Címke: Egyéb

hogy mi lesz egy év múlva, elámultam volna.

Nem hittem volna,

• hogy ennyit jelenthet a tavasz. Újrakezdést, új színeket, tüdőt teletöltő friss levegőt.
• hogy Barnabás rágja majd a körmét. Kivagyok. Ő is. Tudom, idő kell neki is, de nagyon nehéz.
• hogy megcseréljük a hálót és a dolgozót. Nagyon jó döntésnek bizonyult.
• hogy bezárom a kozmetikát. 
• hogy egy kemó után tervezem, hogy hogyan, mikor és mennyi pihenő után nyissam újra:)
• hogy egy olyan hatalmas terv születik meg a fejemben, amit nem is gondoltam volna. Sosesose.
• hogy ennyire erős vagyok.
• hogy lesz egy fésülködőasztalom:)
• hogy Gergő ugyanolyan gyorsan fejlődik majd, mint Barnus. Szerintem a napokban elindul. Már most egy kézzel kapaszkodva megy a bútorok mellett.
• hogy spenótos banános ananászturmixot eszem majd
• hogy lesz terapeutám
• … és hogy büszke leszek rá, hogy van, mert ezt minden héten megteszem magamért
• hogy szeretni fogom a rövid hajam (!!!)
• hogy felmerül a lehetősége, hogy lesz rózsalugasom! (ha lekerítjük a kertet)

Kriszta egészen felvillanyozott, amikor elmesélte, hogy van egy „csodatutiság, amivel ORGAZMIKUS élmény ablakot pucolni.”

Vártam a nagy csodát, a spéci szert, a furcsa alakú akárbármit, de ez a cucc ugyanúgy néz ki, mint bármelyik  gumis ablaklehúzó. Azzal a különbséggel, hogy sokkal többe kerül.

Elég volt egy húzás, és megértettem, miért.

Mert sokkal többet ér.

Hónapok óta először tiszta az üveg. Kilátok rajta. Itt-ott a saját ügyetlenségemből fakadóan még foltos, de talán nem is a tökéletesség a cél: élvezem, hogy tisztítom a képet.
Jó, hogy áramlik be a napfény.
Jó, hogy kilátok a világra.

Kinézek, és nagyon messze ellátok, nagyon apró részleteket figyelek meg, és nincs előttem kétkedés, nincs homály: a cél bármi lehet, a cél mosolyogtatóan közel van, nézhetek nagyon az ablak elé, de nézhetek nagyon messze is.

Megtehetem. Elérhetem.

Van időm.

És van tervem is:) Nagyon nagyot álmodtam. 

És a következő egy évben meg is valósítom.

Gondolsz valamire? Neeeeem, nagyon messze jársz. Annál most sokkal nagyobbat álmodtam.

Szeretem az új ablakomat. A foltokkal együtt is kurvára szerethető az új ablakom a világra. Az új lelkem a világra.

Tőlünk 3 házzal odébbról elvittek az éjjel egy kocsit. A miénket is feszegették, a szomszéd kamerája felvette, de végülis nem Imit vitték el, hanem egy másik autót.

még mindig tart, de a cukorral és a liszttel csúfos kudarcot vallottam: fagyizni voltunk ma.

Jelzem, hogy már nem az a srác készíti a fagyit, aki eddig. Biztos, hogy nem. Cukorszirup, művi elrendezés, ordító színek és harsogóan természetellenes íz – ezekből pedig elég volt egy fél gombóc, és a többi ment a kukába. Medve ugyanígy. Mármint nem ment a kukába, hanem kidobta ő is a fagyiját.
This is the end of an era.

Pénteken nagyon rossz napom volt, nagyon hajtós, nagyon stresszes: mire az esti találkozóra értem, már egy bő fél órás bömbölés mögöttem a kocsiban. Bután is éreztem magam, végig kaparta a torkomat a sírás, de találkoztam a többi melldagis csajjal – újakkal is, és olyanokkal is, akikkel intenzíven tartom a kapcsolatot egyébként is.

Szombaton zeneórára vittem Barneszt: pont annyi volt, ami jó volt még neki, és pont annyira fáradtunk el, hogy legszívesebben már délután lefeküdtem volna aludni.
Este szuper meglepit kaptam, külön posztot érdemel, annyira klassz, el sem hiszem, hogy milyen lehetőséget hozott a Sors (meg egy Fiat Seicento, ha jól láttam:))

Kérdeztétek a lelki okokat, az annyira összetett, hogy még nem is tudom, honnan kezdjem el írni, de ígérem, hogy megírom. Nyilván nem a teljes igazságot, hisz van olyan, amit megtartok belőle magamnak,de annyit mindenképp, hogy egy átfogó képet kapjatok arról, hogy milyen dolgok vezethetnek odáig, hogy az ember egy fasza karfiolt növesszen a mellébe.

Hangoskönyvet hallgattam délután: Bagdy Emöke Pszichofitness című könyvét, és… klassz. Érdekes. Ha megszokod a hangját (20 perc), utána már nem annyira fura, hogy beszél hozzád valaki (na jó, de), de amiket mesél, az nagyon érdekes, értelmes, PRAKTIKUS(!!).

Együk ki a fagyasztót projekt: megy, megy, még mindig megy, és még mindig majdnem fullon van. Holnap gombafejeket sütök (nyilván a gomba új szerzemény), illetve Gerusz mester kap némi sütőtököt egy kis túróval (basszus, hogy szalad az idő, már itt tartunk).

• holnap megyek az onkológushoz megbeszélni az ellenőrző vizsgálatokat
• Barnesznak vissza lehet venni az asztmagyógyszeréből
• iszonyú jó új tervem van, új dolgot fogok tanulni, és ha egyszer újra nyitva lesz a kozmetika, hát majd használom is
• holnap jönnek a fényképek az új albumokba: nagyon izgulok, most áll majd össze a kép, hogy milyen is egyben
• holnap húshagyó kedd: idén végigcsinálom a böjtöt, de kiegészítem azzal, hogy cukrot továbbra sem eszem, és a fehér lisztről is lemondok.
• tiszta kiütés vagyok: valszeg most távozik az elmúlt fél év anyaga, de egyszerűen nevetséges, ahogy kinézek
• Ivett, nem tudom mi lett volna, ha nem tartod bennem a lelket hétvégén. Most hétvégén ugyanis (megint) meghalt egy lány a  mellrákos közösségből. Szedi az áldozatait ez azért bőven:(

„Tumoros betegek állapotát leíró rendszer, melyben a pontértékek jelentése a következő: 0 – tünetmentes…”

és hát ECOG: 0 (idétlen vihogás; ostobán néző, tévéért ordító, zöld fikás gyerek ölelgetése; sírás)

félrevezettelek Benneteket: 7 munkanap.

Azaz még 2 van hátra.

Ma és holnap.

Undok vagyok, türelmetlen, fosok az idegtől és pótcselekvésekbe menekülök (vásárlás). Félek, hogy mi lesz most: kicsit úgy érzem magam, mintha kurva hosszú börtönbüntiből szabadulnék, és nem tudom, hogy kell a külvilágban élni. Jól élni. Hogy szipiszupi-klafamafa legyen minden.

Van klassz segítségem, aki azt mondja, hogy minden remek lesz és csak rajtam múlik, hogy hogyan alakul a jövő, de bennem folyamatosan az munkál, hogy egyszer már nagyon elrontottam, ergo nem tudom, hogy kell jól csinálni.

Úgyhogy nyígok, nyűgök, bántok, hisztizek, miközben lufikkal, fanfárokkal és madárcsicserrel kellene ünnepelnem az újjászületést.

Elbaltázott egy figura vagyok, na.

Még 2.

Hét nap van hátra a kezelésből, tegnap jó nagy leltárt készítettem a terapeutánál, most pedig úgy vagyok vele, mint amikor tudod, hogy indulsz Májámiba, és nem tudsz arra gondolni, hogy milyen klassz lesz, meg mennyien görkoriznak majd, meg mennyire süt majd a nap, hanem csak arra gondolsz, hogy raktál-e a bőröndbe naptejet.

Na jó, ez nem reális. Sosem voltam Májámiban. Életszerűbb, ha úgy kezdődik a mondat, hogy pakolod a csomagot mittudomén… Kazincbarcikára.

De ezen felül az érzés ugyanaz

———————

Ha már nagy utazás, vééégre megszültem, hogy milyen autósülést kap Barnesz: a Römer mellett döntöttünk, és egy kisebb afrikai ország éves GDP-jét felemésztő összegbe kerül majd, de azt hiszem, klassz lesz.

Geruszka stabilan áll, nagyon cukker, és úgy fest, hogy neki is turmixoljuk majd a hurkát: csak jön, jön, jön a foga – in a galaxy far-far-far away.

——-

Minden egyéb: szülinapról képek majd tömbösítve, le-hám-lott a mellbimbóm (!!!!!!!!!!!?????!!!!!), elaludtam a hajam, és végre-valahára eljutottam manikűröshöz, és… asszem ennyi.

7