aszfaltot megolvasztó

perzselődünk, ég a bőrünk

úgy tüzel, hogy borzasztó.

Ezt éneklik a gyerekeim egész álló nap. Elkapott minket egy hasmenéses-hányós vírus, úgyhogy szobafogságban vagyunk és csak a teraszig merészkedünk. Ott megalkottuk Tüskét, a nemezhalat és ma elkészül párja, Böske is, ha lesz elég erőnk, bár szerencsére úgy fest, ma már csak az erőnket kell visszanyerni.

Nehéz, nyűgös, veszekedős-összezörrenős időszak ez,Medvével nehezen értjük egymás szavát a gyerekeket is megviseli a meleg, és én is a lehető legrosszabb formámat hozom most.

Van ilyen.

Ilyenkor messzinek tűnik az almás-diós baracklekvár, a diavetítő, aminek segítségével Barnus a hangosolvasást gyakorolja, a kókuszolajos hideg zuhanyok, de nem baj, kell ez is, van helye ennek is, az ember nem lehet mindig őőőőőőőrülten boldog -szerintem. Van, hogy az épp elég és a talán még elég között lavírozva, detox teával a kézben és egy behűtött törölközővel a tarkón kell egyensúlyozni, de…

Innen lesz szép újra a felhőtlen boldogság.  Szombaton fodrász, jövő héten Kolosnak oltás, pedikűr, 3 megbeszélés majd újra a Balaton, addig meg előkeresem a könyveket, amiket el akarok olvasni, a ruhákat, amiket el szeretnék ajándékozni és Kolosnak néhány új szettet,mert kezdi elhagyni a 68-as méretet is. Lélekben felkészülök a fogászati kezelésre (hihetetlenül hangozhat, de alig várom!), nagyon várom a mani-pedit, és a családi mininyaralást, szóval most egy kicsit magamba süppedek és polírozom a testem-lelkem, hogy mire jönnek a jobb idők,már szép legyen.