Itt is megtalálsz:
mindennapok

Minden megváltozott

Sajnos rossz hírt kaptam szombat este: az orvosom elutazott és így nagy valószínűséggel nem lesz jelen a szülésemnél. Így az én imádott szülésznőm is csak dúlaként lehet jelen velem bármely más orvos esetén, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag teljesen kicsúszott a lábam alól a talaj.

A dolog kísértetiesen hasonlít arra, amit Barnussal éltünk át. Két napja ezen gondolkodunk, és mivel kvázi sehol nem vár minket senki, úgy döntöttünk, hogy ha eljön az idő, akkor legalább közel legyen az a kórház, mert így is úgy is az ügyeletesnél szülünk. Aztán lehet, hogy mégiscsak az eredeti kórházba megyünk, hogy legalább a csecsemősök ismerősök legyenek.

Nem így terveztem, nem ezt vártuk, de valamiért ennek mégis így kellett lennie: sok sírás és nagy kétségbeesés után végre béke van bennem és elfogadtam, hogy minden megváltozott. A fájások jönnek, erősödnek majd leállnak, néha már egészen erősek, olyannyira, hogy többször összekészültem, hogy menni kell, de aztán mire kiértem a kocsihoz elmúlt és ott maradtunk hoppon. Már meg sem lepődöm, egyszer majdcsak elpattan az a burok, egyszer majdcsak kibújik az a kisfiú.

Már nem kavarognak bennem sem kérdések, sem indulat: nem kerestem ezt az egészet, hanem megtalált, én pedig állok elébe. Mást úgysem tehetek, legalább közel leszünk és ez azért ad valamiféle biztonságot:

1a15af365fc0ded736810c86f1f09e97

 

Megosztás:
Previous Post Next Post

1 Comment

  • Reply Ildikó

    Veled izgulunk! Irj mindennap legalább annyit, hogy még egyben vagytok, vagy eljött az idő!

    2017-03-21 at 12:58
  • Leave a Reply