Olyan feszült vagyok, hogy fel tudnék robbanni. Nem beszélek, szinte csak morgok és vakkantok, mint egy kutya, keserű a szám íze, nyom a gyomrom, folyik a könny a szememből és dühös vagyok.
Nagyon dühös.
Nem tudom megfejteni, hogy mi okozza, nem értem magam, és ezért elég tehetetlen vagyok vele szemben, fogalmam sincs, mi lenne most jó.
A legrosszabb az egészben, hogy nincs most türelmem a gyerekekhez sem, pedig annyi tervünk volt mára: be akartuk fejezni a sárkány lámpást, szerettünk volna Mihály-napi kenyeret sütni, matekozni még egy kicsit… de annyira nagy bennem a feszkó, hogy jobb, ha mindentől és mindenkitől távol tartom magam.
Üvölteni tudnék.
Hát, van ilyen, ha van valami jó tippetek (bármi, akármi), szívesen fogadom.
Ja,nem. A fuss egyet és igyál egy kamillateát hallatán ölni tudnék.
2 hozzászólás
Nekem hetfon volt ilyen, es megneztem egy reszt a kedvenc sorozatombol (Unbreakable Kimmy Schmidt), ittam egy alkoholmentes sort (azt kepzeltem, van benne alkohol), es loptam a gyerekek csokijabol.
2016-09-29 at 14:57Nemrég fedeztem fel, h ilyenkor, ha kimegyek, megnyugtat a természet. Menj ki a kertbe, ülj le vhol pár percre. Hátha segít neked is.. 🙂
2016-09-30 at 09:11