Kategóriák
Diéta mindennapok

Hippi-e vagy?

A nemezelős tanfolyamon sok dologról esik szó. Hidd el, ha egyszer 8 nő össze van zárva 6 óra hosszára, akkor ott előbb-utóbb minden, de m-i-n-d-e-n szóba kerül.

Ma, úgy dél körül hangzott el az, hogy „ez az Áginak biztos tetszene, ez olyan hippis”.

Felcsúszott a szemöldököm a meghökkenéstől, aztán gyorsan végigpörgettem, és kitört belőlem a nevetés.

Észre sem vettem, de igen, most hogy mondják, valóban. Beszarok, baszki, hippi lettem.

  1. A fogmosás nálam a legtöbb esetben oil pulling.
  2. Ha nem oil pulling, akkor faszenes-agyagos,dentin-kímélő mindenmentes fogkrémmel mosunk fogat.
  3. Ayurvédikus és biodinamikus testápolási szereket használok.
  4. Rendszeresen veszünk citromos lábfürdőt.
  5. Shea vajat, kókuszolajat használok szinte mindenre: kicserepesedett száj, durva könyök, piros gyerekpopsi.
  6. Waldorf óvodába és Waldorf szemléletű családi napközibe járnak a gyerekeim -és nagyon szeretjük!
  7. Nem festem a hajam és nem is tervezem.
  8. Anionos betétet használok, tampont szinte alig (és azóta nincs cisztám).
  9. 100%-os, biodinamikus olajakat használok illatosításra, és belsőleg is (belsőleg a gyerekeknek nem).És pont nem érdekel, hogy Magyarországon ez tilos.
  10. Réz kenőcsöt, homeopátiás olajokat és színtiszta magnéziumot tartok a gyógyszeresben.
  11. Fülgyertyázunk, testgyertyázunk.
  12. Gluténmentes
  13. tejmentes
  14. majdnem húsmentes
  15. hisztaminszegény
  16. savdiétázunk. Erre nem is lehet mit mondani, komolyan. Nekem pl. azonnal egy dupla bigmac ugrott be.
  17. Közösségi zöldségrendelős dobozunk van. Biodinamikus-organikus gazdálkodásból. Ha ezt megszegem, megfizetünk,mint múltkor az aldis paprikánál.
  18. Hiszek a lokális élelmiszerben. A szezonálisban is.
  19. Nekifogtunk a fermentálásnak…
  20. … és szépen hízik a kombucha is az üvegben.
  21. Kimchi, gyömbéres kurkuma, fokhagymás pagoda az eheti műsor, most már megjöttek a zöldésg leszorítóim is, úgyhogy dupla üveggel indul az újabb adag. Eszméletlen finom lett a múlt heti sárgarépa: savanykás, fokhagymás, fűszeres, roppanós. Rizs mellé tökéletes volt.
  22. Kidobtam a reklámjelzéssel ellátott poharakat. Nem szeretném,ha a Coca-colás pohár lenne a gyerekeimnek az otthoni-terített-asztal.
  23. Értelemszerűen nincs semmiféle szénsavas cucc itthon. A kóla mondjuk néha lecsúszna (nekem), de nem lehet: olyan reflux jön utána, hogy azt az ellenségemnek sem kívánom. Szörp kábé évente kétszer van műsoron, 100%-os szűretlen almalé és narancslé is nagyon hébe-hóba,úgy havonta egyszer-kétszer veszek. A frissen turmixolt reggeli italokat most vezetem be újra, egy időben ittuk, és fel sem tűnt a gyerekeknek, hogy az alma mellé hol bébispenótot, hol kelkáposzta levelet tettem. Megitták.
  24. Nincs mikrónk.
  25. Van viszont zapperünk.
  26. Meg bioptron lámpánk, sólámpánk, házi rizstejfőzőnk.
  27. Magamnak őrlöm a rizslisztet,mert vettünk egy házi malmot is,és a kezdeti rögös útszakasz után jóra fordult a kapcsolatunk, mára pedig elválaszthatatlanok lettünk.
  28. Már nem fagyasztok ész nélkül.
  29. Hiszek abban,hogy bőven kell sót fogyasztani, de nem mindegy, hogy milyet.Mi a parajdit szeretjük a legjobban.
  30. … meg azt, hogy akár reggel 9-re is eshet a reggeli időpontja,ugyanis a waldorf után az otthonoktatásfelé vesszük az irányt.
  31. annak is az unschooling ágazata áll nagyon közel hozzám. Ja, igen, tudom.
  32. …ugyanakkor nekem is kötetlen a munkaidőm,itthonról dolgozom, mégis egész jól elvagyok. Sokat vagyok gép előtt.
  33. A számítógépem egyik letörölhetetlen eleme lett az f.lux, sőt, Medve gépén is van mostmár – jobban is alszunk, mert helyre került a melatonin szintünk.
  34. A faszergányos melatonin szintünkkel mostmár bombasztikusan jól alszunk abban az ágyban, ami úgy lett elhelyezve, hogy ne lógjon sehol vízérbe.
  35. És ezt én mértem ki. Rendesen, pálcával. Merthogy megtanultam, hogyan kell. Az ingát is. És ami a legszebb, hogy műszerrel bemérettük: tökéletesen mértem.
  36. Most épp nemezelni tanulok, és imádom: ennyi szín, lehetőség, réteg utoljára a sminkben volt.
  37. Úgyhogy készült nemezpárna a fázós fenekem alá a kocsiba, nemezsál, táska, gyerekjáték, sapka…
  38. és hordjuk is. Én például a legislegszínesebb sálakat mindig monokróm szettekhez veszem fel, azokkal nagyszerűen mutatnak (nem, a színérzékem a régi. Fejből nyomom a színkört még mindig).
  39. Nincs munkahelyi dress code: nem köt semmilyen korlát, hogy mit vehetek fel és mit nem. Piros rúzst bevásárláshoz? Simán! Az egyik főnököm ráadásul az egyik legjobban öltözött ember a világon: bombabiztosak a szettjei, egyszerűen jó ránézni. És nem fél ő sem a színektől…
  40. A cipő viszont szinte biztos, hogy kényelmi cipő nálam: Birkenstock, Jana, Scholl, Berkemann. Jaj, öregszem.
  41. … és pont ezért fontos, hogy sose fázzon a derekam. Ha a vese erős, akkor van életerő is- így lettem én a derékmelegítők, a hosszú trikók és a mellények papnője.
  42. A gyerekeknek is vettem magas passzés nacókat. Színeseket, vidámakat, a Wampon.
  43. Ahol rendszeresen ott vannak a kedvenceim: nagyon szeretem a Camout, az Art on Me-t, és a legújabb rácsodálkozásom egy szoknyákat és kiegészítőket áruló hölgy, majd jól meg is nézem magamnak a tavaszi nyitón. Szeretem a kortárs magyar tervezőket.
  44. … és az igényes, kis létszámú gyerekrendezvényeket. A kicsiket is megilleti, hogy szép képi világ vegye őket körbe.
  45. És nyugalom. Bármilyen meglepő,Barnabás jógázik. Akkor szokott rá,amikor itthon állandóan jógáztam,hogy mozogjon a műtött oldalon a karom, és ne szűküljön be a mozgási tartomány (asszem így mondják).
  46. Nemcsak jógázik, meditál is. Ha olyanja van, éjjel is. Én meg vagy hagyom, vagy beszállok. Főleg ha telihold van.
  47. Olyankor elmondom a kívánságaimat, holdfürdőzöm egy sort (ezt mondjuk inkább nyáron, de nagyon klassz:kifekszem egy pohár fehérborral és beszélgetek a Holddal).
  48. … meg a nyakörv nélküli, szabad, gyönyörű kutyáimmal, akik életünk részei.
  49. és akik szintén d-vitamint kapnak, ahogy a gyerekeim is. Magas dózisban. Meg halolajat, rügyelixírt és macskakarom kapszulát…
  50. … de semmi nincs olyan jó hatással az immunrendszerükre, mint amikor bebújnak a takarónk alá, összegömbölyödnek és elalszanak.

… és tudnék még 50 dolgot írni.

Fuck.

Tényleg hippi lettem. Jesszusom.

b82d2a5320642b7740e198f7c5c13317

Hé, ráadásul ez is tetszik.

Kategóriák
mindennapok

Zero waste home

Egy ideje már tudatosan figyelem, hogy mennyi (atyaég, de mennyi!!) szemetet termelünk. Amióta átálltunk a diétánkra, azóta sokkal kevesebb, az igaz, de még így is nagyon-nagyon sok.

Kutatgattam a témában, így jutottam el a Zero Waste Home blogra, ahol rengeteg jó tippet lehet olvasni, ugyanakkor én magamról pontosan tudom, hogy képtelen lennék ennyi mindent betartani. Ez hülyeség. Mindenre képes vagyok, hisz arra, ahogy mi táplálkozunk, arra is azt mondja mindenki, hogy le-he-tet-len, aztán tessék, mégiscsak megvagyunk valahogy…

Megpróbálom összeszedni a gondolataimat, hogy mik azok a területek, ahol már sikerült csökkenteni a házunkban termelődő szemetet, ezáltal az ökológiai lábnyomunkat. (Beszarás, hogy ilyeneken gondolkodom:D)

  • Magam főzöm a mosószert – egyszerűen azért, mert mindenki minden mástól viszket ebben a penészvirág famíliában
  • Ugyanez az öblítőre is igaz: ugyanazt a flakont használom már idejét sem tudom, mióta: víz, citromsav vagy ecet, illóolaj, és az egész fürdőszoba mennyei illatú
  • Ami igazán megdöbbentő, hogy a zöldségek mennyire agyon vannak csomagolva – ez teljesen megszűnt a zöldségdobozokkal. Visszük a nagy, vászon bevásárlótáskát és kész.
  • Apróság, de csak üveges mustárt veszünk egy ideje, ha épp a bolti mellett döntünk. Egyre ritkábban van ilyen, de ha gyorsan kell és nem érek rá áztatni, akkor csak az üveges jöhet, de el kell mondjam elsőre nem a környezeti kérdések miatt döntöttem emellett, hanem…nem tudom elhinni, hogy az x százalékos ecetet tartalmazó mustár nem old ki semmi káros anyagot a műanyag flakonból.
  • Idén Karácsonykor csodaszép zsákokba hozza az Angyal az ajándékot. Ezeket a zsákokat szépen össze lehet hajtani, el lehet tenni, jövőre újra fel lehet használni, ráadásul ezek voltak az első varrógéppel varrott darabjaim, és nem is sikerültek rosszul!
  • Már rég száműztem a légfrissítőket, az utántölthető Air Wick akármiket, helyette igazi gyantákkal, termésekkel,nemes fűszerekkel illatosítok. Nagyon megszerettem a Florasense termékeket, kedvemre keverhetem a füstölőrácsomon a hozzávalókat, én pedig rajongok az ilyenfajta szabadságért. A fürdőszoba illatosítására szintén aromaolajat használok: pár csepp a wc papír gurigára,és folyamatosan friss illat van.

Biztos van még sok apróság, amit jól csinálok, de még igyekszem bővíteni a listát egészen addig, amíg úgy érzem, hogy kényelmesen belefér és nem amolyan kiöntjük-a-fürdővízzel-a-gyereket irányba indul el az életünk.

12399133_918314791571004_291452232_n

 

Kategóriák
Egyéb

Változás? Hát legyen!

Az én életemben valahogy mindig úgy alakul, hogy sosem egy dolog változik, hanem egyszerre mindig sok.
Most sincs ez másképp.
Nem azért, mert annyira nagyon bírom, ha nem stabilak a dolgok körülöttem, hanem pont azért, mert nagyon nehezen viselek mindent, ami nem állandóság, biztonság, nyugalom.
Meg kellene nézni, milyen csillagállások uralkodtak ebben a három hónapban, mert bizony több, nagy horderejű döntést is hoztam – hoztunk – dobott az élet:

 

  • döntöttünk a Stúdió sorsáról
  • megszűnt jó pár munkám, és egy jó párat én szüntettem meg
  • új életformát kezdtünk, mindkét gyerek waldorfos lett (ez a „fos” szótag még mindig mélyen érint :D)
  • most már hivatalosan is leválunk az eredeti, sőt, az általam módosított új-eredeti diétáról és egy még komplexebbet folytatunk majd
  • új hobbit találtam és talán új hivatást is álmodtam magamnak és mindent megteszek, hogy napról napra ügyesebb legyek és szebbek legyenek a dolgok, amik kikerülnek a kezem közül
  • … és a változás nem kerüli el a blogomat sem. Figyeljetek, hamarosan elköltözöm, megújulok és frissül a dizájn is 😉
…………..
Most pedig fejest ugrom a hétvégébe. Barnabás színházban, Gergő alszik (ezt a nyomorult hisztamin sokkot nehezen heveri ki), én pedig egy bögre teával kucorogtam a Büdös Vécé leendő gyerek gardrób előtt, amíg Medve leszerelte a csapot/elkezdte bontani a tapétát/ilyesmi.
Megyek vissza, csak még dolgozom egy kicsit, aztán öltözködünk mert adventi vásárba megyünk, ha hazajön Barnabás.
Forralt bor, karácsonyi izzó, mézes süti, friss ágynemű, Anne a Zöld Oromból – ilyesmik szerepelnek a hétvégi listámban.

Tegnapi bevásárlás

Mit veszel? 
Hú, nagyon sokszor elhangzik a kérdés, hogy akkor végül is mit eszünk, mit veszek, úgyhogy tegnap lefotóztam:)
Nagy vonalakban el is mondom, hogy mi lesz belőle.
Ez így összesen 13.000 Ft volt.
A Pampers pelenka ajándékba megy egy nagyon kedves családhoz, ahova most érkezett korababa. Minden segítség elkel nekik, nem túl fényes a helyzetük, de… roppant helyesek, nagyon mosolygósak és nagyon összefog a közösség most értük.
Almacukor: nagyon szeretem. Méz helyett használjuk, beosztjuk, nagyjából egy üveg kitart egy hétig és ebben benne van a sütéshez használt mennyiség is. Mindössze 9-es a glikémiás indexe, szuper cucc.
Bio mák és lenmag olaj: a mákolaj a legjobb kalcium forrás, a lenmag pedig tele van omega 3 zsírsavval, ami nagyon kell a szervezetünknek. 
Sportcsirke. Húsnapra vettem, őrületesen drága, de egész más, mint a felturbózott, napot sosem látott változat, aminek teljesen gumiszerű a húsa. Nem, nem állítom, hogy minden üzem ennyire retkes, mint a videón, de azt igen, hogy minden üzemben pumpálnak az amúgy is szétgyógyszerezett, tápozott, sárgított húson. Szerintem egyébként totális tévedés a meg a házi csirke is, az is tápos, de van, hogy megvesszük, és elvek ide, elvek oda teljesen jóízűen meg tudom enni, az üzemit viszont minden körülmények között igyekszem kerülni. Jó rég nem eszünk ilyen húst.
Ez a fajta azért más. Itt szabad tartásban vannak a csirkék, kapirgálnak és ez érződik a hús ízén is, bár most tuti helyről hoznak majd kacsát (Karácsonyra)és libát (Márton napra). 
A melleket tegnap megsütöttük, a combok egy részéből húspástétom lesz, a másik része pedig egy rizstejszínes csirkeragu formájában megy majd egy nagy adag házi szelésmetéltre. 
Himalája só: ezen nem sok dolgot kell magyarázni. A legislegjobb egyébként a parajdi só, de ez sem rossz. 
Bio fokhagyma granulátum: nagyon szeretem és ezerszer egészségesebbnek tartom, mint a kínai fokhagymát. 
Morzsolt majoranna: unalmas, hogy bió, bio, bio, de nekünk fontos, hogy minél kevesebb vegyszert együnk. 
Üveg: a fagyasztóban árválkodó vodkából és a madagaszkári vaníliából pár hét alatt elképesztő vanília kivonat lesz, ami isteni lesz majd sütikbe, gyümölcslevesekbe.
Rio Mare: a tonhal nálunk jolly joker. Általában egy héten egy hús és egy halnap van, és olyankor is nagyon keveset eszünk. Egy tonhal konzervet ha felturbózok, akkor 8 nagy halpogácsa kijön, de halpástétomnak is esszük (ez a másik kedvenc recept), vagy pizzára feltétnek, rizzsel, tésztaszósznak, rizstejföllel, paradicsomszósszal, mustárosan…
————-

Gergő újra bölcsibe jár

Ez a legislegfontosabb hír a héten: bölcsi, bölcsike, házikó… Gergő így hívja.
És valóban: egy parasztház a dombtetőn, gyönyörű nyílászárókkal, cserépkályhával, kislócás konyhával és nagy udvarral. Tüneményes Nagymamapótlóval, aki főz rájuk (na jó, Gergőre nem, mert a mi diétánk így elsőre követhetetlen), játszik velük, ölelgeti őket.
Csúcsidőben hatan vagy heten vannak, de az nagyon ritka. 
Jó érzés betérni oda, jó érzés ott lenni és jó érzéssel hagyom ott a gyereket, amíg intézem a dolgaimat.
Igen, csak addig.
Már délben megyek érte, onnan pedig Barnabásért megyünk, úgyhogy legkésőbb negyed 2-re itthon van a banda.
Nem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok élni.
Reggel felkelek, összekészítem a két tornyot: háromrészes fém ételhordó, alulra a leveske, középre a második fogás, legfelső rekeszbe a sütemény vagy a kenyérféle.
Majd megterítek, gyertyát gyújtok, kiteszem a reggelit és ébresztem a családot.
Gyakorlatilag sosem járnak rendes ruhában a gyerekeim: minden nap technikai öltözéket vesznek fel, olyat, ami vízhatlan, szélálló, sportszerkó, én pedig minden nap végén két sármanót kapok vissza – átázott gumicsizmában.
Ha mogorva idő van odakinn és már sehova nem kell mennünk, akkor a gyerekek egyből a kádba mennek, ahol újabban olajat kérnek a vízbe (pár csepp Szent Lukács olaj) és hangoskönyvet a lejátszóba (sárkányos mesék), majd Gergő aludni megy, Barnabás pedig rajzol, mesét néz vagy szundít egyet ő is. Én pedig újra leülök a gép elé dolgozni. 
Nekiállunk a vacsorának és a másnapi menünek: kenyeret sütünk, feltesszük a levest és kitaláljuk, hogy mi legyen a második fogás. Ha már be van kapcsolva a sütő, általában sütünk egy tálca kekszet, aztán egyszercsak előkerül/hazakeveredik Medve is.
 Késő délután már a közös szobájukban játszanak ölik egymást, addig mi beszélgetünk egy pohár bor mellett a mosógépet töltjük, van-e inged, időpontokat egyeztetünk, dolgozunkdolgozunkdolgozunk, aztán pedig vacsora, mosogatás, és fektetjük a gyerekeket. Jó hír, hogy 8-körül már alszanak.
Semmi izgalmas nincs az életemben. Nem járok magassarkúban, mint régen. Nem veszek tonnaszám sminkszereket, mint régen. A ruháim bő 70%-át kiszanáltam. Nincsenek fényes kirakatok, nagy kávézások és a régi értelemben véve nincsenek kimenős esték sem.
Ez volt a legelső hét, hogy csak 3 megrendelőnek dolgoztam, ami másnak még így is elefánt méretű falat, de nekem ujjgyakorlat a korábbi 8-hoz képest.
Anya voltam, feleség, családösszetartó. Pihentem, hímeztem, meséltem és beburkoltam a gyerekeimet. Miután megszoktam, hogy ne siessek sehová, ne akarjak többet és felfogtam, hogy nem kell mindent egy nap alatt megcsinálni (Tesco, Aldi, piac, posta, otp, gyerekzokni, gyógyszertár, ajándék, számlák, váltócipő). Ráérősen sétálgattam teljesen feleslegesen h-ú-s-z egész percig az aldiban, és felfedeztem egy olyan konzervet, amit eddig sosem vettem, de tegnap meg igen. Isteni vacsorát kutyultam belőle, Medve állandó repertoárra kérte felvenni, úgyhogy leírom ide Nektek is:
Halkrém
Az aldiban lehet kapni szálkamentes és bőrmentes szardínia filét. Ez a drágábbik fajta, 399Ft-ba kerül, és semmi más nincs benne, csak a hal meg napraforgó olaj. Nehogy valami paradicsomos-majonézes akármilyen tyütyürüt vegyetek, abban már tuti van valami tiltólistás, ez viszont csak a hal és az olaj.
Na. 
  • első körben egy nagy pórét feldaraboltam és jó sok (olyan 1dl) kókuszzsíron megpirítottam
  • rádobtam az olajos halat (olajjal) és tettem hozzá sót (parajdi) meg mustárt (olyan 2 evőkanálnyit, Univert)
  • színtelennek ítéltem meg, ezért ment hozzá úgy egy deci paradicsompüré is
  • és egy egész alma (én nem szórakoztam a pucolással, egy nagy jonagoldot daraboltam bele) 
  • majd főztem még egy kicsit, aztán elzártam a gázt és hagytam, hogy egy kicsit hűljön
  • botmixerrel pürésítettem és betettem a hűtőbe. A kókuszzsír ugye betonkeményre tud dermedni, de lazítja a sok minden más, úgyhogy összefogja rendesen a krémet, tehát nem lesz csöpögős meg olyan plittypluttylófasz.

Krémes lesz, jól kenhető és elképesztően finom. Mi pirítóssal ettük és szeltünk hozzá pritaminpaprikát is. 
Olyan 3 körre biztosan elég ez a mennyiség, pedig mi brutálisan sokat tudunk enni.
Este, miután a gyerekek elaludtak, Medve meg valami prezentáción dolgozott, beültem a Pinterest elé egy szelet halkrémes kenyérrel és egy pohár furminttal, és elkezdtem álmodozni a ház átépítéséről, újragondolásáról, amit már olyan nagyon régen tervezgetünk.
Van néhány nagy, közös, sosem-gondoltam-volna rácsodálkozásunk, az egyik például ez a kép:
Persze azért ez így nem kellene. Ilyen kis filigrán székekkel és egy ekkorka asztallal mi azért nem sokat tudnánk kezdeni, de az, hogy legyen egy nyitott polcos rész és egy mustársárga falbetét, az mindkettőnknek nagyon.nagyon.nagyon tetszett.

Recept, napi dühöngés,

1., Recept, ami annyira finom, hogy le kell írnom, el ne felejtsem.
Pucolj meg egy ÓRIÁSI fej zellert, majd vágd kockákra. Három nagy jonagold almát szintén apríts kockákra. Igen, fontos, hogy jonagold legyen.
Egy serpenyőben forrósíts egy bő kanál kókuszzsírt, szórd rá a zellert, nyomj hozzá 3 gerezd fokhagymát és pirítsd meg, majd tedd rá az almakockákat. Egy egészek kicsi gyömbér is mehet rá, úgy fél teáskanálnyi, meg persze só, sok só, de a jobbik fajából: csak a parajdi vagy a himalája só jó, jódozott semmiképp nem lehet.
Tettem rá egy kevés fagyasztott petrezselymet is. A szárítottat nem szeretem, nekem annak széna íze van, de arra eléggé rákaptam, hogy a fagyasztómban legyen mirelit apróra vágott fűszernövény. Egy óriási csomag talán 4-500 Ft a Metroban, nagyon kiadós. Felöntöttem úgy 2 deci vízzel, majd megvártam, míg a víz elforr. Na jó, nem teljesen, egy kis szaft maradt alatta.
Mazsolás-fokhagymás AAAAA basmati rizzsel ettük, valami brutálisan finom volt.

………………..

2., Napi dühöngés: a hócipőm tele a fundamenta lakástakarék telefonos ügynökeivel. Nem, nem a kedvessel, hanem a reszelős hangú tetügörény fingfejű értetlen kurvapicsával, aki nem érti, hogy köszönöm, nem. Visszahív.

Tény, hogy sokkal jobban magamévá kellene tennem azt a mondást, miszerint

„Alaposan válaszd meg a csatáidat. Néha fontosabb, hogy nyugalmad legyen, mint hogy igazad.”

…………………

3., Befejeződött egy megbízásos munkám, és hála az égnek (meg a befektetett rengeteg munkának), közel 40%-os növekedést értünk el. Csodálatos, hogy a megbízó sürget, hogy ugyan adjam már le a számlát, hogy mihamarabb rendezhesse, és hogy hű meg ha, meg köszöni, meg hogy igazi örömmunka volt. Az volt:)

…………………

4., Tegnap Medve beállította a kerámia kemencét, most valami életvédelmi kapcsoló (van ennek valami szakszerű neve, de ha agyonütsz sem jut eszembe) után rohangál.
Eszembe jutott: FI relé.

…………………

5., Újra elővettem a Mucha hímzésem, egész jól haladok vele.

…………………

6., Szerdán próbanapra megyünk a Waldorf családi napközibe Gergővel.

………………..

7., Medve beadta a derekát, sőt, ő mondta: zöld lesz a bejárati ajtónk. Nem terveztük, hogy átfestjük, de mivel most eszébe jutott, nem ellenkezem:)

………………..

8., Olyan hideg van, hogy elpakoltam a farmerkabátot és a vékonyabb bőrdzsekiket is, sőt, már a széldzseki is kevés. A tollkabát még várat magára, de a szövetkabátom előkerült… Még szerencse, hogy ma délután már nincs hivatalos dolgom, nem kell mennem sehova. Medvének állítom össze a kiváltani való recepteket (calcimusc és társai), készítek egy nagy adag zelleres almakrémet (üvegekbe, kamrapolcra, télire), meg főzök házi mustárt. Kíváncsi vagyok, állítólag ég és föld.

Kategóriák
alma meg a fája

Egy hónap a Waldorf oktatásban és három (na jó, négy) iszonyú fontos hír

Hú, nagyon hamar eltelt a szeptember, mi pedig nagyjából belerázódtunk a ritmusba. 
Érdekes, mert a legislegjobban attól tartottam, hogy mi lesz, ha Barnabást el kell hoznom fél egykor, ráadásul közben kiderült az is, hogy Gergő még nem tud bölcsibe járni, vagy legalábbis abba biztosan nem, amibe eddig járt.
Nekem kiújult a gerincsérvem, úgyhogy most nagyon keveset tudok eljárni dolgozni, így itthonról próbálom megoldani a feladatokat, és valahogy tömbösíteni azokat a dolgokat, amikért be kell mennem a városba.
A városba. Ó, baszki. Ha már majd a bajszomat is megpödröm ehhez a mondathoz, csak simán üssetek agyon.
Úgyhogy most Barnabás jobbára 12:40-kor hazajön az óvodából. Vannak napok, amikor nem tudom másképp megoldani, és ott alszik, de amikor itthonról dolgozom, akkor bizony egyszerűbb 12:40-re odamennem, akkor ugyanis még nem vagyok annyira kipurcanva, meg persze Gergőnek is jobb így.
Úgyhogy nagyjából úgy néz ki egy napunk, hogy Barnusnak elkészítem a tízóraiját, ebédjét, elmegy óvodába, én dolgozom, Gergő élvezi, hogy övé az összes játék, majd amikor már nagyon szenvedne és unatkozna egyedül, akkor elmegyünk Barnusért. Gergő jót alszik a kocsiban, itthon pedig folytatódhat a játék, immár közösen, én pedig újra leülök a gép elé és tolom tovább az ipart ott, ahol abbahagytam.
Közben persze mos a mosógép, fő az ebéd, a vacsora, sül a sütemény, a kenyér, a pizza, jön a postás, csörög a telefon és nyomtat a nyomtató.
Sűrűbb így?
Igen. 
Vagyis nem.
Igazából nem.
Azt hittem, hogy meg fogok bolondulni, hogy ilyen hamar itthon a gyerek, és semmire nem lesz időm. Nos, az élet a legnagyobb tanító (bajuszpödrés ÉS közhelyek) és kiderült, hogy valahogy nekünk jobb így most, sokkal jobban tudom szervezni a dolgaimat és Gergő sem szenved, hogy egész nap velem van itthon, viszont attól sem, hogy egész nap NINCS velem, azaz a bölcsiben van.
Egyelőre most így leszünk, aztán megnézzük a csoda családi napközit Gergőnek, és akkor remélem, hogy ez a rend, amit most leírtam egy picit módosul, és két teljes napom lesz dolgozni. Itthon. Egyedül.
És akkor a hírek:
1., Barnusnak mozog (vagyis mintha mozogna) az egyik alsó foga.
2., Barnus szerelmes. Szívből, kacagósan, olyan „Anya, én őt meg szeretném védeni minden kobrától” és „Nagyon szép, szőke, de a szemgolyóját nem tudom, milyen színű” módon. Róla álmodósan. Nevét leírni megtanulósan. 
3., Jövő hét elején jön az agyag, megrendeltem, és még most hétvégén, de legkésőbb kedden itt lesz a gép is.
4., Ma, hirtelen, a semmiből szembejött egy kommunikációs munka, amit nagyon szívesen csinálnék. Nagyon-nagyon-nagyon. Hétvégén megírom a pályázatomat, onnantól már csak csuriba kell tenni az ujjainkat.

Tényleg, hol is tartok ebben a bio-ügyen? -1. rész

A tegnapi eset kapcsán a legmegdöbbentőbb az volt számomra, hogy mennyire el tud szektásodni a bio-öko-organikus vonal. Felnőtt nők vették fel a kesztyűt, és szálltak harcba velem az én-már-mindent-kurvára-tudok álarc mögött. Méregették és mutogatták, hogy kinek az ökobio fasza nagyobb, de valami olyan kioktató stílusban, és annyira sziklaszilárd kijelentésekkel, hogy el voltam képedve.
Elvakultan.
Mérlegelés nélkül, a lehetséges következmények átgondolása nélkül rávágni mindenbárakármire, ami modern,hogy „nagyanyám idejében sem volt” vagy hogy „nagyanyám is elvolt nélküle” szerintem nem túl okos dolog. Választani vagy elutasítani bármit alaposabb ránézés és ismeretszerzés nélkül szerintem kiszolgáltatott döntés. A modern dolgokat elvből elutasítani szerintem pont olyan, mintha valaki nem venne tudomást a természetes gyógyászatról, a holisztikus szemléletről és csak azért, mert Vágó István azt mondta, elutasítaná a homeopátiát vagy a Bach virágcseppeket.
Dönteni ugyanis csak akkor lehet, ha tudod, milyen alternatívák vannak és az egyes utaknak mik a következményei.
Kezdem talán a leg-dur-vább dologgal: én beadattam a kemoterápiát. Ma sem döntenék másképp, nem variálnék, sőt, anno amikor befejeződött a hatos ciklus, eléggé be voltam tojva, hogy most akkor mi fog engem megvédeni, mert 

vallom, hogy a betegség nagyon összetett. Lelki és testi eredetű egyaránt, és ezt a kettőt nem lehet és nem is szabad különválasztani. Én pedig még nem voltam kész újrakezdeni  az életem- pontosabban nem tudtam, hogy merre induljak. Időre volt szükségem. 

Megnéztem, mi a legfontosabb összetevője annak, amit kapnék, és ledöbbentem. Fagyöngy. Ami mérgező. És természetes.
Ezzel együtt hiszek a máriatövismag-kivonatban, ami az egyik legjobb májregeneráló a világon, és igen, nekem bejött a kávés beöntés is.

Mára ott tartok, hogy a legközelebb talán a vegetariánus határán billegő, de teljesen tejmentes és gluténmentes diétához állok a legközelebb. Nem eszem semmiféle színezéket, tartósítószert, ízfokozót, állományjavítót. Nem iszom szénsavasat (kivéve a pezsgőt:P) és sok gyümölcsöt és zöldséget is kihagyok, ezeket több okból:vagy az előállítása/permetezése/szállítása nem megfelelő, vagy a savtartalma nem oké, vagy a lebomlásakor keletkező anyagok nem hasznosak a szervezetemnek, illetve van még rengeteg szempont, amiket most lustaságból nem sorolok fel. Arra is figyelnem kell, hogy mit-mivel eszem, és vannak fűszerek, amiket teljesen el kell hagynom.

Itthon őröljük a rizslisztet, ami életünk egyik legjobb döntése. Olcsóbb, frissebb, jobb, és mindennek egész más íze van. Az egészen finomtól a durva daráig mindent tud a malmom, ami ráadásul csodaszépen megmunkált darab, nagyon szeretem.

Minőségi váltás volt, mikor megvettem a gabonatej főző gépünket. Az, hogy ipari mennyiségben tudok rizstejet előállítani 70Ft/liter áron, az csak a kezdet. Az, hogy a kedvem szerint ízesítem, az a második dolog, ami miatt érdemes volt: nagyon szeretjük az almás-fahéjas, a vaníliás-narancsos és a kardamomos-kókuszos rizstejet is.
Elképesztő rizstejszínt tudok főzni, akár fokhagymás-petrezselymes, akár kókuszos-almamézes verzióban. Megtanultam a kis gépemmel növényi krémsajtot főzni, de már nyáron kikísérleteztem, hogy hogy tudok sajtot készíteni agar-agar, guargumi és xantán nélkül, amiket szintén nem fogyaszthatunk.

A bőrápolásról – már akkor növényi kivonatokat, virágvizeket, gyógynövény főzeteket és rügykivonatokat használtam az arckezelésekhez, amikor mások még nem is tudták, hogy ilyenek léteznek. Érdekes, ebben folyamatosan változik, ugyanakkor nagyon ugyanolyan az ízlésem: szeretem a hatékony növényi komplexeket, de most már tudatosan figyelek arra, hogy a fürdővízzel együtt ne öntsem ki a gyereket: hacsak tehetem, nem rendelek messziről, nem szeretem a műanyag csomagolást és nagyon díjazom, ha valami nincs agyonpapírozva.

Évek óta én főzöm a mosószerünket és én készítem az öblítőnket. Van, amikor nincs időm rá, de legtöbbször igen. Természetes és lebomló tisztítószereket használok, ugyanakkor Barnabásnál még fel se merült a mosható pelenka, Gergőnél meg kisebb gondom is nagyobb volt a kemoterápia mellett annál, hogy pelenkát mossak.

Folytatom…

A Sámán

Shaman Hawk előadása mellett majdnem elmentem. Tulajdonképpen a szabad ég alatt volt, nem volt már ülőhely, én pedig nem vagyok az az üljünk-le-a-fűbe-tépjünk-egy-kurva-pitypangot-és-fonjunk-koszorút kislány, szóval Shaman Hawk előadása majdnem áldozatául esett az én kényelmemnek.

Nem volt rajta törzsi jelmez, nem volt a fejét tollas bizbasz, egy egyszerű, szemmel láthatóan indián gyökerekkel is rendelkező farmerkabátos/farmernadrágos/ fehér pólós tetovált, hosszú ősz hajú pasas ült a fa alatt.

Az előadás nem volt túl lehengerlő: lassan fordított a tolmács, pontosan, de a pasi stílusát a legkevésbé sem visszaadva, úgyhogy roppant szerencsésnek éreztem magam, hogy nem vagyok a tolmácsra bízva és minden szónak értem a tartalmát, a jelentését, az árnyalatait és a mögöttes színeket is.

Figyeltem, mint valami olyan jelenséget, ami szép-szép, de nem feltétlen hozzám szól (izzasztókunyhók, medúzás vízben úszás, kagylónyakék készítés, matriarchális társadalom…), amikor egyszercsak a semmiből azt mondta:

The biggest question for me is when we can choose from a wide range of emotions, why do we always choose fear?

A legnagyobb kérdés számomra az, hogy ha annyi érzelem közül választhatunk, miért mindig a félelmet választjuk?

És igen. Amikor annyira örülhetnék a gyerekem mosolyának, az első telefonálásnak (haó anya, haó, itt Edő beszé!), annak, hogy klassz koncertet hallgattam (Somának tényleg van hangja) és kisütött a nap is (dacára annak, hogy felvásároltam a trundrafelszerelést a Decathlonban)… szóval ha kék az ég, tiszta a Balcsi, szeret a férjem, én 2 éve lassan tünetmentes vagyok és nem látszik, hogy mennyire le van nőve a géllakk a kezemen – AKKOR MIÉRT IS VÁLASSZAM KI A SZÉLES NAGY PALETTÁRÓL PONT A FÉLELEMET?

Ez ilyen egyszerű?

Akupunktúra

Ha most kellene dönteni, azt mondanám, hogy nem az én utam.

A vizsgálat teljesen a keleti gyógyítás rituáléja szerint zajlott, elmondtam, hogy műtét volt, 6 kemó, 3 sugár, triple neg, grade 3, Ki: 45%, és minden más adatot. Elmondtam, hogy hogyan diétázunk, megmutattam a nyelvem, megmérték a vérnyomásom, kitapogatta a pulzusom, majd elmondta, hogy a máj pontokat, a vese pontokat és a slaktalanító pontokat fogja stimulálni.
S lőn.
Éreztem, bizsergett, volt tompa nyomás, ahova beszúrta a tűt, Kimeredt szemmel néztem a plafonon a sarokban lévő orbitális pókhálót miközben Barnabás (akit nem tudtam nem vinni), megköpölyözte magát odakint a kezelő előtt és jókat röhögtek az asszisztens-tolmáccsal, majd bejött 3 köpölyakármivel magán, hogy ő most transformers.
Kiszedték a tűt, kifizettem a kezelést, kifizettem a gyógynövényket, majd be is írtak a következőre, én pedig nem tudom, hogy lemondom-e, vagy nem. 
Nem tudom, tényleg nem.
Barátságos volt az orvos és a diagnózisból is kiderült, hogy tulajdonképpen olyan irtózatosan sok javítani való most nincs rajtam, csupán a májat és a vesét, illetve az anyagcserét kell stimulálni, továbbá a stresszt csökkenteni – ha van. Mondtam a petefészkeket is, ott maradt egy kis gyulladás, de úgy fest, a ciszta kiürült, a lázam lement, az egyetlen rossz dolog ebben a ciszta ürülésben az volt, hogy elmaradt ezen a héten a kedvenc barátcsalád-családbarát bolondjaimmal a találkozóm. 
Szóval most nincs akut gond. Bementem a nőgyógyászhoz is, minden oké, túl vagyunk a nehezén, el lehet (és el kell) kezdeni terhelni, mozogni.
Vége van.
Az akupunktúra nagy kérdés marad számomra, de most azt érzem, hogy helyette inkább másik filctollat választok a dobozból.