“…fantasztikus munkát végzel anyaként! Imádom, ahogy önazonos vagy, nincs cukormáz, de minden egyes mondatodból sugárzik a szeretet. <3 És aki az otthonmaradó fiaidat buzerálja az otthonmaradás miatt, szerintem mind irigy! Mert legszívesebben mind beköltöznénk hozzátok (hogy a főztödet is együk)”
- látnád a porcicákat az ágy alatt
- idegesítene téged is, hogy nincs ajtó a gyerekszobán és a hálószobán, illetve a hálóban nincsenek lámpák, csak az izzó lóg a falból – #sosemleszvégeafelújításnak. (Medve fontosnak tartja kiemelni, hogy azért nincs lámpa, mert én picsáskodok és nekem semmisejó. Van benne valami, de ő ma már nem vacsorázik.)
- személyesen is hallanád, hogy bizony van, hogy elszakad a cérna és én is odadörrenek, kiabálok, vagy épp az asztalra csapok
- nekiállhatnál vasalni. Halmokban áll. Egyébként is befognálak dolgozni.
- hiába keresnél finom falatokat: innivalót, nasit, gyümölcsöt – minden a szekrényben van. A legtöbb dolog pedig nincs is itthon.
- szólnék, hogy ne vedd le a cipőd az előszobában, mert minden tiszta fenyőág – Felhő benn alszik és behozza a bundájával. Ugyanitt permanens kutyaszag van.
- kultúrterror van: most megint nincs tévé, nem hallgathatsz akármilyen zenét és nincsenek videojátékaink sem. Tudod… csak a laptop.
- nem buzerálják a fiaimat, inkább sajnálják. Gondolom azt hiszik, hogy be vannak ide zárva a gyerekek, nem találkozhatnak emberekkel, a postás is elmorzsol egy könnycseppet, mikor félénken odaintenek az ablakból, mielőtt lecsuknám a redőnyt… 😀 Nos, nem. Jövünk-megyünk, haverkodunk, világot látunk. De ha beköltöznél, minden nap délben ebédelned kéne, mert ez nem büfé: itt percre pontosan van kaja, nincs olyan, hogy nem vagy éhes. Ha nem vagy éhes, a következő étkezésig nem eszel. Ez nem túl Mary Poppins, de lefosom. Nem. Vagyok. Büfésnéni.
- nem akarsz nálunk lakni. Hidd el nekem. Lassan a családom sem akar nálunk lakni. Eljött a terhességem fingós korszaka.