az izotópos-sugaras balhé után, de nincs is csontáttétem. 

Azért ezzel ki lehet egyezni, nem?

Egyébként ma, ott, abban a gyönyörű csillivilli rendelőben eltört a mécses. Úgy igazán. Cikáztak a gondolataim, és valahol a “megtaláltam a táskámban az 1 db Ellie akármi műszálas paróka kiváltására szóló receptet” és az “Istenem, add, hogy csak egy rákom legyen. Add, hogy csak a mellrák legyen, áttét nélkül” között tört ki belőlem a sírás.

Könyörgök, hogy csak EGY rákom legyen? WTF?????!!

Sikoltozni tudtam volna, mogorváskodni (khöööömmmm), törni-zúzni, de nem tettem. Vagyis de, úgy félig.

Remegett a lábam, tikkelt a szemem, és most, ezen a délutánon olyan picinek, aprónak és törékenynek éreztem magam, amennyire csak lehet. Dacára a 44-es ruhaméretnek:)

Néha mérges vagyok magamra. Nem másra, magamra. Mérges, hogy ennek az egész szarságnak kiteszem a legdrágább kincseimet, a fiaimat.

Minden pihenéssel töltött óra, minden orvosi vizsgálat, minden gyengeség tőlük veszi el az időt. Igen, köszi, tudom, hogy nem szabad így gondolkodni, de mégis ez motoszkál a fejemben…

…………..

Drága Fiaim,

ne haragudjatok. Gergő, hallom, hogy sírsz, és megszakad a szívem. Mégsem tudlak sokáig a karomban tartani: még fáj a nyirokcsomó helye, fáj a heg, fáj a cickóm és… érted? Olyan icipici vagy még, annyira nagy szükséged lenne rám, hogy a közeledben legyek, én meg pszichológustól onkológusig, sebésztől parókaboltig mászkálok, Te pedig a Mamival vagy. Mosolygok, mert fáj belegondolni. 

Barnus, Te vagy a legcsodásabb, legviccesebb 3 és fél éves, akit valaha ismertem – azzal együtt, hogy Te vagy az egyetlen 3 és fél éves, akit valaha ismertem:) Fogalmam sincs, honnan van ennyi megértés és türelem Benned. Tudom, hogy hiányzom Neked. Te is nagyon hiányzol nekem. Nagyon szeretlek és most még nem érted, nem értitek, hogy miért nem vagyok itt veletek.

Remélem, ez majd csak egy rossz álom lesz. Remélem tudjátok, hogy Ti vagytok nekem a minden. Hogy nagyon küzdök, hogy itt maradhassak veletek, hogy együtt lehessünk.

Csónakázzunk, meg kirakózzunk, fát díszítsünk. Leckét javítsak és lehorzsolt térdeket gyógyítsak. Ott legyek, amikor elmúlik az első szerelem és ott legyek, amikor a gomblyukba virágot kell tűzni, mert megtaláltátok a nagy őt.

Kérlek, bízzatok bennem, hogy ez csak egy fejezet, hogy túl leszünk rajta, én pedig igyekszem a lehető legjobb anyukátok lenni. Amennyire csak tudok. Ameddig csak tudok. 

Remélem sokáig. Akármeddig is, azt tudnotok kell, hogy az életem veletek lett teljes. Hogy sosem tudtam, hogy ennyire lehet szeretni. Tökéletesek vagytok minden hibátokkal. Csodálatos, érzékeny, értelmes, értékes kis emberek, és minden jót megérdemeltek az élettől.

Nagyon szeretlek benneteket.

Mindig.

Örökké.