Itt is megtalálsz:
mindennapok

Úgy hiányzott ez a blog,

de nem volt kedvem írni.

Tényleg nehezen enged ez az április, a május eleje is elég rossz, de már néha látszik a napsütés.

Az elmúlt egy évben több olyan barátság ért véget, amit sosem gondoltam volna, amiről azt gondoltam, hogy örökké tart – de aztán mégsem így lett.

A hülye ragaszkodásom, az. Nem rosszabb nálam egyik sem, nem vagyok jobb egyiküknél sem, egyszerűen másfele ment az életünk, én pedig nem szálltam ki akkor, amikor kellett volna, amikor elfáradt a kapcsolat, amikor éreztem, hogy nem egy irányba megyünk.

Most pedig igen.

Van, amit napok óta kóstolgatok, hogy milyen, van, amiről pár hónap elteltével nem is értem, hogy hogy tartott annyi ideig, de jó így, jobb így, jól van ez így.

Szóval nagy lezárások éve ez, nem vitás, de rengeteg erőmet veszi el, ugyanakkor új hely lett a szívemben és a lelkemben, és holnap mély levegőt veszek és nekiindulunk egy olyan helyre, olyan vidékre, ami mindig sokat jelentett nekem és most is feltankol majd <3


Egyébként tele vagyunk bosszúsággal: Barnus nagyon rosszul volt, tegnap be kellett menni vele a Klinikára, Gergő újra kruppos rohamokat kap, nekem vacakol a lábkörmöm, lehet műteni kell… szóval nem is tudom, hogy van már május közepe, mert az elmúlt napok szemellenzővel mentek és csak egyenesen előre.

De május közepe van.

Elborítja a gaz a kertet, folyamatosan zuhogott az eső, egy jó fagyit is csak tegnap ettünk először, viszont ha a másik oldalt nézem, akkor hamarosan nyílik a bodza, jön az eperszezon, és hamarosan minden elrendeződik.

Régóta nem tapasztalt béke van, ezek már csak az utózöngék, úgyhogy megyek, beveszem a vitaminjaimat és kitartok.

Kitartunk.

Megosztás:
Previous Post Next Post

No Comments

Leave a Reply