Kicsit zizi most minden, de ezen én már meg sem emelem a szemöldököm.

Barnus ma nagyon rosszul volt, senkinek nem kívánom ezt a reggelt, de túl vagyunk rajta.

Kolos végigüvöltötte a gyerekorvosnál a várakozási időt, holott a doktornő meg sem vizsgálta, mert csak receptekért mentünk, de túl vagyunk rajta.

A postán Kolos hordozóban rajtam, én pedig mindent kiborítottam a táskámból és senki nem érezte, hogy fel kellene ajánlania a segítségét, de túl vagyunk rajta.

Medvével megfeszítve dolgozunk és tervezünk, számolunk és újraszámolunk, majd én berezelek, de már túl vagyok rajta.

Tegnap estére nyelni nem tudtam, fájt a fülem, a torkom, a fejem, de aztán vettem be két kapszula sót és 2 cataflamot, aludtam egy nagyot, és – nem hiszed el – túl vagyok rajta.

Gergőnek ma óvodás fotózása van, szép ruhában kellett menni, és reggel nem találtam a fekete elegáns nadrágját, de elküldtem farmer, ing, csokornyakkendő, csinos mellény kombóban és nagyon vagány lesz így is. Nem 100%, de túl vagyunk rajta.

Igazán semmi de semmi nem ér annyit, hogy felzaklassam magam rajta. Nem, mert most “célra tarts” van, minden energia egy helyre kell összpontosuljon, és jól van ez így: mint a fenti listából kiderül, mindenen túl lehet lépni és minden elmúlik, még a rossz is, a nehézség is.

Egy háromgyerekes családban ugyanis mindig lesz egy elveszett ünneplő nadrág, egy elkevert kábel, egy elfelejtett füzet vagy vércukormérő, egy kiborult bögre akármi. Mindig lesz egy csekk, amit úgy elteszek biztos helyre, hogy pótcsekket kell kérni, egy használati utasítás, amit “elvisz a cica”, de ezek talán a pillanat bosszúságán túl tekintve nem is olyan fontos dolgok. A fontos dolgok apró dolgok: hogy újra van közös sikerélmény Medvével, hogy teremtünk, hogy rácsodálkozunk, és ez talán minden apró napi gondon átsegít.

MOM SETS THE TONE – tartja az angol mondás, és igenis oda kell figyelnem, hogy milyen példát mutatok az apró dolgok megélésében. Nálunk ráadásul van egy fontosabb és nagyobb szempont: a diabétesz. Minden más esetben tudok nagyvonalú és elnéző lenni, és kell is, hogy az tudjak lenni, mert a diabéteszben nincs pardon, ott egy kihagyás, egy mulasztás, egy hazugság, egy bagatellizálás nagyon sokba kerülhet.

Szóval elmúlik.