– ez most a jelszó. Töltődni, feltölteni, erősíteni, lelket önteni, formát adni.

Igaz, nem ez volt a hétvége programja és nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk részt venni az eredetileg tervezett programon, de így is szuper vasárnapunk volt: az egyik legisleg helyemre, helyünkre mentünk, Szentendrére a Skanzenbe.

Egész délután, vagy 5 óra hosszát barangoltunk és bejártuk az összes tájegységet, megnéztük az időszakos kiállításokat, végre volt időnk minden videót végignézni, minden gombot megnyomni, minden küszöbön bemenni. Hosszú-hosszú ideje nem sétáltunk ennyit, nem jutott ennyi csend, ennyi ölelés, ennyi béke. Kellett ez már mindkettőnknek, kellett a közös ebéd, kellett a padon ücsörgés, és kellett a közös élmény is, márpedig a Skanzen nekünk nagyon kedves és újra és újra rá tudunk csodálkozni minden apró részletre.

Reggel a misén kezdtünk – mostantól ez állandó, Barnust vinni kell, nincs kibúvó, így megbeszéltük, hogy mindent, ami ügyes-bajos dolog, megpróbálunk szombaton elrendezni, hogy a vasárnap az csak az együttlétről szóljon. Programról, kirándulásról, kertben molyolásról, filmnézésről, ne pedig arról, hogy hány adag mosást kell még beindítani ahhoz, hogy elinduljon a hét.

Miután elkészült a 10 kiló paradicsomból, két kiló zellerből, két kiló sárgarépából, hagymából, fokhagymából a vörösboros olasz szósz, a nagy befőzések végére értem, innentől már nincs nagy projekt. A padlizsán valahogy kimaradt idén, nem került utamba, még zelleres káposztasaláta készül most, aztán pedig már csak az alma jön: alma, alma töltelék, almabefőtt, almavaj.

Némi birsalmasajt, de trükkösen, hogy Barnus is ehesse. Füge a balatoni maradékból, és aztán lassan érkezik a sütőtök szezon.

Nemcsak a vasárnapi mise rendszeressége új, Kolossal angol baba-mama csoportba járunk majd kéthetente, mert igaz, hogy egész nap használom az angol nyelvet, de írásban és nem szóban, és bizony érzem, mikor meg kell szólalni, hogy írásban könnyebb lenne és berozsdásodott a beszélőkém.

Indulnak a héten a különórák is, így az előző, viszonylag laza bevezetés után (majdnem) teljes gőzzel formát kap és robog ez a hét, én pedig visszatartom a levegőt és úgy várom, hogy nagyon jó lesz-e vagy pont ellenkezőleg, belefulladunk. Kétesélyes. Az egyetlen, ami tuti jó lesz, az Barnusnak a zeneórája, a tanárnő olyan, mint egy falat kenyér, egy angyal, egy csillag, egy igazi szövetséges. Vele heti két alkalommal lesz B, úgyhogy legalább akkor nyugi van.

Az ép elmém és az ágyéki gerincszakaszom nagyon hálás a menetrend szerinti Jógaklikk előfizetésnek :D, a gyerekek a Skanzen mesekönyvének: a második fejezet Mádnál jár, a történet nagyon helyes, nekem pedig este visszatért minden megnézett ház, megcsodált szőlőfürt, elraktározott emlék.