Profi kommunikáció

Meg nem mondom, hogy PONTOSAN hogy történt, de 95%-os szöveghűséggel az alábbi párbeszéddel indult ma a nap:

Valamiben nem értettünk egyet, és ezt felnőtt módra meg is beszéltük:

– Nyuszkó, de hidd el, hogy igen.
– De nem.És nem és nem és nem.
– De így van.
– De nem, és kész, és nincs tovább vita.
– De van vita.
– De nincs, mert én bezártam a vitát és bedobtam a kulcsot a tengerbe.
– De én akkor meg…
– És nem, nem tudsz lemenni búvárfelszereléssel/tengeralattjáróval, mert én azt felrobbantom.
– De nekem van egy speciálisan képzett cápám, ami visszahozza a kulcsot, ami nyitja a dobozt, és folytatni lehet a vitát, és nekem van igazam.
– De nekem van egy génmanipulátorom a cápádhoz, és ha azt bekapcsolom, csak nekem engedelmeskedik.

…. és ekkor a férjem nagyon sokáig gondolkodott.

– De az én cápámhoz van egy speciális önmegsemmisítő program, ami az ilyen vis majorok esetére való, és mielőtt önmegsemmisít, a kulcsot beleteszi egy fekete dobozba, amihez nálam van a csip, és csak én találom meeeeeeeeeeeeeeg….

– De én…

– GYEREKEK! ILYET HARMADIKBAN HALLOTTAM UTOLJÁRA!- mondta az anyukám, és nagyon nevetett.

Ami persze egy hülyeség, mert ez véresen komoly.

———————————–