könyv: már megvannak az ételek (RENGETEG!!!) recept, amiket most főzök le, hogy a pontos arányokat lássam. Remélem a teljes kézirat meglesz április végére, szóval most csak főzünk és főzünk itthon, nagyon rossz nekünk. Ha végre megkötjük a szerződést, akkor szerintem legkésőbb ősszel, de maga a projekt már zöld utat kapott. Ha itt nem, akkor meg várják máshol, szóval most már tényleg csak rajtam múlik, hogy mennyire vagyok gyors az írással.
Barnabás asztala: azért felnőtt, komoly bútor, mert a gyerekem egy 80 éves ágyon alszik és a szekrénye hátán az áll, hogy Magy. Kir. Bútor 1896. Vagy valami ilyesmi.
Olyat szeretnék, ami sokfiókos, nem feldönthetős, nagy és masszív.
Elpakoltam és kiszortíroztam a téli holmikat: csak azokat a kabátokat tettem el, amiket még hordani akarok. A többit elajándékozom.
Milyen kocsit szeretnék? Nos, nekem elérhetetlen, örök álmom a Renault Grand Espace. Ne kérdezd, nem tudom miért, fogalmam sincs. Talán amiatt, hogy nagy, pakolható, sok rekeszes, olyan, mint egy feneketlen női táska, rengeteg apró zsebbel, ahol előbb-utóbb mindennek meglesz a helye. Befutó még a Sharan, a Galaxy és a Xsara Picasso is.
Nem tudom, hogy a dezodornak és a mellráknak van-e köze egymáshoz. Én minden esetre alumínium menteset használok.
A tejhabosítóm sosem érkezett meg. Kifogyott az a modell, nem tudták küldeni, mi meg nem rendeltünk még másikat. Most a Metroban láttam egyet elég jó áron, meglátjuk.
Anyám, a nők napja lesz, ezért veszek neked rózsát, meg rózsabokrot, meg rózsa…ööö…rózsaszín fogkefét, meg rózsaházat, rózsahimlőt…
… és rózsaszínűvel rajzoltalak, és itt nem volt hajad, de akkor is szerettelek, te ANYÁM!!!
És fekete: az új bőrkabátom. Kihagyhatatlan volt.
Fehér: a kedvenc Liquitex akrilfestékem. Egész pontosan titanium white, és bőven használtam mostanában, mert tudtam, hogy tök könnyen pótolható, erre bezárták a Pólusban azt a boltot.
Most rendelhetek, mert a könyv még nincs kész…:
Igen: vannak remek együttműködések még ebben a világban. Barátságok is, bizony. Ma szerencsém volt mindkettőhöz: egy olyan munkakapcsolat, ahol nincs kedved izomból megütni a másikat, és egy olyan barátság, ahol mindkettőnknek lehet rossz napja, és elintézhetjük azzal, hogy figyelj, rossz kedvem van, folytassuk hétfőn innen.
Igen 2: 2 és fél napot bírtam, most már ettem egy kis rizst (meg egy avokádót) és jelentem, remekül ment, bár időközben azért a fél karomat adtam volna egy recegős sült tarjáért.
Olyannyira jó érzés volt, hogy most hajlamos lennék azt mondani, hogy értem, miért böjtöltek régen heti 1 napot.
Nem: még mindig nem, nagy nem az átgondolatlan vásárlásokra.
Reggeltől.
Már most utálom.
A májamnak viszont egyértelműen szüksége van rá, úgyhogy nincs kecmec, holnap reggeltől indul a horror, mert kell, mert pont most nem lehet feladni.
(ez egy horror, bazdmeg. én nem ez vagyok. én tésztát dagasztok, bőven megszórom cukrozott kakaóval és feltekerem, és lucsog-csucsog a közepe a kakaós-folyós masszától, és ráküldök egy pohár hideg tejet. én nem, nem, NEM az a lány vagyok, aki léböjtöl.)
Nem is tudom, hogy fogom kibírni.
És a bónusz / a szarnak a saller /a cucc, amivel megrázom a pofonfát az ez:
Teljesen kivagyok.
————-
Mondjuk a fiam megfogta a praktikus oldalát: anya, így nem kell majd kakilnod, csak pisilned.
A férjem pedig miután kivihogta magát, közölte a gyerekkel, hogy
1., ilyet nem mondunk (és röhögött tovább, amíg Halálosan Szigorú Tekintettel nem néztem rá)
2., és a kislányok nem is kakilnak, pláne nem finganak.
Most MINDEN nőnemű ismerősünket megkérdezi Barnesz. Vidám lesz hétfőn az óvoda (ne felejtsem el, hogy Ádám vigye, égjen ő :D)
