevős helyet.

Gondolkodós, imába belefeledkezős, csillagos egeset. Már körvonalazódik, hogy mit szeretnénk pontosan, meglátjuk, mire lesz lehetőség.

Nehéz időszak volt, nem is írtam egyáltalán. Barnabás vérképe rettenetes volt, felmerült valami komolyabb baj (nagyon-nagyon komoly baj) is a csontvelővel, de aztán kiderült, hogy nem, vaklárma, minden rendben.

Senkinek nem kívánom az elmúlt heteket, borzasztóan sokat kivett belőlem, most rakom össze a romokat, nem könnyű.

Aztán közben csak úgy elfolytak a napok:

• elolvasta Orvos-Tóth Noémitől az Örökölt sorsot
• két fotózás volt ebben a hónapban
• megünnepeltük a gyerekem keresztanyjának az 50. születésnapját
• megjártuk Olaszországot és megünnepeltük Medve 42. szülinapját
• Kolos 2 éves lett – erről majd bővebben írok
• készültünk a Húsvétra
• lecseréltem a telefonom (ez nekem nagy dolog, a telefon gyakorlatilag az élettársam)
• elindult az új butik: immáson xs-5xl-ig vannak ruhák.

Nehéz, keserves hónap volt. Jó, hogy vége.

Ha elköltöznénk, csak a számunkra kedves dolgokat vinnénk tovább.

Nem költözünk. Itt az imádott könyves munkám, itt vannak a fotózások, a barátaim, az életem, de tényleg csak azok a dolgok maradnak, amiket szeretünk. Jövő héten egy 8 köbméteres konténer érkezik az udvarunkba. És kikerül a pincéből is minden, ami nem kell.