Annyira sok levelet kaptam Tőletek, hogy már rendesen lelkifurdalásom van, hogy nem válaszoltam egyenként, de…

köszönjük, jobban ugyan nem vagyunk, de beállítottuk az “új normálist”.

• ami leesik a földre, az ott is marad, amíg apa nem jön
• a gyerekek kétnaponta fürdenek
• nincs esti rend, fekszünk amikor sikerül, a gyerekek ott alszanak, ahol épp biztonságban érzik magukat (és ez jobbára a mi ágyunk,a képen is egy Gergő tappancs látható)

• mindent lemondtunk -nekem a jövő héten mindössze egy programom van, egy vérvétel és Barnus negyedéves kontrollja, az is a hét elején, aztán ennyi, nem megy több

Hétfőn már nálunk lesz a babakelengye, már csak egy kiságy kell meg egy babakocsi (végül mégsem lett jó, amit kinéztünk), és akkor elkezdem összeállítani a kórházi táskát is.

Medvének még brutális fájdalmai vannak, de valószínű megússza egy sárga lappal, nem kap most kiállítást ebben a körben. Nagyi pánikol, félti a nyugodt kis életét, jobban stresszel ezen a helyzeten, mint a gyerekek: jaj, most mi lesz, jaj, jön a kisbaba, jaj, mi lesz VELE, vele senki nem foglalkozik majd. Feszült a gyerekektől, feszült,mert félti a kényelmét és persze azt sem éli meg valami jól, hogy már egyre nehezebben tudok az első szóra ugrani, mert nagyon nagy lett a hasam. A facebookon mutattam már képet a szép, új, piros ruhában, de most mutatok egy másikat is:

ekkora. Azt csak a Teremtő tudná megmondani, hogy mitől vagyok ennyire szöszös (mintha nyulat rágtam volna), de ez a szett messze jobban mutatja a mindennapi öltözékemet, mint a piros ruha. Az Art on Me cuccai egyébként majdnem mind alkalmasak kismama ruhának is, ez a zöld, ülepes nadrág nagy kedvencem lett. ez olyasmi, mint ami rajtam van, csak nem ilyen mély az ülepe.

A fiúk egyébként továbbra is ügyesek, bár pont múltkor úgy rá kellett dörrenni Barnusra a tanulás miatt, hogy magam is megijedtem, kezd ugyanis belecsúszni abba, hogy megtanulta az alapokat, és mivel már érdekesebb a könyveket bújni, mint mondjuk az írott nagybetűket formálni, hajlamos két-három napig is elhúzni egy lapot, én meg azért fontosnak tartom, hogy eljussunk a-ból b-be, és bizony vannak feladatok, amiket keményen bevasalok rajta. Annak nagyon örülök, hogy Gergő egyre többször kapcsolódik be az asztali feladatokba (természetesen a saját életkorának megfelelően), és ő is szépen elfoglalja magát egyre hosszabb időre.

Most nagyon sokat javult a dadogása, kiegyensúlyozottabbnak látom, és mivel köztünk alszik, nyugodtabb az éjszakája is, nem olyan sírós-riadt.

Megvagyunk. Apa egy angyal, és anyukámék is jönnek holnap: bevásárolnak, hoznak egy hadseregnek való kaját (borscs leves lesz, spenótos-gombás pite, fokhagymás csirkecomb, rakott zöldségek, legalább kétféle desszertke a gyerekeknek, szóval erős túlzás, de hát istenem, majd valahogy megesszük:))

Állati jó érzés, hogy drukkoltok, hogy velünk vagytok, mi meg hát… valahogy kibírjuk.