Elért engem is a köhögés, úgyhogy most csak fekszem és próbálom túlélni a napot.
A gyerekek játszanak, én beindítottam az új mosogatógépet, tegnap vettük, nagyon szép, a másiknak 80.000Ft lett volna a javítása…
Kezd elegem lenni a télből. Szerencse, hogy most a viszonylag szerethető arcát mutatja: csak úgy ömlik be a fény az ablakon, én meg eszem a vitaminjaimat, iszom a teámat, telefonálgatok és dolgozom. Gyömbéres kekszet sütünk délután a fiúkkal, azzal várjuk haza Medvét, aztán újra el kell majd mennie, de legalább egy kicsit együtt lehetünk.
Elképesztő „sajtkrémet” kutyultam tegnap: még nincs meg A TÖKÉLETES recept, de már ez is mennyei volt.
Kell hozzá 3 gerezd fokhagyma, két bő marék dió, só, kókuszzsír, petrezselyem, zsálya, egy pici pirospaprika és egy éles késő robotgép. Először kenyérre szerettem volna, de aztán annyi lett, hogy tésztával ettük, egészen remek volt. Medve gyorsan hozott egy palack száraz fehérbort, úgyhogy igazi kis ünnepi vacsora kerekedett belőle.
Barnabásnak mozog az egyik foga, rendkívül izgatott, ez az első kiesőfélben lévő fogacska, úgyhogy óriási várakozással fekszik le minden este, hogy hátha éjszaka kiesik és reggelre jön a fogtündér.
Jön a szülinapja is, most a tortán gondolkodunk, hogy milyet szeretne, napról napra más a koncepció: volt már csoki, eper, gyömbér és fahéjas alma is, úgyhogy gyanítom majd csak aznap születik meg a végső változat.
Nem tudom, hogy mit kap a szülinapjára. Ezeregy dolgot szeretne, leginkább vonatos duplót, és itt jön a képbe az én dilemmám. Most tekintsünk el attól az egyébként hajmeresztő ténytől, hogy a vágy tárgya 34000 Ft-ba kerül. Igen, harmincnégyezer. Ezt akkor is túlzásnak tartom, ha összedobná a család és még egyet is értenék a választással.
A bibi inkább avval van, hogy a szó legszorosabb értelmében úgy 15-20 kiló dupló van itthon, tökéletesen kihasználatlanul. Szétszórva. Térdig járunk benne…
Persze, persze, jó minőségű játék, törhetetlen, elnyűhetetlen, ez idáig oké. Játszanak is vele – nos, inkább játszogatnak, de hamar oda a varázs.
Harmincnégyezer forint. A nagy készletet, amire vágyik (mert látta valakinél) nem venném meg. A kicsi, a 14.000Ft-os már elérhetőbb, de az meg nem olyan, az már csalódás. Ha bármi más klassz dolgot kap, az meg végképp nem az, mert rendületlenül ezt kéri minden Karácsonyra, Húsvétra, szülinapra. Viszont azokkal, amik megvannak, azokkal nem játszik.
Igazán, nagyon szeretné. Igazán nem akarok ennyi pénzt kiadni. Igazán felesleges is lenne. És igazán nagy csalódás minden alkalommal, hogy nem azt kapja.
Ti mit tennétek?
Tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre, de csak finoman, ha kérhetem, értelmes emberi hangnemben. Köszönöm szépen.
