Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

rózsaszín napló

    Egyéb

    Határozottan volt mit ünnepelni tegnap

    A méhemben van egy csökkenő méretű myoma (a nőgyógyászom meglehetősen holisztikus szemléletű, szerinte el kellene engednem ezt a harmadik gyerek témát és nem myomákat növesztgetni), illetve a méhem összenőtt a hasfalammal (ezzel sincs különösebb gond, jó másfél éve így van).
    ————————————————-
    Azért még megvárjuk a jövő pénteket, azokkal az eredményekkel megyek vissza az onkológushoz, most pedig egy nagyon intenzív méregtelenítő hétvége jön: elképesztően megviselte a testemet a két kontrasztanyag.
    Dolgozom (vészesen közeleg a határidő, tegnap egy csomó kaját bemértünk a laborban), iszom a méregtelenítő turmixokat, és olvasok.
    Holnap szülinapra megyünk, szombaton kutyakiállításra (bár én lehet, hogy kihagyom), vasárnap pedig megígértem a gyereknek, hogy kimegyünk a bringaparkba gyakorolni.
    Ránk fér a töltekezés.

    Érdekes ez, mert egyre edzettebb, sebezhetőbb, bizakodó, fáradt, boldog, nyugodt, kimerült és útkereső vagyok.

    Egyre jobban.

    Egyre inkább.

    Muhaha.

    Tök sokan végigcsináltátok az Oil Pulling kihívást (a legtöbb olvasóm emailben jelzett vissza, ezúton is köszi:)), kérdésem, hogy szeretnétek-e még ilyesmi eseményt (természetesen más témával), ugyanis jó pár klassz dolog beépült a mindennapjaimba a gyógyulási folyamat alatt.

    Legyen újabb kihívás?

    Megosztás:
    Egyéb

    Felemás érzések kavarognak bennem

    ezzel az egésszel kapcsolatban.
    Talán akkor, amikor elindult ez a lavina, akkor kellett volna a fülemet befogva sikítanom.
    Elmondani, hogy hé, én tartom a diétát, tökéletesen betartom, így a májértékeim a megengedett szint egyharmadán vannak, és majdhogynem minden értékemről elmondható ugyanez.
    Jól működik a testem. Erős vagyok. Tiszta a tekintetem, tiszta a bőröm, nem vagyok olyan fáradékony, amilyennek a papírforma szerint kellene lennem.
    ———————————————
    A férjem szerint pedig:
    – Te egy Nyuszkó vagy, Nyuszkó. A Nyuszkók nem Medvék és nem farkasok vagy oroszlánok. Nem bömbölnek, nem harcolnak, nem ordítanak, hogy NEM, ez NEM LEHET, hanem csendben (és az orrukat mozgatva) meglapulnak és várják az elkerülhetetlent. 
    ———————————————
    Pedig éreztem. Persze, amúgy nyúl módjára nem ÉREZTEM, hanem csak úgy csendben é-rez-tem, hogy ott pislákol az a fény. 
    Nem hallgattam rá az első szülésemnél, nem hallgattam rá sorsdöntő pillanatokban és igazán nem hallgattam rá most sem.
    Igaz, hangosabb volt, mint eddig. Már nem könyörgött, hogy nyugodjak meg, egyszerűen a fülembe cincogta, hogy “ez nem így van” meg hogy “hülye vagy, hogy itt idegeled magad a józan ész és a belső hang ellenére?”
    ———————————————-
    Nem vagyok egy nagy holisztik-fantasztik Manci, de valószínűleg nem tanultam meg eléggé, 
    1., hogy érdemes bátran élni, mert másképp nem lehet.

    2., hogy a testem tényleg varázslatot munkát végez, ha jól bánok vele: gyógyul, épül, dolgozik

    3., hogy nem szabad újra és újra megkérdőjelezni magam azért, mert egyszer elbuktam. 

    4.,  ennyi, az a titok, hogy nincs több titok. Teljesen mindegy ebből a szempontból, hogy mit mond ma a csontizotóp.

    Megosztás:
    Egyéb

    Egészségmegőrző szeánszot tartottam.

    1., kitettem a hintaágyba a párnát
    2., megkerestem a jutyubon az angyali érintés egészségmeditációt
    3., felvettem egy ujjatlan pólót (odatűzött a nap) és egy rövidnadrágot
    4., beültem törökülésbe
    5., bementem legyantázni a lábamat
    6., ittam citromos vizet
    7., kezdődhet. elindítottam a programot.
    8., leállítottam, mert az a nyomorult citromos víz átment rajtam és nagyon kellett pisilni
    9., na akkor…
    Medve, hagyj, mert meditálok, nem megyek megnézni a kisfát
    10., elnehezedik a kezem, a lábam, a köldökömön beáramlanak a jótékony energiák
    11., lehalkítom az Ipadet, nehogy Bandi bácsi meghallja, mert kijött az udvarra bütykölni. Mégiscsak falu ez.
    12., elképzelem, hogy “tökéletesen egészségesen működik a májam”, “tökéletesen egészségesen működik a tobozmirigyem”
    13., ráguglizok, hogy hol a resvedt retekben van a tobozmirigy
    14., elképzelem, hogy tökéletesen egészségesen működik
    Nem Ádám, leszarom, hogy hasmenése van a kutyának a Royal Canin Puppí táptól. 
    (nagyfiú lett, fosik a táptól, hallod, Nyuszkó, fosik a puppy táptól)
    15., TÖKÉLETESEN EGÉSZSÉGESEN MŰKÖDIK A …
    16., Bandi bácsi nekiáll flexelni
    17.,” a segítő fény átsimítja a méhszájadat”
    18., valami furcsát érzek
    19., engedd, hogy átjárje lelkedet és a torokcsakrádat a…
    20., penetráns fingszag??? az??? honnan jön???
    Ádám, mi ez a rohadt fingszag, ami átjárja a torokcsakrámat???
    Lenézek és megvan a válasz: búvárszemüvegben permetezi a nemtudommit.
    —————
    Aztán éjszaka felkeltem. Felkeltem, és megbeszéltem magammal, hogy minden rendben van. A tüdőm egészséges, 177-es, csökkenő értékeket mutató alp-vel nem szokás csontáttétet kapni. A nagy, fekete felhő, ami a mellkasomon van, az az aggódás.
    Le kell húznom, mintha egy fátylat, hártyát fejtenék le, hogy újra kapjak levegőt. Sírok és markolászom a mellkasom. Húzom a fátylat, a kezemben van. 
    A sírást mintha elvágták volna,én pedig odamegyek a teraszajtóhoz, kinyitom, kimegyek a fenyőfáhotzés elengedem a kezemből azt a nagy nehézséget.
    Spuri vissza az ágyba, mert hideg van.
    Keresem Medvét a kezemmel, de valami egészen másba ütközöm: egy apró, nyikorgós, szélesen mosolygós Barnabásba 
    – Anya, örülsz, hogy vigyázom az álmodat?
    – Nagyon. Nagyon örülök neki.
    – Elénekeljük?
    – El.
    “fenn az ég olyan szép koszoskék
    a réten nyílnak a büdöskék
    és mosdatlan mocsoktalanul
    legyen szép ragacsos minden
    a Maszat-hegyen innen és 
    túl.”
    Óriási sóhaj szakad fel.
    Megosztás:
    Egyéb

    Visszamentem azokhoz a leanderekhez

    Igaz, most szürkeség volt, eső, hideg és sár, de a régi téglaépület ugyanúgy ott állt, és ugyanúgy a szívembe facsart az a szó, hogy patológia.

    Minden rendben van.

    Minden rendben van, Ági.

    Ma egy éve, hogy megkaptam az utolsó sugarat, hát persze, hát hogy is lehetne másképp, mint befejezni a kört és visszatérni oda, ahonnan indultam.

    Minden rendben van, Ági.

    Hát hogyne. Hisz Barnabás csodásan beilleszkedett az új óvodába, ahol nagyon szeretik, rengeteget fejlődik, szinte kivirult.
    Rendben van, mert Gergő tündéri, mosolygós, értelmes kis ördög (már ha a tündéri jelzővel ez összefér), aki nagyon kedves, nagyon szeretetteljes és nyíltszívű.

    Minden rendben van, Ági.

    Medve fáradt, de jól van, jól vagyunk.

    Én pedig… azt megpróbálom most hétvégén összefoglalni. Most pedig már csak várni kell a tavaszt. Egy újabb, gyönyörű, meleg, napos tavaszt, ami jön, úgyis jön, eljön. Csak ki kell várni.

    Megosztás:
    Egyéb

    Holisztikus kinezi-akupunktúr-fito-terapeuta (1. rész) – HOLISZTIKUS

    Egy ideje már rágom ezeket a gondolatokat, de mikor Orsi megkérdezte, hogy az említett doktornő milyen technikával (holisztikus, kineziológia?) dolgozik, akkor elhatároztam, hogy mindenképp írok erről.
    Tudod, rákosnak lenni nem annyira jó. Az ember szenved, keresi a megoldást és az élete a tét, szóval a himihumi félmegoldások most annyira nem játszanak: mindenki keresi a számára. megfelelő. gyógymódot. Azt gyorsan tegyük is félre,hogy “a kemoterápia megöli az embereket”, mert most nem ez a témánk, most a kiegészítő gyógymódokba nézünk bele, abból ugyanis rengeteg van, szaporodnak, mint a gomba…
    Miért? Mert jó üzlet, azért.
    Természetesen ami ilyenkor elkerülhetetlen, az az ismerősök bombázása a tutibbnál tutibb alternatív módszerekkel. Nem, nem te bombázod őket. Ők téged. (Uram, segíts elbánni a barátaimmal, az ellenségeimmel én is el tudok.)
     … holisztikus módszerrel gyógyít … 
    Remek, de ez igaz minden rendesebb, normális orvosra. A holisztikus ugyanis azt jelenti, hogy az embert teljes egészében nézi. Test, lélek, szellem. 
    “Jó reggelt, Ági, hogy van ma? / Minden rendben, nyugodt, nem izgul? / Hogy van a család?”
    Figyeled? Test – szellem – lélek.
    Talán szerencsém van (vagy esetenként jó helyre ment a tömött boríték), de nekem ilyen volt a szülészem, a sebészem, az onkológusom is. 
    Minden orvos, aki holisztikus szemlélettel dolgozik (és gyakoribb, mint gondolnánk!) elfogadja az összefüggést, hogy test-lélek-szellem teljesen és megbonthatatlanul összetartoznak. Több mint valószínű, hogy nem kezd el olyan szavakat használni, hogy spirituális/energiaáramlás/szakrális egység, de hidd el, ugyanaz van mögötte. Ha elgondolkodsz egy picit…:
    “Az ember hozzáállása nagyon fontos, az adja meg a pluszt. Ha valaki meg akar gyógyulni, az félsiker.”
    “Nem szabad elhagynia magát, Ilonka néni, erősnek kell maradni, ki kell tartani.”
    “Most fogja meg apuka az anyuka kezét, és biztassa, hogy nyomjon.”
    “Nagyon fontos, hogy a család támogassa, kíméljék, érezze, hogy mellette vannak.”
    “Azért van annyit kórházban az a gyerek, mert akkor az anyja vele van.”
    Ilyeneket azért gyakran lehet hallani orvosoktól, és legtöbbször a szokásos lelkesítő, borítékváró blablaként értelmezzük, pedig nem az.
    Holisztikus szemléletre vall, ha valaki nem pusztán a tünetet gyógyítja, hanem mindig az embert nézi teljes egészében. Ha nem vérnyomáscsökkentőt ír fel, hanem vérnyomáscsökkentőt ÉS diétát.
    Ha fáj a nyakad, fájdalomcsillapítót és masszázst, úszást. Ha fáj a fejed, fejfájás csillapítót ír, de elküld szemészetre is, sőt, megnézi, mennyire vannak beállva a nyaki izmaid. Ha látja, hogy mint a beton, akkor megkérdezi, hogy sok-e a stressz mostanában, és hogy van-e valami, amit teszel ellene.
    A holisztikus szemléletmód lényege számomra az, hogy ne csak a betegség múljon el/csillapodjon, hanem az EMBER LEGYEN JÓL. 
    A holisztikus nem egy technika, egy módszer, hanem egy szemléletmód. Egy olyan szemléletmód, amit mindannyian megérdemelnénk. Hisz anno én sem a daganatom voltam, hanem Ági. Ági, akit gyógyítani kellett, mert nem működött jól sem a teste, sem a lelke, sem a gondolatai.

    Megosztás:
    Egyéb

    Csak sétáltam a zöldségosztályon,

    amikor felhívott az egyik legkedvesebb barátnőm, aki történetesen terapeuta, onkoterapeuta, daganatos betegekkel foglalkozik.
    Mindenkivel, bárkivel, csak velem nem – sajnos. Egy ülésen voltam nála, fényévekkel jár mindenki előtt, lehengerlő a tudása, nagyon emberi, nagyon technikás szakember.
    ———
    Na szóval a póréhagyma és a fodros levelű kínai kel között csörgött a telefonom, és belecsacsogtam, hogy heló-mizu?, a másik oldalon azonban csend volt.
    “Tudom, hogy milyen érzés mellrákosnak lenni. Tudom, mert megálmodtam. Láttam, ahogy emelkedik a tumormarker, tapintottam a csomót és minden, minden, amit meséltek. Ági, ez nagyon szar. Hatalmas nyomás lehet ezzel együtt élni. “
    ———-
    Semmit nem tudtam mondani.

    Mivel egész pontosan? Hogy – és jól mondta egy másik barátnőm- amikor a szeptemberi programokat mesélik, azon gondolkodsz, hogy lesz-e hajad? 
    Hogy mielőtt betolnak a műtőbe, végiggondolod, hogy elővesznek egy szikét, és lefejtik rólad a melledet/a melled jelentős részét vagy levágják a mellbimbódat? Hogy úgy bontanak vissza bordáig, ahogy Te leszeded a csirkemell csontról a húst?
    Hogy pontosan tudod, mit jelent a hormon negativitás, a tokáttörés, az érbetörés? Tudod, milyen kopasznak lenni. Milyen, amikor sapkában vagy itthon, amikor hánysz vég nélkül, cél nélkül, előző esti buli nélkül. Amikor nem években, hanem sejtciklusban mérsz.
    Nagyon félek, nagyon féltem és azt hiszem, valamennyire mindig fogok. 
    A különbség csupán annyi, hogy ahogy megy az idő, talán a fagyott bénultságot felváltja valamiféle furcsa, először groteszk, aztán már gyakorlott és végül kifejezetten szép tánc. Tánc a halállal és az élettel.
    Először felkér a halál, majd fordultok kettőt, és mikor azt hinnéd, hogy elvesztél, jön az élet. És élsz, és ragyogsz, iszod a pezsgőt, de sosem tudod kitörölni azt a keménykalapos, szikár, barátságos arcú férfit, aki a végén úgyis lekér, és újra hideg lesz a keze és nem marad köztetek más, csak a csend.
    Úgyhogy nézed. Nézed, miközben táncolsz az élettel, hol gyakrabban pillantasz rá, hol csak elvétve. Van, hogy mosolyogva odabiccentesz, szinte barátságosan, tudva, hogy lesz egy közös tánc majd a végén, a legislegvégén, és remélve, hogy gyors lesz, szédítő, mámoros és elégedett.
    Legtöbbször azonban félve kutatod a szemeddel, hogy ugye nem jön, ugye még nem, mert olyan jó most, annyira jó élni és annyi dolog lenne még…
    Annyi minden lenne még.
    Amikor ez a kép készült, a 4. kemón voltam túl, és csodák csodájára elkezdett nőni a hajam. Először az jutott eszembe, hogy ez biztos valami bajt jelez, mert nem lehet, nem támadhat élet ennyi méreg között. 
    Aztán rájöttem, hogy ez egy felkérés. Felhívás az élettől egy újabb körre, egy újabb táncra, egy új életre.
    Úgyhogy azt tettem, amit minden kislány, ha táncolni hívják: vettem egy pár új cipőt.
    Megosztás: