is aromaterápiás kozmetikai rendszerrel dolgoztam. Akik régen jártak hozzám, emlékeznek, hogy millió tégely és sok keverés-kavarás volt, aromavizek, olajok…

Egy ideje szemezünk egymással, én és a doTERRA: millió olyan helyzet adódik, ahol eddig is az olajokat használtam, és a tegnapi randevúnk után úgy tűnik, egyre több és több területen kúszik majd be az életünkbe.

Semmi elvárásunk nem volt: sétáltunk egy nagyot , beültünk az egyik mostanában -teljesen jogosan- agyondicsért thai helyre.

Hiába szeretjük a Wasabit, hiába az a törzshelyünk -és marad is- a mindenféle évfordulókon, az igazi ázsiai ízek helyett a hangsúly egyre inkább a fúziós konyhára kerül ott a hangsúly, ami nem baj, de nem feltétlen oda kell menni, ha TÉNYLEG eredeti ízekre vágysz. Mi pedig most nagyon arra vágytunk. Elsőre nem volt bizalomgerjesztő a hely, nem egy fenszi étterem, de özönlöttek az emberek, rengeteg ázsiai vendég volt, úgyhogy azért éreztük, hogy olyan nagy baj nem lehet.

Hát, új kedvencünk lett. Siettünk, úgyhogy mindketten a pad thai mellett döntöttünk, és nem bántuk meg, mert brutális ízorgia volt. Én még tettem rá csilit, úgyhogy nem győztem vedelni a zöld teát hozzá, majd teljesen eltelve még egy nagyot sétáltunk, lődörögtünk Újlipóciában. Megnéztük az összes kirakatot, kinéztük, hogy legközelebb hova megyünk, aztán elérkezett a várva várt pillanat és megértettem, mire fel ez a nagy hype a doterrás olajok körül.

Bevallom őszintén, én elsőre majdnem hazamentem. El nem tudtam képzelni

Sok olaj most került a helyére.

Volt, aminek most értettem meg az üzenetét.

Volt, amivel most először találkoztam ennyire tiszta formában.

Volt, amiről kiderült, hogy igazi mivoltában a legnagyobb szövetségesem lehet.

Hatalmas élmény volt, és úgy örülök, hogy újra intenzíven illatozunk, és nem, nem véletlen és nem királyi a többes: Ádám éppúgy elmerült ebben a színes-illatos világban, mint én, és voltak esszenciák, amiket talán még jobban értett,mint én. Ez volt a legszebb az egészben: amit ő értett és amit én értettem, az hazafelé a kocsiban egy egésszé állt össze.

Jó kis randi volt, jó kis élmény volt, alig várom a folytatást, olyan ez, mintha ajándékot adtunk volna saját magunknak.

Ma főzés és takarítás, ágynemű húzás, leckeírás, szortírozás, mosás és egyéb ilyen nyalánkságok: holnap hajnalban indulunk Olaszországba, és -bár mindig nagyon feszes, nagyon húzós az út- remélem egy kis adventi varázslat belefér majd az időbe.

Mindenképp szeretnék venni néhány palack frizzantét, kandírozott gyümölcsöket, panettonét és egy panettone formát, és nagyon szeretnék egy gyönyörű bőr hátizsákot is, ugyanis rájöttem, hogy nincs olyan táskám, amibe belefér egy a4-es lap. Korábban mindig óriási malaclopó táskákkal jártam, és az utóbbi időben annyira lecsökkentettem a táskáim számát, hogy már csak az igazán szép darabok maradtak meg: egy Fendi, egy Aigner, egy csodás mályvaszínű bőr, és az a kis fekete, amivel most járok, de egyikbe sem tudok beletenni egy mappát, ami elég rossz, mert általában salátaként kerülnek elő így a zárójelentések és a hivatalos papírok… Hirtelen ilyet találtam a neten, valami ilyesmi tetszene: