Lássuk csak… á, remek, ismét tanfolyami hét van. Ez sok gyapjút, szappant, boldogságot jelent szombatra. Szuper.

Holnap munkamegbeszélés, szerdán szülinapi buli, csütörtökön óvodás szülinap, pénteken védőnő.

Hétvégén jönnek a nemezfáim, csodálatosak lesznek, nagyon megkönnyítik a gyúrást, most pedig leadom a rendelést: jelölő filctollat és egy bitang éles ollót szeretnék, amivel öröm a munka, nem pedig kínszenvedés.

A böjti időszak természetesen folytatódik, de már meg sem kottyan a húsmentesség és a tejmentesség: ma lecsós rizst ettünk (küldtek a Zsámbokiak bio lecsót), holnap pedig spenótos-fokhagymás-gombás quichet sütök majd, és beteszek egy halas-paradicsomosat is, Medve ugyanis egy húsos és egy halas étkezéssel tartja továbbra is az alapdiétát, ő nem szigorított a böjt miatt.

Óriási hírek, hogy

1., hínárhajú Gergő visszaváltozott csak simán Gergőre, ugyanis elkaptam, nem eresztettem és levágtam a haját

2., Barnabás elkezdte karcolgatni a szülinapi ajándékát, az egyikkel el is készült, úgyhogy most épp keretet keresek neki, és megy fel a falra!

3., Nagyon meg vagyok elégedve a játékok és apapíráru minőségével, igazi élmény karcolni, alakítani, nagyon tetszik neki és nagy örömöt lel benne, úgyhogy stabil vásárló leszek a Pagony boltban. Hozzáértő, kedves eladók, vagány környezet, inspiráló elrendezés… áhh, szuper! Kaptam Százhold magazint is, ami a kiadó saját újságja, abból ki is néztem, hogy miket szeretnénk elolvasni mostanában. Irány a könyvtár!

Már napok óta nagyon mozgott a foga, nagyon várta, hogy kiessen, de én azt hittem, hogy majd ráharap egy szelet pizzára, bepuszil egy muffint vagy csak simán egy harapás alma, és kinn is lesz az a fogacska. De nem, nem akart kiesni, és már kicsit sötétebb volt ott az ínye, kezdtem félni, hogy nehogy begyulladjon, úgyhogy úgy voltam vele, hogy várunk jövő hétig, és ha addig sem esik ki, hát majd kitaláljuk, mi legyen.

Annyira zavarta, hogy nem kellett sokat várni: először az apját kérte meg, hogy tegyen valamit, aztán engem, de egyiken sem vállaltuk, hogy kihúzzuk neki. A fogváltás iszonyú fontos (lelki) érési folyamat, nem jó beleszólni… Billegette a nyelvével, pöcögtette az ujjával, közben zavarában-izgalmában ugrándozott, tapsolt, aztán vett egy nagy levegőt, és -mintha elszakadt volna egy vékony papírlap, olyan hangja volt- kihúzta.

Meglepődött, kikerekedett a szeme, majd apró léptekkel odakopogott az apja elé, és semmi mást nem tudott ismételgetni, csak hogy

NAGYON BÜSZKE VAGYOK MAGAMRA.

És Anya, én már soha többé nem félek semmitől. Nagyfiú lettem. Nekikezdek, megpróbálom, és nem hátrálok. Mert nagyfiú lettem.

Megölelgettük, megszeretgettük, elmondtuk, hogy igen, ez egy nagyon nagy dolog és méltattuk a bátorságát és az elszántságát. Jobbról is, balról is megpuszilgattuk, aztán eszembe jutott a Solum olaj, szertartásosan elővettük, átsimogattuk vele hasát-hátát és közben minden szépet és jót kívántunk neki: bátorságot, elszántságot, boldogságot, kíváncsiságot, őszinteséget, örömöt, szeretetet, családot.

Medve könnyezett, és takonnyal bömböltem, Barnabás meg ragyogott, mint egy kis aranyalma. Soha-soha nem felejtem el ezt az estét.

Számtalan privát üzenet, levél, t-e-l-e-f-o-n-h-í-v-á-s állt ki a gyerekem legóhoz való jogáért:) Barnabás roppant hálás lesz,és mivel a nagy szett valahol mégiscsak nektek köszönhető, ígérem, levideózom majd az örömét.

Pláne, hogy úgy néz ki, hogy egy teljesen váratlan forrásnak köszönhetően még remek áron is sikerül megvenni a szajrét…

Azért ez jó hír ebben a fostaliga napban. Rám is fér, mert nem sikerült jól a fogtömésem, változatlanul fáj, úgyhogy megyek ma vissza, ráadásul elfelejtettem telefonszámlát fizetni (na jó, nem elfelejtettem, hanem nem jutottam el odáig), így villámgyorsan el kell mennem befizetni, vagy kikapcsolják. Hurrá.

Mindegy, legalább megnézem, hogy jött-e a Clinique Poppy Pop rúzsából. Ezen a fosszar napon csak az segíthet.

Minden második héten bevetem magam a gyapjú közé. Ma is így volt, jól ment, egy manósapka készült – eredetileg Gergőnek, aztán végül meggondolta magát a gyapjú, és csak annyira engedett a gyúrásnak, hogy Barnabásra lett jó. Barnusnak nagyon tetszett, az oktató is elégedett volt vele és a csoportban a lányok is szerették: senkinek nincs ilyen kicsi gyereke, így én vagyok a cuki szekció, nálam aztán tényleg minden belefér 🙂

Medve zseniálisan tartja itthon a frontot, ma is egész nap játszottak, főztek, kísérleteztek, meséltek, és úgy veszem észre, hogy ő is élvezi, hogy ilyenkor nyakig merül az apa-fiú létben. Az egész ház olyan, mint egy robbantás után, de nem bánom, majd elpakolok, majd összerendezem, de kell, kell, nagyon kell nekem ez a szabadidő.

Csodás helyen tanulok, a Vár tövében, és ma is a legszebb arcát mutatta a város: egy apró, ékszerdoboz téren kávéztam, a Parlamenttel szemben parkoltam, ragyogott a Nap, és átadtam magam az alkotás önfeledt örömének. Mielőtt azt hinnéd, hogy betéptem (ennyi pozitív gondolatot olvasva), sietve közlöm, hogy nem kellett semmiféle pszichoaktív szer ahhoz,  hogy élvezzem a mai napot, bőven elég volt, hogy eljöttem otthonról és a hátam mögött hagytam a Drazsé kutya által összefosott előszobát.

Szóval nem volt összelépdelt kutyafos, volt viszont rizstejes hosszú kávé, gyapjúvásár (mustármagszínt, bíbort, csaubarnát, lágy zöldet és mély, majdnem feketébe hajló padlizsánt vettem). Beszélgettem, felnőtt módon megkávéztam, prospektusokat nézegettem, aztán teljesen feltöltődve hazajöttem, begyúrtam a sapkát és végül Barnabás fejére igazítottuk, szerinte nagyon vagány lett, és nagy szeretettel hordja majd.

Lehet, hogy holnap begyúrom Gergőét is, ugyanis min.den.képp készítenem kell egy Zorro álarcot, így mindenképp előkerülnek a színes gombócok…

Úgyhogy Pinterest, tea és egy kis csönd.

Újra két hétre feltöltve 🙂