már beszéltem is velük, remélem felveszik Gergőt. Ez azonban azt is jelenti, hogy az óvoda-zeneiskola-Gergő fejlesztése körben Kolos jó időt tölt majd az autósülésben… ami jó sok kivételt és betuszkolást jelent majd.

Nagyon sokat.

Ez az én csípőmmel és gerincemmel bizony nagyon nehéz feladat lesz, így már most elkezdtem nézegetni, milyen gyerekülést vegyünk neki, a BeSafe ugyanis,ami a 9-18-as gyerekülés és anno nagyon drágán vettük egy kalap szarnak bizonyult számunkra. Először is kicsi volt, a gyerekek csak kucorogva-görnyedve fértek el benne.Másodszor rendkívül fura kialakítású volt, nehezen lehetett tisztítani, és az egyik kivétel-visszatétel során apósom sajnos úgy fogta meg, hogy eltört a fejrésze. Igen. Attól, hogy megfogta. Utáltuk.

Most olyat keresek, ami előre és háttal is beköthető, és -ami a lényeg- kifordítható, tehák szemből kell belekötnöm napjában harmincnyolcezerszer a gyereket, és nem kitekerve-csavarodva behajolni a kocsiba. A 9-18-as kategóriában keresek, ha van valami jó tippetek/tapasztalatotok, örömmel fogadom.

Tegnap egyébként kirándultam. Nagyon jó volt – az utolsó 15perc. Addig tizenötször akartam megfordulni: a gyerekek kocsiba tuszkolásánál, a gumicsizmám nem megtalálásánál, a lovardánál, az ajtó kinyitása utáni lószarszagnál, a zsibongó gyerekeimnél, az első sárkupacnál, a másodiknál is… Aztán mikor megláttam Adri gumicsizmáját (és rádöbbentem, hogy mennyire nem viccel), mikor a hátamra tettük Kolost, mikor egy pillanatra elment a térerő… Aztán valahogy megszűnt az a zsigeri ellenkezés, az ólmos lustaság, a nyűgösség. Jó lett. És egy egészen kicsit elfelejtettem, hogy mennyire fáj a csípőm, megtudtam, hogy a piros háromszög felé kell menni a csúcsra, Barnus szedett egy csomó őzlábgombát, és mivel Adrienn is ott volt, biztosak lehettünk benne, hogy az az. Senkibe nem ment kullancs, nem estem hanyatt, szerencsésen visszaértünk a kocsihoz és nagyon-nagyon elfáradtam.