Címke: lélek

Kategóriák
Egyéb

Kinőttem- bejelentkeztem – listára írtam

Kinőttem.
Harmincnégy és fél évesen eljutottam ott tartok, hogy nem biztos, hogy tudom, hogy mi a jó nekem és hogy mire van szükségem, de azt biztosan tudom, hogy mire és kire nincs.
Ennek megfelelően purgálok most magam körül mindent.
Nincs szükségem például glossy magazinokra (Joy, Glamour, Cosmo stb.) Ádám mindig ilyesmit hoz, ha úgy gondolja, hogy szükségem van némi női megerősítésre, és egész eddig nem is szóltam, mert átlapoztam, meg minden, de… nem, már nagyon rég nem nekem szól.
Nem iszom trendi koktélokat, nem török karrier babérokra, nincs szükségem borítéktáskára és hasított bőr peeptoe csizmára sem. Nem kell aranyóra, csábító parfüm, nem nekem szólnak a trendek úgy általában, és nem kenek magamra semmit.
Nincs szükségem töltelék emberekre a facebook oldalon. Eddig sem örültem, hogy egy csomó, számomra érdektelen ember életét követem, de nem volt meg a bátorságom, hogy megnyomjam a gombot: unfriend. Nem hide, nem unfollow hanem unfriend.
Nincs szükségem a Pinterest boardjaim jó részére: hosszú hajak, ombre festés. szőke melír… mind delete. Találtam egy-két pint, hogy mi lenne, ha kislányom lenne, milyen lenne a szobája. Két fiú boldog anyukája vagyok. Semmi szükségem rózsaszín függönyre – ha talán egyszer mégis, akkor majd akkor foglalkozom a kérdéssel.
Nem kellenek sajtos receptek, sütireceptek, húsos receptek. Kinőttük, átnőttük, már nem eszünk olyasmit. Nem kell dolgozó anya ruhatár (nem megyek irodába), nem kell a „hogyan válasszuk ki a megfelelő iskolát a gyereknek” (ez pipa) és törlöm a diétás-fogyókúrás táblákat is – jó úton járok.
A telefonom szerencsére megúszta a nagy purgálást: kézzel mentettem el minden egyes számot, amit fontosnak tartottam. A többi pedig le van mentve valahova, de azóta sem nyitottam meg azt a fájlt…
Nincs szükségem kéretlen tanácsokra, energiavámpírokra és okoskodókra. Megoldjuk magunk. Jól-rosszul, nem számít. Vállaljuk a következményeket.
————–
Bejelentkeztem.
Bejelentkeztem fodászhoz. Egészen rövid lesz a hajam és már most imádom: az egyik legjobb dolog volt a kemoterápiában, hogy a haj szük-ség-sze-rű-en átmegy a rövid haj fázison. Imádtam. Imádom a mai napig.
Bejelentettem Barnabást néptáncra. Ez volt a szíve vágya – kíváncsi leszek, hogy meddig tart majd a nagy lelkesedés.

 

————–
Listára írtam.
 
Elfogytak az olajak. Elfogyott a szezám-, a rizs-, a tökmag-, és a dióolaj is, ezeket pótolni kell, mert nagyon fontos szerepük van az étrendünkben.
Elfogyott a B12 vitamin, a körömvirág kivonat és a türelmem.
Ó, jaj, a türelmem. Ma nagyjából fél órán át kiabáltam sírva az apukámnak (nem az apukámmal!! az apukámnak!!), hogy fáradt vagyok.
Fáradt, túlhajszolt, elhasznált.
Üres.
Üres bögre.
Üres bögréből pedig nem lehet tölteni.
Holnap nagyon kell az a pilates.
Kategóriák
5 perc a semmiből

Öt perc a semmiből – Tízegészhét

Facebook.
D. a  Nike runner blabla alkalmazással az imént 10,7 km-t futott.
———–
D. tavaly ilyenkor kopasz volt. Három gyereke, klassz férje van, meg egy jó futócipője. És egy nehéz év a háta mögött: daganat, műtét, ne soroljam.
Egyébként emlékszem rá, botrányosan jól nézett ki kopaszon is. Körülbelül 3 km hosszú lábai voltak és olyan arca, hogy a járókelők bebámultak az ablakon, mikor ott pingáltuk magunkat egy ilyen mellrákos nőknek szóló szépítő délutánon az Estée Lauder szalonban.
„Magam is meglepődtem, de jól esett”-mondja, mert nem lát benne semmi hősieset, drámait, erőlködést. Így vagyunk mi ezzel: írunk, futunk, szakítunk a régivel, örülünk minden kis sikernek. Beleadunk apait-anyait.  Mélyebben szeretünk és melegebben süt a Nap. Nincs bosszantó apróság, nincs elvesztegetett pillanat és nincs lehetetlen sem. Már senkivel nem mérjük össze magunkat és nincsenek megugrandó szintek. Magunkhoz képest leszünk egyre jobbak, de ha nem, már az is rendben van. Megtanultuk, hogy a legnehezebb pont magunknak megbocsájtani.
És persze ott van az a vasakarat, az a nagyon erős ösztön, amit már jó ideje nem neveznek nevén az emberek, mert az élet kényelmes és tulajdonképpen nincs rá szükség. Életösztön. Csakazértis összeteszem a hátam mögött a tenyerem. Csakazértis, mert anno azt mondták, hogy sosem lesz olyan mozgékony a műtött oldal. Éljen a jóga.
Nem vagyunk áldozatok.
Szerencsések vagyunk.
Minden pillanatban élünk.
(Csak az a kurva futás, na az nem megy a fejembe. 10,7 km-t ki a fene futkorászik, ha nem üldözik a farkasok???:D)

Ünnepeljünk!

Ünnepeljünk, mert ismét fantasztikusat főztem – és teljesen a diétánk keretein belül maradva tobzódhattunk az ízekben! Juj, nagyon finom volt, úgyhogy ezt a receptet gyorsan le is írom: pár szem paradicsomot feldaraboltam (mennyi? úgy 6 db) és 2 szál pórét egy kis olajra dobtam, ment bele 3 gerezd zúzott fokhagyma is. 
Öntöttem rá egy kis almaszirupot (paleolit boltban lehet venni, ez olyan, hogy kivételesen mi is ehetjük, dacára annak, hogy paleo ;)) és tettem hozzá egy marék mazsolát, vágott diót, egy fél citrom levét és sót. Összerottyant, én pedig felöntöttem rizstejszínnel.
Kerekszemű rizzsel ettük, én pedig kérdeztem Medvét, hogy hiányzik-e neki a hús belőle, és csak dünnyögni tudta, hogy nem, mert tele volt a szája. Háromszor szedett belőle, úgyhogy nagy kedvenc lesz.

Ünnepeljünk, mert olyan súlytalanul súlyos dolgokkal foglalkozhatok, mint a feng shui. Nincs háború,éhezés, nem kell menekülnöm, nincs veszélyben az életem, szóval a munka mellett fa függönykarnisokról és kagyló képkeretekről töprenghetek. Önmagában ez a fajta szó szerint vett létbiztonság is ok az ünneplésre, nem?

Ünnepeljünk, mert hamarosan 7 éve leszünk házasok Medvével. Nem mondom, hogy elröppent, azt sem, hogy nem volt veszekedés, sírás, nehézség és hogy mindig ő-rü-le-te-sen imádtuk egymást, de vagyunk, szövetségben vagyunk és szerelem is van. Akad. Na jó, elő-előtűnik a napi rutin mögül. Ó, kurvaélet, kit akarunk áltatni? – az évfordulók közeledtével megbeszéljük, hogy szeretsz? szeretlek! oszt jóvan.
Hét év. Rézlakodalom. A hagyomány szerint ami nem megy szét ekkorra, az marad, és lehet benne valami: maradunk.
Már ki is találtam (kinéztem Pinteresten, egy csomó ötlet van!), hogy mivel lepem meg Medvét – a réz jegyében.

Ünnepeljünk, mert 3 centivel ismét előrébb tudtam húzni a lábam a napköszöntő ászanasornál (ezért jó a bordázott jógamatrac, lehet látni a fejlődést), és megint -ha csak egy pillanattal is- de erősebb és hajlékonyabb lettem.

Ünnepeljünk, mert az Everness óta egy ilyen csodás angyalfüzér ékesíti a házunkat. Ragyogóra csiszolt hegyikristály a legalsó csepp, és úgy szórja a fényt, hogy öröm nézni.

Ahogy Budaházi Brigitta mondaná: Ünnepeld az életed! – és én megfogadom a tanácsát.
Nincs okom nem ünnepelni.

Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – változás

Egész hétvégén a változást tapasztaltuk meg.

Könnyes búcsút százéves, elkorhadt bútoroktól. Álmoktól, cégtábláktól, csavaroktól, eszközöktől. Búcsú soha be nem teljesedett álmoktól, fiatalságtól, illúzióktól.
Mindez azért, hogy helyet kaphassanak a mi álmaink: nagy összebújások, napsütötte bőr, homokos talpak és nagy kirándulások.
Festett kavicsok, beszélgetések, bográcsozások.

Nekünk is el kellett engedni a legalsó szint emlékeit. Búcsúztunk a „majd ha ott tartunk”-tól és a „hátha még egyszer arra visz az élet”-től, magunk mögött hagytuk a „jó lesz még valamire”-t és a „majd jövőre, ha….”-t.

Kriszta barátnőm kérdezte, hogy vajon miért kapjuk meg harmadszorra is ugyanazt a feladatot: más életét rendszerezni, más élete munkáját lezárni, úrrá lenni a káoszon?
Sok oka lehet, de számomra a legfontosabb üzenet talán mégis az, hogy meg kell tanulnunk a híres-nevezetes hurrikán szabályt: ha jön a vihar és három dolgot foghatsz meg, mihez ragaszkodsz?

Érdekes, hogy ugyanazokat a dolgokat írtuk fel a papírra Medvével:

  1. egymás
  2. a kis családunk egysége
  3. az otthonunk
Minden más nem a mi hatáskörünk, vagy ha igen, akkor… bocs, de mi akkor is ezt a hármat fogjuk, és csak reméljük, hogy más is belefér még a védett zónába.
Aminek mennie kell, azt viszi a szél, aminek maradnia, annak meg lesz helye. 
Én nem vagyok a változások embere – nagyon nem. Most is lassan megy, lépésenként, de legalább már megy, már nem fáj, már nem okoz annyi álmatlan éjszakát.
Megtanultam. Háromból ment, de sikerült 🙂

——————-

Kategóriák
5 perc a semmiből alma meg a fája

5 perc a semmiből – Lassan két évesek vagyunk

Bizonytalan lábakon járunk, vissza-visszanézünk. Mind a kettő nagyon lassú elszakadás: örömteli, félelmeket legyőző, életbe kimerészkedő, napfényes pillanatok ezek.
Lassan két éves lesz. Egyre többször engedi el a kezem, egyre gyakrabban mászik magasra, eszik egyedül, formálja szavakká, mondatokká a gondolatait, valósítja meg, amit akar. Tűzön-vízen át. Mégiscsak Gergőről beszélünk 🙂
Lassan két éves leszek. Egyre többször és egyre hosszabb ideig lélegzem fel. Leszek könnyelmű, bizakodó, teszek meg olyan dolgokat, amik egy éve elképzelhetetlenek lettek volna. „Majd ráadom jövőre.” „Majd ha már a felsős lesz és megyek érte…” Majd ha eljutunk Peruba.” „Majd ha lesz egy kislány unokánk.”
Már csak a nagyon távoliaknál jut eszembe, hogy talán nem, talán mégsem, de elmúlik.
Persze vannak nagyon rossz napok, nagyon keserves, rémülettel teli napok, de lassan több a nevetés. Figyelni kell, fegyelmezetten tartani mindent, amitől eddig jó volt, és bízni abban, hogy ha most még bizonytalan lábakon is járok, majd megjön az az egyensúly.
Tudni és remélni, hogy bár még félünk a szörnyektől az ágy alatt és az ágy felett, még hátranézünk, elesünk, lehorzsoljuk, sírunk, segítségre szorulunk azért egymásba kapaszkodhatunk és együtt sikerül. 
És minden jobb lesz, jobban megy majd, napról napra jobban megy majd. Nekünk, a mindjárt-kétéveseknek.

Felemás érzések kavarognak bennem

ezzel az egésszel kapcsolatban.
Talán akkor, amikor elindult ez a lavina, akkor kellett volna a fülemet befogva sikítanom.
Elmondani, hogy hé, én tartom a diétát, tökéletesen betartom, így a májértékeim a megengedett szint egyharmadán vannak, és majdhogynem minden értékemről elmondható ugyanez.
Jól működik a testem. Erős vagyok. Tiszta a tekintetem, tiszta a bőröm, nem vagyok olyan fáradékony, amilyennek a papírforma szerint kellene lennem.
———————————————
A férjem szerint pedig:
– Te egy Nyuszkó vagy, Nyuszkó. A Nyuszkók nem Medvék és nem farkasok vagy oroszlánok. Nem bömbölnek, nem harcolnak, nem ordítanak, hogy NEM, ez NEM LEHET, hanem csendben (és az orrukat mozgatva) meglapulnak és várják az elkerülhetetlent. 
———————————————
Pedig éreztem. Persze, amúgy nyúl módjára nem ÉREZTEM, hanem csak úgy csendben é-rez-tem, hogy ott pislákol az a fény. 
Nem hallgattam rá az első szülésemnél, nem hallgattam rá sorsdöntő pillanatokban és igazán nem hallgattam rá most sem.
Igaz, hangosabb volt, mint eddig. Már nem könyörgött, hogy nyugodjak meg, egyszerűen a fülembe cincogta, hogy „ez nem így van” meg hogy „hülye vagy, hogy itt idegeled magad a józan ész és a belső hang ellenére?”
———————————————-
Nem vagyok egy nagy holisztik-fantasztik Manci, de valószínűleg nem tanultam meg eléggé, 
1., hogy érdemes bátran élni, mert másképp nem lehet.

2., hogy a testem tényleg varázslatot munkát végez, ha jól bánok vele: gyógyul, épül, dolgozik

3., hogy nem szabad újra és újra megkérdőjelezni magam azért, mert egyszer elbuktam. 

4.,  ennyi, az a titok, hogy nincs több titok. Teljesen mindegy ebből a szempontból, hogy mit mond ma a csontizotóp.

Egészségmegőrző szeánszot tartottam.

1., kitettem a hintaágyba a párnát
2., megkerestem a jutyubon az angyali érintés egészségmeditációt
3., felvettem egy ujjatlan pólót (odatűzött a nap) és egy rövidnadrágot
4., beültem törökülésbe
5., bementem legyantázni a lábamat
6., ittam citromos vizet
7., kezdődhet. elindítottam a programot.
8., leállítottam, mert az a nyomorult citromos víz átment rajtam és nagyon kellett pisilni
9., na akkor…
Medve, hagyj, mert meditálok, nem megyek megnézni a kisfát
10., elnehezedik a kezem, a lábam, a köldökömön beáramlanak a jótékony energiák
11., lehalkítom az Ipadet, nehogy Bandi bácsi meghallja, mert kijött az udvarra bütykölni. Mégiscsak falu ez.
12., elképzelem, hogy „tökéletesen egészségesen működik a májam”, „tökéletesen egészségesen működik a tobozmirigyem”
13., ráguglizok, hogy hol a resvedt retekben van a tobozmirigy
14., elképzelem, hogy tökéletesen egészségesen működik
Nem Ádám, leszarom, hogy hasmenése van a kutyának a Royal Canin Puppí táptól. 
(nagyfiú lett, fosik a táptól, hallod, Nyuszkó, fosik a puppy táptól)
15., TÖKÉLETESEN EGÉSZSÉGESEN MŰKÖDIK A …
16., Bandi bácsi nekiáll flexelni
17.,” a segítő fény átsimítja a méhszájadat”
18., valami furcsát érzek
19., engedd, hogy átjárje lelkedet és a torokcsakrádat a…
20., penetráns fingszag??? az??? honnan jön???
Ádám, mi ez a rohadt fingszag, ami átjárja a torokcsakrámat???
Lenézek és megvan a válasz: búvárszemüvegben permetezi a nemtudommit.
—————
Aztán éjszaka felkeltem. Felkeltem, és megbeszéltem magammal, hogy minden rendben van. A tüdőm egészséges, 177-es, csökkenő értékeket mutató alp-vel nem szokás csontáttétet kapni. A nagy, fekete felhő, ami a mellkasomon van, az az aggódás.
Le kell húznom, mintha egy fátylat, hártyát fejtenék le, hogy újra kapjak levegőt. Sírok és markolászom a mellkasom. Húzom a fátylat, a kezemben van. 
A sírást mintha elvágták volna,én pedig odamegyek a teraszajtóhoz, kinyitom, kimegyek a fenyőfáhotzés elengedem a kezemből azt a nagy nehézséget.
Spuri vissza az ágyba, mert hideg van.
Keresem Medvét a kezemmel, de valami egészen másba ütközöm: egy apró, nyikorgós, szélesen mosolygós Barnabásba 
– Anya, örülsz, hogy vigyázom az álmodat?
– Nagyon. Nagyon örülök neki.
– Elénekeljük?
– El.
„fenn az ég olyan szép koszoskék
a réten nyílnak a büdöskék
és mosdatlan mocsoktalanul
legyen szép ragacsos minden
a Maszat-hegyen innen és 
túl.”
Óriási sóhaj szakad fel.
Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – Húsvét

Valószínűleg az embernek meg kell járnia a legnagyobb nehézségeket ahhoz, hogy igazán úgy érezze, minden jobbra fordul. 
A jót nagyon könnyen vesszük magától értetődőnek. 
Könnyen vesszük, ha van munkánk, ha van gyerekünk, ha egészséges a gyerekünk, ha egészségesek vagyunk. Könnyen vesszük, hogy van hol lakni, hogy ezer évre tervezünk, hogy bele sem gondolunk, mekkora áldás, ha valaki megérheti, hogy az unokáival focizzon.
Mindenki meghal egy kicsit az élete valamelyik pontján.
Megéli a nagy csalódást, az elhagyatottságot, a sikertelenséget, a magányt. Azt, hogy nem sikerül. Azt, hogy újra kell kezdeni, sokszor a semmiből, sokszor teljesen új alapokra helyezve.
Ára van. Fájdalom, félelem, rengeteg könny, de a jó hír, hogy újra lehet kezdeni.
Újra lehet kezdeni.
Fel lehet támadni.
Észre kell venni hozzá, hogy újra kihajt a tulipán, hogy újra kinő a haj, hogy újra szerelembe lehet esni, hogy a végén megfogan az a gyermek.
Fel lehet támadni.
Ez számomra a Húsvét legnagyobb üzenete.
Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – Képtelen vagyok felkelni.

Roppant felnőtt módon most úgy oldanám meg ezt a helyzetet, hogy befognám a fülem és hangosan dúdolnék, amíg el nem múlik a nap. Bebújnék a takaró alá, összedugnám a szívószálak végét, hogy még a fejemet se kelljen elfordítani, ha teát szeretnék inni.
Vagy pizsamában rugóznék az ágyon a Like a Prayert üvöltve, egy hajlakk aljára bacont erősítve, hogy akármerre mozgok, a kutya kövessen a szemével, mint valami hatalmas sztárt a rajongói. Pont úgy, mint 25 5 éve.
Vagy youtube-on megnézném a flashdance toporgós táncát, és röhögve toporognék én is Medve valamelyik 47-es zoknijában, mert nincs lábszárvédőm.
Vagy kifolyatnék egy csomó festéket, elkenném a kezemmel és megnézném, hogy milyen alakot ölt a mázolmány a vásznon.
Vagy (és ez lett a befutó), bekuckózom Barnabás 100 éves ágya mögé, becibálom a matracot, a hátamat a radiátornak vetem, kisöpröm magam alól a legót és blogbejegyzést írok. Pizsamában. 
——————
Anita azonban fél 2-re itt lesz, az tuti, bepakol a kocsiba és megyünk kontrollra.
És megyünk, és annyira megultrahangoznak, hogy estére kristálytisztán beszélek majd delfinül.
——————
Minden páros szervetek legyen csuriban, de ezt már tudjátok magatoktól is.
Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – bokeh

Bokeh.

Így hívják a fotósok azokat az elmosódott fényköröket, amik annyira divatosak, annyira trendik mostanában, hogy megjelennek pólókon, képeken, művészeti alkotásokon is.

Bokeh.

Lágy fény, nem is szikrázik és sok, nagyon sok van belőle.
Pont, mint az életben.

Vannak nagy fényességek, óriás robbanás, a szerelem, a megszületett, a két csík, a felvettek, a levizsgáztam, a beköltöztünk, a negatív a kontroll, de lássuk be, azért ezek ritkábban fordulnak elő. Jóval ritkábban, mint ahogy nekünk megerősítésre lenne szükségünk.

Bokeh.

A sikerült a süti. Együtt énekeltünk a kocsiban. A kedvenc számom megy a rádióban. Az odafutott a kutya és belehajtotta a fejét a tenyerembe.
Összeér a kezünk alvásnál. A legfinomabb Barnus-puszik ébresztenek.
Gergő elfintorodik, olyan savanyú a citrom.
Egy szép körömlakk.
Illatos habfürdő, egy jó film, egy érdekes formájú felhő.
Időben odaérünk valahová.

Pont van parkolóhely a bejárathoz közel.
Leárazták a kedvenc filctollamat.

Isteni a kávé a teraszon.

Egy jó mese, egy jó masszázs, egy megfizethető, aprócska fehérnemű bolt. Jé, van csinos, női trikó. Ő még félkombinénak mondja, és hát biztos tudja. Régóta, 1907(!) óta árul a családja fehérneműt.

Beérett a meggy. Finom narancslakvárt főztünk. Tihanyban újabb madárkát gyűjtünk be – csodálatos!

Bokeh.

Egy pörgős szoknya. Maga a pörgés. Avokádókrém. Egy megtalált levél. Egy szép szalag, régi fényképek.

Jó tévéműsor, egy narancsos kamillatea.

Mammmammmaa. Nyuszkó. Anyuci. Én.

Élek.

Bokeh.