Címke: Egyéb

Hülye vagyok.

Vegyünk például egy egészen ártatlannak induló estét, amikoris felfedezem, hogy Gergő 37,1 fokos LÁZBAN SZENVED, majd tisztába teszem, megállapítom, hogy zöldet kakilt, és észreveszem a…

telefon.

kicsöng.

én lenni a Megoldó Mama.

Összeszedett vagyok.

Fókuszált.

Felkészült.

Megoldom.

Flór Ferenc kórház, gyerekosztály. Kicsöng.

Felveszik.

Fejemben  a lista: értesítendők, pakolandók, életmentési teendők. Semmi nem zökkenthet ki. Bemutatkozom.

– Miben segíthetek?
– A gyermekem (10 hónapos) lázas, zöld a széklete és PERFORÁLÓDOTT A KÖLDÖKE(?!?!!!), de már leszáradt, de itt a csonk a kezemben, ja, nem, ez palacsinta.

—-

Kurvára remélem, hogy nincs

1., hívószám kijelzés
2., érthetetlenül mutatkoztam be
3., amnéziás az, akivel beszéltem.

– „de Anya, ha egyszer puncid van, akkor ne beszélj” (mindezt a húsvéti ebédnél, még szerencse, hogy a dédi süket)
– fél óráig sikítva hisztizett, mert nem mutattam meg, hogy milyet kakilt Gergő.
– felhúzta Gubanc lábára a térdvédőt.
– „Drazsékám, paripám, én most rád ugrom, és te hősi halált halsz. Utána elmegyünk, és veszek neked fagyit.”
– „Gergő ECSÉM, figyelj: a jó bunker alapja, hogy…”

Gyerekszáj. Rizsszem fogakkal teli, meleg, mosolygós, kedves, őrült gyerekszáj.

És akkor a többi apróság:

• Kezdenek jobban lenni, aminek nagyon örülök: Gergő a második kör antibiotikumot kapja, összességében 3. hete beteg, nyűgös, hisztis. Kijött a második foga, úgyhogy vége az Unifogis időszaknak: Marcang mostantól kétfogú fenevad állat. 
• Kezd látszódni az előszobában, hogy ez egy koncepció, nem csalás, nem ámítás, nem átverés, hanem egy dizájn-elem, hogy össze-vissza képek vannak a falon. Számomra kedves képek. Fehér keretben mind. És az elgondolás az lenne, hogy előbb-utóbb összeérjenek a képcsoportok, és olyan legyen az előszoba, mint egy klassz galéria.
• Ádámnak mondtam, hogy nagyon-nagyon-nagyon szeretnék egy új kanapét. Ádám pedig mondta, hogy álmai nélkül mit sem ér az ember, majd bátorítóan megpaskolta a lábam.
• Egyébként hites uram megy holnap a doktornőhöz, én pedig már előre vinnyogva röhögök, hogy 1., milyen fejet vág majd a férjem, mikor kiderül, hogy alkoholt nem lehet, 2., mit szól majd a doktornő, ha Medve brummogó basszusán felháborodik, hogy hát a bor, na aaaaaaaaz nálunk munkaeszköz. Kiegyenlített harc lesz, mindkettő elég konok;)
• Szerintem kiverné a biztosítékot, ha ezzel a képpel várnám haza. Úgyhogy megyek is nyomtatni-keretezni:)

Szenvedj velem, Bébi. Te hoztad rám a veszedelmet úgyis:)

1., Tejszínes krumplipüré (ez idáig nem bonyolult, csak a tejszínre figyelj, hogy Na-Laktát mentes legyen. Fogalmam nincs mi ez, de ez van a papíron).
2., Pulykahús (fél kiló), póréhagyma (egy egészet tettem bele), 2 tojás és rizsdara (úgy két evőkanálnyi) megy a késes aprítóba, majd ebből a masszából fasírtokat formázok, pici olajban kisütöm. Kihagytam belőle a sót – hát, szar is lett:))
3., Ubisali (kígyóuborka legyalulva, pici o. olajjal)

———–

És a mai szám:

Maradék krumplipüré riszájkül:

– szerecsendió, 2 tojás, 2 ek. rizsdara – evőkanálnyi adagokban kisütöm, jó ropogós lesz
– paradicsompüré, fekete olíva összeturmixolva az öntet.

Nem volt panasz. Ettek, mint a kisangyal.

————————————-

Egyébként meg tiszta mázli, hogy Ádámnak kiszakadt az egyik farmernadrágja. Most csinálhatunk ilyet. És megjegyzem, hogy ennek a Mackónak nagyon székrekedéses feje van. Nem tudom, ki bólintott rá a sorozatgyártásra, de nem kellett volna.

mi pedig bekuckóztunk. Barnabás tévét néz, Gergőke alszik, én pedig

• függönyelkötő után kutatok ezerrel. Valami nem túl feltűnő, bronzos, egyszerű kampóra gondoltam
• mindenmentes valami finomság után vágyakozom
• csodaszép pelenkázótáskát vettem: puha, igényes anyagú, sokzsebes, hűtőrekeszes. Klasszság, na. Fel is töltöttem: 4 pelenka, popsitörlő, cumi, kézfertőtlenítő, alátét az ugye van benne, egy üveges étel. Univer. Az Univernek van mindenmentes bébiétele. Kanál. Na azt még nem tettem be. 
• felvettem a fűtést, olyan hideg van.
• szokom a gondolatot, hogy egy jó ideig tilos a kávé. A tea nem. Úgyhogy egyelőre a Twinings english breakfast teáját próbálom majd meg egy csepp tejszínnel. Basszus, tudom. De valami kell, hogy felébredjek reggel.
• tisztogatom a facebook profilomat és az e-mail fiókjaimat, már jojózik a szemem: unfollow, leiratkozás, törlés. Biztos? NANÁ! Ó, de még mennyire!!!
• csapongok a neten: hol dolgozom egy kicsit, hol megnézek egy videót. A gyöngyösi kirándulásunkat szervezem. Lejárt a mosógép.

Hosszú évek voltak, és ahogy göngyölítem-emlékszem-rendszerezem, egyre hosszabbnak tűnnek. Érdekes, hogy mindenféle fájdalom nélkül landol a konténerben minden, amit úgy ítélek meg, hogy már nem kell.

Minden egyes lépéssel közelebb kerülök ahhoz, hogy letisztuljon a kép – végre tudom, hogy mim van. Méltó helyre kerülnek a fontos emlékek, és igen, megtartok olyat is, ami a nehézségekre emlékeztet.

Egy régi lakáskulcs. Egy levél. Egy összetört telefon. A sugárterápiás alátét.
Nem felejtek.

Egy picit belehaltam.

Ideje újjászületni.

együtt kezdtük. Majdnem napra pontosan. Együtt műtöttek minket.

Ő nem vállalta a kemót.

Én igen.

A terapeutám mindig azt mondja, hogy azok halnak meg, akiknek úgy jobb. Akiknek valami olyan nagy problémájuk van, hogy nem lehet kiradírozni, átfesteni, újrakezdeni, hanem lap kitép és újraír van.

Ezen egyébként nagyon sokat gondolkodom.
Van, hogy elromlik, van, hogy nagyon nehéz javítani, és a mai, fogyasztói társadalomban szocializálódott fejemmel simán rávágnám, hogy dobjuk ki a fenébe – ha egy kenyérpirítóról lenne szó.

Ez azonban a testem. A testem és a lelkem.

Nem akarom újrakezdeni, nem szeretnék katapultálni, így ezt kell megjavítanom.

A bibi csak az, hogy nem mindig tudom, hogy jó irányba haladok-e.

ma valaki olyanról derült ki, hogy olvassa a blogot, akiről aztán full-full nem gondoltam volna, hogy eljut hozzá.

Egyébként egyszer ez nagyon érdekelne: hogy kerültetek ide? Úgy értem: figyi má’ Kriszta, találtam egy tök jó blogot, a csaj rákos volt, és amint meggyógyult, felpofozta a fiát! Olvasd te is!!

Így?:D

……………………

Egyébként meg fájó szívvel, de limitálom az aliexpresst – egyszerűen nem éri meg.

Jó, persze, van, ami jó, de ami fos, az annyira fos, hogy használhatatlan, így gyakorlatilag ha osztok-szorzok és egyszerre nézem a „jó üzletet kötöttem” és az „aztakurva, ennek a gyártására valaki rábólintott??” dolgokat, akkor összességében azért drágábban jövök ki.

Egyébként a pizsama megjött és az jó lett, ha már itt tartunk, úgyhogy Barnesz most épp a Donaldosat gyűri, irtó vagány benne.

…………………….

Ma van Ádám szülinapja, de már délután 2-kor azt éreztem, hogy tarkón verem: semmiképp(!!!! mert mérgező??) ne legyen csokitorta, meg gyümölcs, meg dió, de ezt úgy mondta, mintha azt kérdeztem volna, hogy jó lesz-e egy szalontüdős-mákos, jó sok sós tejszínhabbal…

Feketeerdő.

Megvettem, tűzijáték, marcipán, gyertya, kocsiba be.

Aaaaz neki nem jó – de mindezt úgy, mintha darált kutyahúsos lenne mondjuk kandírozott epekővel. Akkor már inkább csoki.

Meg kellett álljak az osánnál, hogy hátha van oroszkrém, volt, vettem egyet.

Az jó, de kicsi.

Borzasztó. Komolyan, vele a legnehezebb.

…………………….

Anyu itt van, így

• lógok a neten és teszveszezek
• megnéztem a Trónok harca 4/1-et (Dzsofrinak is két jó nagy pofon kéne – asszem írnom kell egy gyereknevelési szak/tankönyvet. Ma már mindenki babalélektanász és szakpszichológiáter, úgyhogy gyorsan találjunk ki nekem is egy címet…)
• végre szárad a két napja kimosott ruha.

Mellrákos voltam. Jaja, fél éve be voltunk csokizva mindnyájan, hogy akkor mi lesz, hogy lesz, de jelentem, láttam felülni, felállni, elindulni a kisebbik fiamat. A nagy szeretné megtanulni, hogy írja le a nevét – én tanítom, én foghatom a kezét. Már nem vagyok kopasz. Újra piszkálom a férjem, ha nem dobja a zoknit a szennyesbe.

A mellrákból ki lehet jönni.

Sokszor a nagyon csúnya helyzetekből is. A reménytelennek tűnőből is. A „nyakig-ér-és-lassan-elborít”-ból is.
Persze nem sétagalopp.

Sírással, fájdalommal és nagy kétségbeeséssel jár, mire az út végére érsz, és persze semmiféle hősiesség nincs benne: csinálni kell.
Aztán amikor megkapod, hogy ECOG: 0, az nem hangos, nem ünnepélyes, nem rózsaszín flitteres. Csendes. Szívet repesztő. Mindennél mélyebb, mindennél magasabb, mindennél elsöprőbb győzelem.
Nagyon kérlek, oszd meg Facebookon, a kolléganőddel, az anyósoddal, az akárkicsajjal. Nem csak októberben vizsgálunk mellet, nem csak akkor megyünk el szűrésre. Most is lehet. Bármikor lehet. Ne várd meg az októbert – fél év életet menthet!

Vigyázz magadra és csak semmi para: látod? LÁTOD? Már nekem is nő a hajam.

Ölellek,

Ági