Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

április 2016

    mindennapok

    Hírek – minden rendben

    Immáron a…várjunk csak, számoljunk: onkológus-nőgyógyász, onkológus-tüdőgyógyász, vezető onkológus-belgyógyász, laborvezető főorvos és a vezető radiológus is egyértelműen bólintottak.

    Ez egyben azt is jelenti,hogy csodás a vérképem, alacsonyak a tumormarkereim, szóval örülünk, nagyon örülünk.


    Nyílt napon jártunk, nagyon tetszett, amit láttunk, úgyhogy hetente két délután egy kicsi, de annál lelkesebb közösségbe járunk majd a fiúkkal. Jó kis délelőtt volt, szuper időt töltöttünk a többi családdal, úgyhogy kedden kezdünk is, szerintem jó úton vagyunk.


    Igazi esős vasárnap délután van: alvással, laza kávéval, filmnézéssel és tervezgetéssel, konyhaszekrény beosztással, pincepakolással, kókusztejes kávéval.

     

    Megosztás:
    otthonoktatás, otthontanulás

    Miért nem fogadsz gyerekeket,

    ha úgyis otthon oktatsz?

    1., mert nem szeretnék kötöttséget

    2., mert én el tudom dönteni, mi az, amit meg tudok tanítani a gyerekemnek és mi az, amihez szaktanár segítségét veszem igénybe, de egy másik szülő helyett ezt én nem tudhatom, nem dönthetem el, stb.

    3., mert semmiért nem adnám a szabadságunkat, a mobilitásunkat, az együtt töltött időt

    4., eszemben sincs.

    A saját kölykeimet annál inkább: most interjúvoltam meg Barnabást, hogy milyen tanulós sarkot szeretne, ő pedig részletesen elmesélte, hogy hogy képzeli az egészet. Ezt kiegészítettük azzal, amit én gondolok a témáról, így született meg ez a kis hevenyészett moodboard, amit (tádám!) közösen válogattunk ki Barnabással.

    2016-04-191

    képek:Pinterest

    Az első és legfontosabb dolog az volt, hogy mindig legyen a közelben pár finom falat. Ez a cukorbetegség miatt nálunk (málna)tea fagyit jelenthet korlátlanul, minden másban ott van a CH. Rákerestem a Pinteresten, és a tea alapú fagyiknak se vége se hossza, gyömbéres-citromos zöldtea, málnás-vaníliás roiboos, sőt,találtam még rózsívizes-fahéjasat is, szóval nem fogunk unatkozni még nullCH mellett sem.

    Számomra lényeges, hogy mivel a konyhával egy egységet alkot majd ez a helyiség, színben és stílusban passzoljon, és mivel a konyha fehér lesz, jó ötletnek tűnik, ha a mindent elnyelő nagy szekrények szintén fehérek lesznek.

    “Anya, te szoktál így a földön ülve kávézni, és a néninek is ki van szakadva a térdén a nadrág.” Az én szempontom pedig kétségkívül az, hogy mindenképp szeretnék egy kilim szőnyeget.

    Az áhított tégla fal itt folytatódik majd, ezen lesznek a dísztányérok, apró ezüst holmik (kanalak, cukortartó, ilyesmi), ez még pont a fejem felett lesz, ugyanis, IGEN, yeah, egy egész kanapét berakunk ebbe a szobába. Ez több szempontból is jó: én ide tudok majd kucorodni,amíg a gyerekek az asztalnál matatnak, lelehet ülni egy kávéra, és külön jó, hogy ketten-hárman is elférünk rajta. Közel lesz a csodálatos csikótűzhelyemhez, szóval télen isteni meleg lesz (nem fűtési szezonban meg nem ott főzök úgysem). Kihúzható, vendégágynak is tökéletes, de a legfontosabb szempont mégiscsak az volt, hogy ad számomra néhány “Lehuppanós Pillanatot”, amikre nagyon nagy szükségem van.

    A tulajdonképpeni munkafelület az ablak alá kerülne, egy ilyen épített, U alakú padot képzeltünk oda egy hatalmas asztallal, amin kényelmesen lehetne tízóraizni, uzsonnázni, festeni, rajzolni, projekteket létrehozni, írni, számolni, vagdosni, ragasztgatni, szóval mindenféle i-s-k-o-l-á-s dolgot csinálni. Bónusz, hogy nem kell minden étkezésnél elpakolni (mint egy étkezőasztalról kellene) és nem nyeli el a fiúszoba mindent szétdíboló szörnye (mintha a szobájukban lenne).A padot -mint a képen- kihúzhatós fiókokkal tervezném, oda beférnek a munkafüzetek (ha lesznek, de valami biztos lesz), a füzetek,apapírok, a jegyzetek, szóval minden, ami normálisan egy íróasztalban kapna helyet. Az ablak alatti rész felhajthatós lenne, ugyanezzel a funkcióval 🙂 Ha majd eljön az ideje, és a fiúk külön szobát szeretnének, akkor úgyis lesz íróasztaluk,bár én a szekretereket jobban szeretem: nekem is az van, Medvének is, szerintem praktikusabb.

    Nagy kérése volt Barnabásnak, hogy mindig elérhetőek legyenek a pasztellkréták, ecsetek, festékek, akvarellceruzák, illetve hogy legyen egy nagy térkép ami beborítja az ülése melletti falat- ezt tapétával lehet a legegyszerűbben megoldani.

    Klassz hely lesz, szerintem nagyon szeretjük majd.

    Megosztás:
    mindennapok

    Ez ilyen egyszerű.

    Teljesen biztos vagyok benne, hogy felnevelem a harmadik gyerekemet is.

    Ha TE nem vagy ebben olyan biztos, akkor kérlek, tartsd meg ezt a kurva épületes véleményedet magadnak, mert ezen csámcsogni nem kicsit aljas, hanem nagyon, nem kicsit gonosz, hanem nagyon és nem kicsit kisstílű, hanem nagyon.

    Ha kifogytál volna az ötletekből, akkor adok párat: csámcsogj a 42-es méretű fenekemen, az ősz hajszálaimon vagy azon, hogy milyen borzalmasan neveletlen gyerekeim vannak.

    Ha meghalnék, és nem tudnám felnevelni a gyermekeimet, akkor sincs nagy gond: az én gyerekeimnek szerető és összetartó családja van, nekem pedig egy olyan férjem, aki mellett a fennmaradó éveimet le szeretném élni, ő pedig harmadik gyereket szeretne tőlem – nyilván azért, mert utál, undorodik tőlem és nem tud elviselni.

    Igen, három éve rákos voltam, másnak meg más testi-LELKI(!!!!!!!!!) baja van, ami miatt meg én nem gondolnám, hogy alkalmas lenne anyának, oszt mégsem ecsetelem ezt senkinek…azért, mert van saját életem.

    Nem érek rá mások életével foglalkozni, ugyanis az enyém messze nem tökéletes: a gyerekeim nem jólneveltek, a házam nem csillog-villog (muhhaha), elborít a munka és a körmöm sincs kifestve.

    Ha ezek mind-mind meglennének, és olyan baromira ráérnék más életével foglalkozni, akkor is átgondolnám, hogy a szavaim

    • bölcsek
    • inspirálóak
    • tiszteletteljesek
    • jószándékúak-e

    és ha ezekre mind-mind igen a válasz, akkor már csak egy dolgot kellene kurvagyorsan megvizsgálnom:

     

    hogy kikérték-e a véleményem.

    Megosztás:
    mindennapok

    Sosem volt harmonikus a házasságunk.

    Ha bárki azt hinné, hogy turbékolunk, mint a gerlepár, az nagyon téved. Ember nincs ezen a Földön, akit úgy tudnék utálni, mint Medvét.

    Szinte egyetlen gondolatunk sem közös.

    Ha neki az egyik tetszik, nekem biztosan a másik, ha ő menne, én maradnék, ha ő maradna, én mennék. Ő édes én sós vagyok, ő magyaros én pedig thai, ő maga a steampunk én pedig a giccses, túlzó romantika.

    Más az időbeosztásunk, más az életritmusunk, és egy olyan egyszerű dolgon is sírásig-ordibálásig (én) és komor csendig-lekezelő ciccegésig (ő) össze tudunk veszni, mint egy kocsiba bepakolás vagy épp falszín választás.

    Szívből tudom gyűlölni, olyannyira, hogy többször felmerült már, hogy elválunk vagy csak simán egy rotációs kapával /botmixerrel /szívlapáttal megadjusztálom a fejét.

    Cinikus, realista, fafejű, makacs, ellentmondást nem tűrő pöcsfej, aki egyáltalán nem ért és akit egyáltalán nem értek. Ha valamit BIZTOSAN elmondhatunk, az az, hogy Medve nem a lelki társam.


     

    Annál sokkal több. Ő a házastársam.

    Ő a gyakorlati ember akkor, amikor bebújok egy sarokba sírni. Ő a csatár, én vagyok a hátvéd. Ő a haragos, a bosszúálló, a megküzdő, én pedig a befosandusz. Ő a nyers erő, maga a bátorság, a kiállás és a küzdeni tudás, akarás.

    A sötét oldalam és a jobbik felem egyszemélyben. Az egyetlen ember, akinek adok a véleményére, bár nagyon nehezemre esik kikérni. A legjobb apa akit valaha láttam. Rendíthetetlen harcostárs, aki nem árul el, nem hazudik, nem csap be, és biztonsággal fordíthatom felé a hátam.

    Nem, egyáltalán nincs könnyű életünk, és nagyon sokszor nem vagyok, nem vagyunk boldogok: nehéz időszak van a hátunk mögött, súlyos éjszakákkal, rettegéssel teli hónapokkal, és olyannyira tombolt a vihar és záporoztak ránk a nyilak, hogy már szinte az arcára sem emlékszem, mert nem volt időnk egymás felé sem fordulni. Kifele néztünk, két ellentétes irányba, ha megfordult, csak a hátamat látta, ha én nyitottam volna felé, csak a hátát láttam volna. Hátat hátnak vetve egymást védtük.Védjük. És hogy teljes legyen a kör, védeni is fogjuk.

    Olyan ez, mint amikor már mindenki elmenekül, de néhányan a bombázás és a romok között is maradnak: az az övék, az az életük, az a hazájuk. Nekem Medve ilyen: a házasságunk, a szeretete, a közelsége és a tudat, hogy egy család vagyunk, ez jelent nekem mindent.


     A képen pedig Á+Á. Egy titkos helyen, ami csak a miénk, az ő girbegurbe betűivel és a kicsi szívvel, amit még mindig odarajzol nekem az üzenetei mellé.

    Megosztás:
    mindennapok

    Tansformers és Katalin hercegnő lába

    Vasárnap este Medve fürdeti a gyerekeket, ilyenkor van egy szusszanásnyi (tényleg csak annyi!) időm, hogy egy kicsit szabadjára engedjem a gondolataimat. Vigyázat,random csitcset következik.

    Katalin hercegnő nem pedikűröztetett India előtt.  Szar ügy, valszeg úgy járt, mint én: Annamari elhagyja a pályát, az Univerzum legjobb pedikűröse pályát vált. Beleunt, megcsömörlött, elege lett, én pedig megértem. De attól még kutatnom kell új pedikűröst.

    Gergő szerint Barnabásnak VÉNcukra van. Egész héten ezen nevettem, szerintem nagyon vicces.Sóhajtozva járkált, hogy meg kell mérni Bajabász véncukrát, én pedig annyiszor kérdeztem vissza, hogy MIIIT?,hogy a végén teljesen felpaprikázta magát:D

    Úgy gondoltam, hogy nem kell majd nekünk tanulósarok/szoba, de most meggondoltam magam: nem szeretném, ha az étkező asztal folyamatosan atlasszal, füzetekkel, ragasztóval és zsírkrétával lenne beborítva, arról nem is beszélve, hogy az új étkezőt csak egy pengefal választja majd el a nappalitól, a káosz meg hajlamos terjedni… Inkább a konyhával szemben található, korábban hallnak gondolt helyiség lesz ez a tanulós kuckó: beépített padot szeretnénk ide, és egyben ez lenne a “csak egy falat”, “egy kis gyümölcs”, “tízóraizzunk valamit” helye is. Nem szeretném keverni a szezont a fazonnal, a mi családunkban nagyon fontos a közös étkezés, és szeretném, ha megmaradna a családi asztal “szentsége”. Rangot ad a főétkezéseknek, hogy körbeüljük az asztalt, megfonjuk egymás kezét,sokszor gyertyát is gyújtunk. Mielőtt elalélsz, hogy ez milyen kurva jó, biztosítalak, hogy legjobban az ágyban, egy zöld ikeás müzlistálból szeretek enni.

    Rengeteg helyen diagnosztizáltam magamon rákot, ami egy dolgot jelent: fosok a pénteki találkától, de nagyon. Jaj, nagyon. Mi lesz, ha megvétózza a doki a harmadik gyereket? és… mi lesz, ha nem?? Ha nem, akkor…akkor újra elkezdek élni? Akkor visszazökkenek a sínre, mintha az elmúlt három év csupán egy kemény, de jó szándékú tanító lett volna?

    Mi lesz, ha tényleg kell a babaszoba?

    Jesszusom, ez egy jó fröccsért kiált.

    Basszus, nem így indultam. Fogalmam sem volt róla, hogy egyszer én otthonoktatásra adom majd a fejem. Hogy császár után természetes úton is szülök majd. Nem gondoltam volna, hogy valaha rákos leszek, hogy teljesen megváltozik a táplálkozásom és hogy komondoraink lesznek.

    Nem gondoltam volna, hogy kényelmes cipőkben fogok járni és azt sem, hogy egy leharcolt anyakocsi lesz alattam. Az egész waldorfos, majd unschoolingos kör valahogy nem volt benne a pakliban.


    Transzformersz kaja volt ma: zöldséglevest főztem, abból zöldségkrém lett (pirítóssal ettük), majd a maradékból némi rizskrémmel tésztaszósz  egy jó kis pennére.

    Vettem egy zacskó bio makadámdiót, nem tudom, mi legyen vele: sütibe sajnálom, úgyhogy valószínűleg kakaós diókrém lesz belőle.


    Megvolt a fürdés. Vissza a bányába.

     

     

    Megosztás:
    kedvencek

    Kedvencek így április közepén

    1., (2)

     

    1. Gryllus Vilmos – Biciklizős lemez az új kedvenc. Amennyire talált a Maszkabál a farsangi időszakban, annyira hozza el most ez az album nekünk a Balaton északi partját. Igazi piacozós, katicaröptetős, fűben heverészős, Kékkútra kirándulós album, annyira nagyon jó!
    2. Egyszerű, fehér póló. Ezt hordom most mindenhez: színes nadrágokhoz, a kedvenc Art on Me ruhám alá, egy sima farmernadrághoz fehér tornacipővel.
    3. Hauschka tonik. Minél melegebb az idő, annál jobban szeretem ennek a toniknak az illatát, és annál szívesebben használom testpermetként. Rózsás, friss, üdítő még olyankor is, amikor minden más soknak tűnik.
    4. Tchibo kenyérsütő forma. Egyelőre ez tűnik a legbarátibbnak a gluténmentes, szénhidrátcsökkentett kenyerekhez. Az ilyen összehajtható, füllel összefűzhető kenyérformák úgy működnek,mint egy kemence, így a kenyerek ropogósak lesznek és nagyon jól átsülnek. Lehet benne valami, mert a sima vekni formában és a kenyérsütő gépben eddig csupa borzalmat hoztam össze ebben a témában: folyós, nyers, szalonnás belsővel, sápadt vagy épp szénné égett külső héjjal.
    5. Akupunktúra. Túl vagyok a kúra felén én is és rég nem éreztem ennyire energikusnak, fittnek magam. Érdekes módon a hasamba szúrt tűket meg sem érzem: a boka, csukló és a fülem sokkal érzékenyebb.
    6. Frio inzulin hűtő tok. Tök jó találmány, mindenféle csöpögő jégakku és táska nélkül is tökéletesen hidegen tartja a tollakat, ami azért fontos, mert 30 fok felett elkezd bomlani az inzulin, tehát nem csaphatom bele csak úgy a táskába nyáron, mert akkor szinte semmit sem ér.
    7. Johan&Nyström The 5th Estate kávé. Óriási kedvencünk lett, ennél kiegyensúlyozottabb kávéházasítással még nem találkoztam, pedig már nagyon sok prémium kávét kóstoltunk végig.

    Nektek mik a kedvencek?

    Megosztás: