azaz Isten veled, barátom.

Régóta éreztem már, hogy elfáradtunk, kifulladtunk, a beszélgetéseink semmitmondóak lettek, jobbára a múltról szóltak, de mostanra a múlton kívül semmi közös nincs bennünk: ami számomra érték, az Neked kötöttség és vicc, ahogy Te látod a világot, ahogy élsz, ahogy megéled a napokat, az pedig tőlem idegen nagyon.

Próbáltuk összefésülni, de nem tudok választ a kérdéseidre, már nem esik jól együtt hallgatni, a beszélgetéseink is hosszú csöndekbe futnak, és valahogy nem tudjuk felvenni a fonalat.

Gyerekek voltunk és nagyon közel álltunk egymáshoz, de mára felnőttek lettünk, és ha felnőttként ismertük volna meg egymást, valószínűleg sosem lettünk volna barátok.

Öregebb vagyok Nálad, pedig csak pár hónap a különbség, öregebb vagyok, Te pedig gondtalan maradtál, szabad és bohém. Nem a keserűség szól belőlem: nem vágyom vodkagőzös éjszakákra, nem vágyom hajnali ténfergésekre, minden, amire vágyom, mindenki, akire vágyom, az a lakcímemen lakik és ott megtalálható.

Unalmas lettem, kispolgári, beszari alak, és nem is érzem már jól magam másképp: engem 10-kor húz az ágy, nekem nincsenek forradalmi gondolataim, én már nem csinálok brahiból semmit.

A te szemszögedből persze én vagyok Mrs Tökély: a három gyerekkel, a házzal, az unalmas biztonsággal és a rengeteg felelősséggel, én már anyuka üzemmódban vagyok, nekem már sosincs kinn a derekam, és én mindig, mindent jobban tudok, felelősségteljesebb vagyok, felnőttebb vagyok… ami persze nincs így, vagy ki tudja? Lehet igaz, de úgysem hinnéd el, hogy nem a kioktatás beszél belőlem, hanem a féltés, hogy nem a majd én megmondom, mit kell tenni, hanem te tettél fel kérdést, én meg speciel tudom, hogy hova kell menni bőrgyógyászhoz, mert amikor Barnus…

És igen, idegesítő, hogy mindig a gyerekeimről beszélek.

Engem pedig zavarba hoz, hogy mindig a legutolsó részegségedről mesélsz. Az óriási bulikról.

Rettenetesen sok energia fenntartani a semmit.

Elfogytunk, elillantul, elnőttük, eltávolodtunk – éreztük ezt mindketten, mikor rádöbbentünk, hogy jé, immáron 3 éve nem találkoztunk, de az igazi csontig ható hidegség akkor járt át, mikor éreztem, hogy és milyen jól volt ez így.

Majd hívjuk egymást. Ez a suta félmosoly maradt, majd részemről egy nagy ölelés, és egy minden jót neked, vigyázz magadra.

És élj boldogan.