Jött az magától.
A két kis vérzés után szigorú ágynyugalom, rengeteg folyadék, magnézium, pihenés – ennyit mondott az orvos hétfőn.
Kolos jól van, 1300g felett, csak hát nekem kellene nagyon kímélnem magam, így korán le is feküdtem aludni…
Aztán a következő pillanatban már a rémálmom közepén voltam: Medvének kiújult a gerincsérve. Kábé kettő pillanat alatt, egy jaj, egy térdre rogyás és telefon a mentőknek, akik nem jönnek ki, mert még mozgásképes, holnap menjen le a háziorvoshoz, az majd ír beutalót, ott majd lesz CT és akkor befekszik.
Én itthon, egyedül, veszélyeztetett terhesként, a két gyerekkel és a nagyival.
Éjjel minden praktikát bevetett, amit három éve tanult, ami annyi eredményt hozott, hogy javul, nem fekszik be, de szigorúan egy hónap, amíg felépül.
Már tényleg elfogytak a szavak, már nincs semmi, itt már nem segíthet más, csak… Michael Jackson teljes hangerőn. Medve szemezget a nagyi járókeretével. Gergő rokkantembereset játszik, Barnabásnak elszállt a cukra, én 8000mg magnéziumot ettem meg ma, és még így is felkeményedett a hasam.
És akkor egyszercsak délután jött Apa, és most ég a tűz a cserépkályhában, kutyák megetetve, Medvének fájdalomcsillapító a hűtőben, napi elintézendők pipa. Néha az angyalok citroennel jönnek- mondja Barnus és mi csak bólogatunk, nyeljük a könnyeinket és röhögünk hangosan és hisztérikusan… már mindenen.
Drukkoljatok nekünk. A nagy szart: ide nem elég a drukk, jöhetnek az imák.
No Comments