Címke: Egyéb

Elfelejtettem, hogy június 3-án lejár a jogosítványom. Óriás rohanás lesz ma délelőtt, háziorvos, önkormányzat (a reggeliztetés, ebédcsomagolás, reggeli munkák elindítása és egy legó állatorvos+távcső felkutatása körön már túl vagyok – és még nincs fél 9). Nem hiányzott ez most. Más terveim voltak. 

Be szerettem volna csomagolni a dadusoknak a pedagógus napra szánt ajándékot. Vagány Clinique szemfestéket kapnak. Nem azért, mert kolbászból van a kerítés, hanem azért, mert nagyon sokat köszönhetünk nekik: szeretik, nevelgetik a Barnusunkat, és ez olyan hálával tölt el, hogy az nem is igaz. Tudom, ez a dolguk. De a simogatások, a bátorítás, az extra puszik  az igazán nem lenne „kötelező”, és mégis minden nap megkapja a gyerek…

Be akartam fejezni a bodzát. Ez sem marad el, csak délutánra csúszik: cukrot kell venni meg almát (most almás készül majd), aztán felhordani az üvegeket, kimosni és indul a banzáj.

Tegnap voltam orvosnál: Gergőke irányba állt, még mindig nagyobb, mint kellene neki, úgyhogy teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy mikor indul meg. Azt azért nem lehet mondani, hogy kétségbe estem volna: a menetrend szerinti masszázs-szauna-arckezelés trióra érkező Zsu csak annyit mondott, hogy szóljak, ha elfolyna a magzatvíz, én pedig mondtam, hogy oké, ő meg nyomkodja majd a derekam, amíg meg nem érkezik a férjem. Ezt lerendeztük a liftben, röhögtünk egyet, kiszálltunk és nekiláttunk a szeánsznak.

Csodaszép a legényke odabenn: néha fel sem fogom, hogy nemsokára itt lesz, velünk lesz, dédelgethetjük, puszilgathatjuk és szeretgethetjük. Néha legszívesebben elkiáltanám magam a boltban, hogy „hé, emberek, hogy tudtok ilyen nyugodtan vásárolgatni, miközben egy ultragigamega csoda történik velem???”, de nyilván nem ordibálok, csak mosolygok és nagyon-nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy Barnabás olyan, amilyen, hogy van, hogy okos-értelmes-bájos, és hogy jön Gergő is.

Remélem, azt remélem, hogy Barnabást megtanultam úgy szeretni, ahogy az neki jó, és bízom benne, hogy Gergőnek is a lehető legjobb, tökéletlen anyukája leszek.

Akinek van jogosítványa. 

Úgyhogy zárjam már be ezt a nyomorult oldalt és húzzak már el öltözködni, mert elkésünk az orvostól:)

Epres, almás és almás-rebarbarás készült, óvatos mennyiségekkel (15-20 kis üveg fajtánként:)), de akkora sikere van, hogy egy nagyobb adag ázik, és várja a sorsát, hogy csütörtökön nekiessek.

Egész szombaton dolgoztam, és meg kell osztanom ezen a blogon is: nagyon boldog vagyok és büszke vagyok a tanítványaimra – kifejezetten jól alakulnak a lányok, ügyesek lesznek és jól haladnak, szóval az instant-sminkre éhes népséget jó kezekben hagyom, amíg Gergővel összeszokunk. (Hahó, Székesfehérvár, állati jó sminkest kaptok hamarosan…úgy nyár végére!)

és akkor random:

… szomorú ez az időjárás és ettől én is olyan lassú és lomha leszek. Basszus, sosem gondoltam volna, hogy május végén fűteni fogunk,aztán meg tessék: 8 fok van odakinn!

… összegyűjtöttem a szuper-színe-van-de-ezt-a-kiképzést-nem-bírja körömlakkokat: a tesóm nagyon örül majd neki, én pedig csak azt tartom meg, ami gyerekbiztos, súrolóbiztos és takarításbiztos.

… igen, jól látod, kezd a szenvedélyemmé válni a lomtalanítás. Olyan érzés, mintha mázsás súlyoktól szabadulnék meg (pedig egy ide-oda pakolt körömlakk nagyjából 5 deka:)). 

… amit viszont összegyűjtöttem, azok a régi, gyönyörű porcelán tányérok. A héten veszek hozzá kampót és felteszem a konyhába. Na jó, megkérem Medvét, hogy tegye fel.

… uhh… megnéztem az időjárás előrejelzést a hétre. Nem kellett volna. Ocsmány idő lesz.

megyek duzzogni. attól nyilván kisüt a nap.

Spárga. Spárgát mindenképp eszünk majd, hozzá pedig fokhagymás tarja lesz. Úgy kellene főznöm, hogy holnap estére már ne kelljen: jön apósom, és 

1., vigyáz ránk (értsd: rámnéz, hogy szülök-e), míg Medve Tüsszentben van (Brüsszel) 

2., befejezi a gyerek ágyát

Valami óriásigigafinomat szeretnék neki főzni: egyrészt nagyon szeretem, másrészt ő olyan igazi hálás közönség: mindent megeszik (oké, csak majdnem mindent: a tarhonyát nem. De csak azt nem.), és mindenről legalább ötször elmondja, hogy mennyire finom.

Megrendelem végre a sajtoltó kultúrát, olyan ráérősen tologattam ezt a feladatot a héten, aztán hipp-hopp péntek lett, úgyhogy várhatok minimum hétfőig.

A sárga epe öntött el, mikor megláttam az egyik vendégem táskáját most szerdán. Annyira  de annyira gyönyörű!!! Beindult az Azonnali Beavatkozás: Vásárlás hadművelet, úgyhogy bejártam az említett bolthálózat 3 üzletét. Nyilván egyikben sem volt, ez az én szerencsém…:( Kárpótlásul rendkívül harsány, ám nagyon vidám gumicsizmát vettem magamnak, ősszel tökéletes lesz. Ha minden más fekete rajtam. Ez a csizma egy mákszemnyi színt nem visel el:D

Ezt a szettet elnézve égető szükségem van egy maxiruhára. Vagy kettőre. Vagy háromra.

Na jó, ennyi volt a kávé. Irány a bölcsi.

Ma délután:

Holnap:

Péntek:

• családi nap a bölcsiben – ugrálóvár, arcfestés, hejehuja
• takarítás, főzés, második kör a bodzazselében

• smink, sminkoktatás
• Vöröskereszt

Ne, ne mondj semmit – az előző terhességem-szülésem után fel vagyok készülve mindenre. Most az első fázisban vagyunk, aminek a sláger mondatai:

„szegény, hogy még mindig dolgozol” – ezt fejcsóválva

” túlhajtod magad, már rég pihenned kellene”- ezt is

” egy hős vagy, én biztos nem csinálnám” – mentegetőzve

Hamarosan jön a második fázis. Az ugye teljesen rendben van, hogy a család összefog, hogy anya a szülés után elmehessen egyet sétálni, egyszer-egyszer tornázni, beülni a barátnőkkel egy kávéra, merthogy az anyaság nem börtön, szükség van egy kis regenerálódásra, ésatöbbi. Ha anya ezen programok helyett ugyanennyi időre (heti 1-2-szer  2 óra) d-o-l-g-o-z-n-i megy, akkor jönnek a kimondott gondolatok:

” és kivel van addig az a SZEGÉNY gyerek?”

” … hát, ha nincs más megoldás…”

„ez rettenetes, otthon kellene babáznod”

„nem sajnálod a kicsit?”

„nem tudjátok másképp megoldani?”

és a kimondatlanok:

„minek szül az ilyen gyereket?”

” hogy MERI megtenni?”

„normális?”

„szarul néz ki, olyan kialvatlan”

És aztán hamar, nagyon hamar jön a harmadik fázis. Amikor nehéz, zűrzavaros, de teljes életet élek, és nem kell azon gondolkodnom, hogy megszűnik a munkahelyem, hogy nem lesz állásom,hogy meddig maradhatok otthon és hogy miből veszek pelenkát. Ilyenkor jön a 3. lemez:

„könnyű neked, mert….” – ja. két hónapja még a sátán fattya voltam

„de te ezt szoktad meg, te bírod” – akarni kell és kussolni. meg csinálni, ha van rá lehetőség.

” szerencsés vagy…” – a szerencsének ehhez semmi köze. én alakítottam így. 

Nem, nem mondom, hogy ez tökéletes rendszer. Azt sem, hogy mindenkinek való. Viszont eszembe nem jutna egyik barátnőmnek sem a fejéhez vágni, hogy 

„de könnyű neked, itthon lehetsz 3 évig és semmi mást nem kell csinálnod, csak anya lehetsz. Ha két gyereked van, akkor duplázhatod az időt.” 

„de jó, már felteheted a lábad és a babaszoba színéről ábrándozhatsz naphosszat. persze csak amikor nem vagy terhesjógán” – mert ez sem igaz. eljárhatnék terhesjógára. De lusta vagyok, helyette csak döglök, amikor lehet:)

Mindegy, fel vagyok készülve mind a három felvonásra – bár szívem szerint kihagynám a megjegyzéseket. Úgy könnyebb lenne.

elismerem, de hatékony.

Meg szoktam kérni a gyereket, hogy egy kicsit odébb sértődjön meg, mert telefonálok. Hogy pakolja össze a legókat, mert ami nincs összepakolva, az bizonyára nem kell, és én nem tehetek mást: kidobom. Hogy azért nem szállhat le a székről evés közben, mert a”csak, mert azt mondtam”. Hogy ne szurkáljon a bottal, mert az én villám nagyobb.

Egyszerűen ez az „engedd, hogy nyíljon a lelke és ne szólj semmiért” cucc nekem nem jön be. 

megvettem az ágyhoz és a pakolós-olvasós fa padhoz a selyemfényű lazúrt (mahagóni színben). Csodaszép, antik ruhásszekrényt „örökölt” ide Barnus, annak van ilyen bordós-barnás színe, egészen különleges hangulata van tőle a szobának. Bent a Stúdióban még van egy kis komód, az is ilyen színű, valamikor azt is elhozzuk, kell a hely a nagyfiús dolgoknak: a komódba papírok, ceruzák, festékek kerülnek majd.

Lassan nekifogok a hímzéseknek is, a keretek már megvannak, igazából a minta is, csak annyi de annyi mindent kell csinálni…

Íme a minta (a színeken még hangolni kell. ez így botrányos:))

Citromos-agyagos arcpakolás, szemöldökigazítás és le kell mosnom a régi körömlakkot is – este konceeert! Igen. Most mondom századszorra. sőt, a szomszéd bácsinak is említettem – ő ment csirkét etetni és pedig agyagos pakolással a fejemen kisétáltam a teraszra. Nem tudtam elég gyorsan visszavonulni, plusz eléggé zavarba is jöttem, úgyhogy elkezdtem habogni a koncertről… nem lennék meglepve, ha beszerezne még egy kutyát és megerősítené a kerítést.

……………

Remek menüt álmodtam: 

Pénteken megcsinálom a ragacsos csirkét

Vasárnap sörös marhapörkölt lesz salátával

Hétfő este pedig ugyanez, csak pitában, rengeteg zöldséggel

Kedden sajtos gnocchi zöldfűszeres vajmártással

Szerdán francia saláta és húsgolyók meg cukkiniropogós

eddig jutottam.

 …………….

Dezikével egyelőre mámor az élet, értjük egymás nyelvét, azt csinálja, amit mondok neki, és remek képeket készít, úgyhogy maradéktalanul elégedett vagyok.

…………….

… ehh, nem úszom meg. Megyek teregetni. Megint…

 

… persze, tudom én, hogy neki is ezer dolga van. Azt is, hogy értünk dolgozik, hogy haladni szeretne, hogy ő is mutatni akarja, hogy nem hiába vagyok fáradt és túlhajszolt, nem egyedül viszem a terheket, mert lám, ő is mennyi mindent vállal és csinál, hogy működjön a verkli.

De ott az a pici de.

„úgy volt, hogy megcsinálom, de aztán eldumáltuk az időt reggelinél, és nem jutott rá időm”

„megyek, de tudd, hogy még egy csomó dolgot terveztem itthon, így azokat nem tudom megcsinálni”

„most is itt dumálunk húsz perce, amikor annyi dolgom van”

„lefektetem a gyereket, de akkor az xy nem lesz kész”

és még sorolhatnám. Nem úgy érti, nem úgy szánja, de mindig úgy jön le, hogy „a kurva fontos dolgaimhoz nem érek oda, mert olyan csip-csup dolgokkal kell törődnöm, mint a család”. 

Persze, nyilván, természetesen… nem állok le vitatkozni meg veszekedni, hisz nem erőssége, hogy megértsen ilyen dolgokat.

De nagyon rosszul esik. Olyan igazán nagyon rosszul esik.

Megálltam a zebránál, hogy át tudjon menni 3 gyalogos, szépen, nyugodtan, és már a zebra felénél jártak, mikor belém jött valaki hátulról. 

Hatalmas csattanás, minket az ütközés betolt a zebrára.

Kiszálltam a kocsiból, a gyalogosok meglátták, hogy hatalmas hassal és egy üvöltő gyerekkel vagyok, úgyhogy hívták azonnal a mentőket. 

Barnusnak azt mondtam, hogy játszunk, így megnyugodott, aztán pedig a  mentőben a kórház fel  már roppant lelkes volt – szerencsére Gergőnek sem lett baja, nem nyomta meg az öv, nem sérült a lepény sem.