és kúszik be a félelem: vérvétel jön, tumormarkerek, kontroll.

Közben zajlik az élet: készül a paradicsomleves betűtésztával, úgy fest a decemberi workshop helyett pumpabeállításunk lesz, csütörtökön fogorvos, színházjegyünk is van.

… meg mammográfia, mell ultrahang.

Gergőt el kell hozni az óvodából ebéd után, és úgy fest, nem csak egyszeri alkalomról lesz itt szó: nem a legszerencsésebben választott barátot magának és egymást viszik a rosszba. Értelmetlen ellenkezés, sehova nem vezető ellenállás mindennel szemben, és hiába a kedves és segítőkész óvónénik, a faszkodással és szemétkedéssel szemben tehetetlenek.

… Istenem, az a sor, az a kórház szag…

Barnabás karácsonyi koncertje idén varázslatos lesz, nagyon készül rá, és mi is nagyon készülünk, meg szeretnénk adni a módját: utána vacsorázni megyünk, ünnepelni, koccintani.

… csak minden legyen rendben, Istenem, csak minden legyen rendben…

Elfogyott a hajvégápolóm, ami most így a dauer mellett különösen fontos, és még nem találtam meg a “nem zsírosít, de rendezi a loknikat” kedvencem, úgyhogy ajánljatok…

… vagy csak a kontroll után? Ha már biztos, hogy lesz hajam? Vagy ez hülyeség?

Medve, drága Medve, el sem merem neki mondani, mi jár a fejemben. Tudja, ilyenkor különösen türelmes, de nem beszélünk róla. Nincs új, amit mondana. Nincs új, amit mondanék. Minden nap elmondja, hogy nem akar nélkülem élni. Minden nap elmondom neki, hogy mennyire szeretem.

… csak a jövő szerdán-csütörtökön essünk már túl. Bár Szabó Noémi azt mondta, minden rendben. De a vérvétel. Milyen lesz a vérvétel?

Csak jó lehet. Boldogabb vagyok, mint az elmúlt sok évben bármikor. Több segítségem, kiegyensúlyozottabb napjaim vannak, mint valaha.

Csak mégis, az a fura kis hang, ami megszólal, ami kérdez, és hiába teszem a szívemre a kezem kutatva bármiféle önámítás után…

Ugye minden rendben lesz?