Ó, bárcsak lenne egy olyan hely

… ahol gondolnak arra, hogy milyen egyszerű lenne a táplálékallergiás gyereknek megvenni a következő napra a péksütit. Ahol garantáltan glutén- tej és tojásmentes minden. Ahol lenne szendvicskrém, házi vegán sajt, sütik. Isteni lenne, ha lennének gyerekfoglalkozások és nem kellene mindenért Budapestre vinnem őket. Ha a közelben lenne pilates vagy jóga, ha lenne mellé egy vegán cappuccino, esetleg lehetne még friss-új-gyöngyszem gyerekkönyveket is kapni.

Ha lehetne egy műhely otthonoktatós gyerekeknek, ha lenne stresszkezelő tanfolyam (gyerekeknek is, jaj, Barnusnak nagyon kellene gyerekjóga) vagy épp olyan kézműves foglalkozások, amik az évkörhöz kapcsolódnak. Szakértői tanácsadások, kineziológia és festőkurzus, kismamamasszázs, bio kozmetika… de jó lenne, ha lenne egy ilyen hely.

Imádtam volna (főleg a kommunikációs munkáim miatt), ha lett volna egy közösségi iroda, egy tér, ahol anyukaként napi pár órára beülhetek, van net, van teakonyha, van egy kis felnőtt lét…

Volt, ami lett volna -részleteiben. Vagy műanyagban. Vagy párizsis-trappistásban. Vagy félmegoldásban. Vagy. De nekem nem volt segítség a vagy.  Nekem nem kellett a Kubu és nem kellett a Micimackós fal sem. Nem kellett szűk kis luk és idegesítettek a félszobányi „klubhelyiségek”.

Rájöttem, hogy az a hely, ami az álmaimban van, csak akkor lesz, ha megcsinálom.

Kis szerencsével februárban nyitunk 😉