Jó rég nem írtam és eszembe jutott az is, hogy bezárom a bazárt. Annyira nincs időm erre a blogra, mint amennyire nincs időm semmire sem.
Egy régi mittudoménmilyen mondás szerint ha elfoglalt és stresszes vagy, meditálj naponta 20 perced. Kivéve ha nincs 20 perced.
Akkor egy órát.
Így van ez ezzel a blogírással is: amióta nem írom ki magamból a napi szart, csak halmozódik, gyűlik, tekereg, annyira, hogy a csodás azúrkék nyaralásunkon sírtam bele a tengerbe ezt a tavaszt.
Egy nagyon fontos embert zártam ki teljesen az életemből május közepén – és jó döntés volt. Ő a harmadik már fél éven belül, egyikükkel akkor lett vége a barátságnak, mikor a Pomme Plus indult, egy másikkal talán tavasz elején, és ez a harmadik „szakítás” most lett, és… megkönnyebbültem.
Ez az utolsó jó egy hónapig csak ülepedett bennem, de a nagy vihar elmúlt és minden rendben mostmár. Nincs már bennem több, amit egyoldalúan adhatok, nem szeretnék többé lelki boxzsák lenni, és nem engedem, hogy bárki az életemen köszörülje a nyelvét csak azért, hogy az övé ne tűnjön annyira szarnak. Felesleges körökhöz, önáltató hazugságokhoz nem szeretnék asszisztálni, ráadásul ha más is érintett benne, és… na. Kész.
Jobb így.
A nyaralás meglehetősen felemásan indult, sokáig úgy tűnt, nem is megyünk, Felhő kutya ugyanis nagyon beteg lett. Orvos, vérvétel, ultrahang, biopszia – semmit nem mutattak. Antibiotikumot kapott, jobban lett, az étvágya is visszajött, aztán… 24-én végleg átsétált a szivárványhíd alatt. Mi egy kicsit vele haltunk, de a legnehezebb mégiscsak apukámnak volt, aki itt volt végig a kutyával.
Nyomasztó, fullasztó napok jöttek és – bár a sziget csodás volt, a szállás remek, az étel pazar – nem volt teljesen felhőtlen a mosolyunk.
Most Olaszországban vagyunk, már munka ügyben, gyerekek nélkül, most először három napra, eddig mindig csak jöttünk-mentünk, de most úgy alakult, hogy szükségünk volt egy plusz napra, így marad egy kis idő sétálni és feltöltődni is.
15 hozzászólás a(z) “Van itt még valaki?” című bejegyzéshez
Nézlek itt is………….ezer éve, -még Ági smink korod óta! Nézlek a facen is és Instán is. Abba ne hagyd! ………….és vagy lemaradtam, vagy nem tudom, de Drazséról is rég olvastam.
Én is Ágismink óta olvaslak és rálesek mindig a blogra írsz-e. Jó látni a sugárzó arcodat a szuper rucikban meg a frappáns szosszeneteidet a Pomme Pluson, na de a blog az blog😃 a lelked egy darabja, amit megosztasz velünk. Nekem van rá igenyem, de persze követelni nem akarom. /nem, a francokat nem…/
Csatlakozom Mókusélethez, ugyanezt tudom elmondani (kivéve, hogy én Fb-on nem…). Ne hagyd abba. Írj ki magadból mindent. Nekem többször adott már egy utolsó lökést az, amit itt olvastam, erőt és meggyőződést ahhoz, hogy kiszanáljak régi dolgokat és kapcsolatokat, meg merjek lépni valamit, amit addig nem mertem… Szerintem azt a “magot”, aki rendszeresen jár ide, minden érdekli veletek kapcsolatban. És igen, Drazsé… nekem is eszembe jutott már többször, rákérdezni nem mertem…
Piffeny nekem a Te blogod is hiányzik! Mar egyáltalán nem talalhato, pedig imadtam a képeidet, a kokteljaidat es a paradicsomszoszos gnoccit az óta is imadjuk!
Jajj, Piffeny, nekem is hiányzik a blogod. A recepteket meg sajnos anno nem írtam le.
Csatlakozom! Ági, én évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy te fogod az esküvői sminkemet készíteni (szwrintem ezt egyszer emailben meg is írtam :D), Edit, a te blogod pedig szintén nagyon hiányzik, pont a héten kerestem rá, hogy hátha esetleg ismét olvasható.
Felhő ment el. Drazsé még él baszki, nem lát, nem hall, de csajozik.
Mindig várom az újabb posztokat! Ne hagyd abba!
It vagyok én is!♥♥♥ Várlak vissza!!!♥♥♥
Nekem is erőt adtál egy nagyon nehéz időszakban. Abba ne hagyd, bitte!
Én csak itt követlek, de ide nap, mint nap betérek, hátha van valami új olvasnivaló. Hiányozna, ha nem lennél.
És Piffeny blogját is nagyon-nagyon szerettem, kár, hogy az archívum nem hozzáférhető.
Én is olvasgatlak, remélem nem hagyod abba.
Én itt vagyok….:)))
Én mindig totál le vagyok maradva, de mindig olvaslak!
Két embert követek ősidők óta. Piffeny blogja sajnos már nem elérhető.
Kérlek maradj még!