… és levágattam a hajam

… bejelentkeztem vízi jógára

… vettem egy méregdrága pirosítót

… kidobtam a konténerbe olyan holmikat, amik csak feleslegesen foglalták a helyet.

… elengedtünk két régi-régi kedvenc helyet: az egyik egy étterem, ahol az adagok egyre kisebbek, a szervíz egyre modortalanabb és a fogások egyre puritánabbak lettek, míg végül egy szelet (igaz, garantáltan gluténmentes) tántott hús és 6 karika ecetes krumpli volt a bécsi, egy nyolcad szelet citrommal, 3500-ért kb. A másik az eddigi kedvenc cukrászdánk, ahol eleinte isteniek voltak a sütemények, mennyei a fagylalt és minden GM, tejmentes és szigorúan számolt ch-val. Szép lassan kurvult el, és nagyjából a 3. olyan tortánál, ahol cifrafosás lett a másnap mondtam azt, hogy hiába nincs más, ez nem jó.

Szóval nem.

Nem húzunk évekig még valamit azért, mert valamikor, valahol, valameddig jó volt.

Nagy felismerés volt, nem értettem magamon ezt a fészekürítést, hogy miért engedek el az utóbbi fél évben embereket, tárgyakat, fontosnak hitt dolgokat viharos sebességgel és teljes magabiztosságban, mikor olyan dolgokon is napokig tudok lamentálni, hogy milyen legyen a következő samponom 😀

A lényeg: most rövid a hajam, fájnak az izmaim, kevesebb a név a telefonomban, de a mosolyom visszatért 😉

Még szokom, még nézegetem, még néha a fülem mögé tűrném, de jó döntés volt és nagyon szeretem így. Az új hajhosszhoz új ápolók dukálnak, már bújom a netet és… és megszabadultam a feleslegtől, csak a lényeg és az egészséges rész maradt.

Egyébként szolfézs vizsga, furulya záróvizsga, anyák napja, sok munka, chai latte, új fűkasza, nagytakarítás, születésnapi tervek, új hajtások a fenyőfáinkon, gardróbrendezés, ablakpucolás a műsor.

Fészekrakás 2.0