Szerző: Ági

gyermekded alak.

Mert amikor mondtam, hogy és itt a vita vége és lekulcsoztam és bedobtam a tengerbe a a kulcsot és jött egy cápa és lenyelte és megemésztette és kikakilta forgácsokban és abból már nem lesz kulcs,

 

akkor azt mondta az éretlenje, hogy de arra ment egy ámbráscet és bekapta a vizet és megszűrte és a feje tetején a szelepen kispriccelte a kulcsot egy kis halászhajóba, akik palackpostába tették és megtalálta egy kisfiú és az neki adta a kulcsot.

Pedig nem is.

A vita tárgya egyébként az, hogy melyikünk keverte el Gergő óvodai beiratkozási papírjait.

Ő, nyilván.

Palackposta, mi? Lófaszt. Odamegy a palackpostához a gyámántvágóm, kivágja belőle a kulcsot és örökre görögtűzbe veti. Kétszer.

Valahogy majdcsak lesz, valahogy majdcsak megoldódik minden, valahogy kijövünk ebből.

Néha hullámokban rám tör a sírás, az egészben a bizonytalanság a legrosszabb: mikor lesz MR, mikor lesz a műtét, ki lesz az orvos (a tündérdoktornő babát vár és már a végén jár eléggé, szóval ő nem), mit fog enni Barnus, ésatöbbi.

Hogy lesznek az év végi vizsgák, mi lesz a Balcsival – mikor tudunk menni… ezekre mind a következő két hét hozza meg a választ.

Nehéz most nagyon. A család velünk és mellettünk, Barnus okos, ügyes, megérti, hogy miért kell, de nagyon fél. nem csodálom, én is be lennék fosva. Fájdalmasan logikus kérdései vannak: hogy maradok életben, ha nem ehetek? Mi lesz, ha nem megy le a cukrom és ketoacidózisom lesz? Mi lesz, ha nem áll el a vérzés? – én pedig a legjobb tudásom szerint válaszolok, nevetek, bólogatok vele, oszlatom a felhőket, hozom a napsugarat amennyire tudom. A szövettanról nem beszélünk.

Helyette Könyvfesztiválra mentünk (előtte kórházba), tegnap sportnapra, ahol végig mantráztam, hogy nem futna így, ha ekkora daganat lenne benne: aluszékony lenne, fáradt, levert, aluszékony, fáradt, levert, most sápadt, de élénk, fürge, élénk, fürge, kacag, basszameg, kacag, basszameg, nincs semmi, kicsi fiam, kacag, fut, de gyors, nem létezik, kérlek maradj, kérlek, ne menj, kérlek ne kelljen mennie, kérlek, ne szenvedjen többet, kérlek, ne fájjon neki.

És dingdingding, megint Istennel egyezkedem.

Na jöjjenek a kedvenc képek tegnapról, a kertünkből. Kriszta átjött beszélgetni, közben pedig kattogott a gép…

Kolossal nem lehet betelni. Ömlik rám a babanyál, ölel a két kis kezével és nem kell csinálnia semmit ahhoz, hogy életerő áradjon szerteszét, ahol csak jár.

Nyerni fog. Ez biztos. Én nagyon szép és tartalmas élete lesz.

Muckó, de szép vagy!

Apja-fia.

Gergő egy képbe sűrítve. Maga a napsugár.

De nagy lett ez a kislegény…

Még van azért egy csipetnyi babaillat, de már halványodik, már csak az emléke lesz lassan, nekem pedig beleszakad a szívem.

keresztény számot a Hanna Projekt magyarította. Gyönyörű az eredeti szövege is, de magyarul nekem még szebb:

„Lélek add, hogy Benned teljesen megbízzak,

A vizen bátran veled járjak és bárhová hívsz menjek.

Vigyél tovább, mintha lábam tudna menni

Taníts teljes hitben járni, jelenlétedben élni.”

---

Vigyél tovább, mintha lábam tudna menni. 

Három óra egy zárt helyen a gyerekekkel.

Meleg, tömeg, mindenki nyűgös.

Kolos nehezen alszik el, Gergő nagyon fáradt, nehezen tartja magát.

Vigyél tovább, mintha lábam tudna menni.

Fogom a cumisüveget, a kalapot, a mellényeket, Kolost, a papírt, a táskámat, a kocsikulcsot.

Szomjas vagyok, pisilni kell, éhesek a gyerekek.

Vigyél tovább, mintha lábam tudna menni.

Gergő félévi felmérése megint nem lett jó, mostanra már majdnem 100%-ra mondják az oxigénhiányt. Okos, értelmes, nem azzal van a baj. A mozgással. De ott nagyon.

Heti 5-6 TSMT, napi 1 óra.

Vigyél tovább, mintha lábam tudna menni.

Többen nézik, többen tanakodnak.

Barnusnak egy kb 5x4x3 cm-es nyaki-mellkasi cisztája van. Ciszta, ha szerencsénk van. Remélem ciszta. Nagyon remélem, hogy ciszta. MR vizsgálat jön, majd műtét, majd szövettan.

A Bethesdában csodálatosak, mint mindig: kedvesek, törődőek és nem gondolnak rosszaságra, de biztosat csak a szövettan után tudunk. Alapvetően mindenki a fejét rázta, hogy nem, nem gondolná, nem hinné.

Vigyél tovább, mintha lábam tudna menni.

Bármennyit is lépek, az most nem az én erőm. Nekem ehhez már nincs. Minden, amit látsz, azt fentről kapom. Gondoljatok ránk.

dumáljunk semmiségekről.

• Zenda mindörökké. Ma is megyek egy pár felsőért, és nem tudom megunni őket. Ivett zseniális.
• A szembeszomszédtól rendesen félek. Gyufa úrnak hívom, szikár, szálas, mogorva ember, amolyan igazi tiszta udvar, rendes ház típus. Gyomlálja az árokpartot is.
• Barnus szoroz, szoroz és szoroz, meg a Balaton térképet bújja: terezi a nyári kirándulásokat, szóval felköthetem a gatyát.
• A kurva kölykeim elkeverték a futópad indítókulcsát. Egy hét, mire ideér az új.
• Alkudozom az úszóedzővel. Próbálom beszuszakolni a táncrendjükbe az úszást is, nem lesz egyszerű, de igazán szeretném.
• Hohóó,szűk hónap múlva Barnusnak néptáncfellépése lesz!
• Visszaigazolták a Bátor Táborból, ez is jó hír, illetve kezd színesedni a nyári programunk is: nekem lesz még nemezes workshopom, tanfolyamom, Medvének elvonulás, Barnusnak táborok, Gergőnek még több úszás…
• Gergő leendő óvodájában már úgy fogalmaztak, hogy „ha esetleg úgy döntenétek mégis, hogy Gergő megy majd iskolába :D”
• Kolosnak kell egy pórázos hátizsák. Ciki, nem ciki, nem bírom másképp.
• Olyan jó kis ujjgyakorlat volt szombaton: szép lányt sminkelni menyasszonynak mindig nagy öröm.
• Nagyon megy most nálunk a roller mindkét fiúnál.
• Pakkot kaptam Edittől: ilyet és egy másik alkotócsomagot, amit most nem találok. Bőszen elkezdtem kiválogatni a Kolos első évét megörökítő albumhoz a képeket 🙂
• Teljes gőzzel fut a jód projekt. Egyelőre remekül érzem magam!
• Arccal Szent György nap felé ezt találtam Pinteresten:

Én megittam a kávét, de hogy ne legyen egyoldalú Veled mizu?

 

amiket nyugodtan leírhatok, mert nem olvasod.

1. A legnagyobb aggodalmad, hogy nem vagyok boldog és nem találok örömöt az otthonoktatásban. Hát, nem választottam volna annak idején, de most, hogy már lenne visszaút, de mégis emellett maradunk… nos, ez azért elmond valamit. Boldog vagyok és ez nem függvénye annak, hogy könnyű-e. Nem az. De a boldogságomhoz ennek semmi köze.
2. Szeretem, hogy mindig a legfinomabb kávét főzöd, ellenőrzöd, ettem-e már, csekkolod a hűtőt van-e itthon étel.
3. Hálás vagyok, hogy egy számodra nagyon fontos elvonulásról lemondtál csak azért, hogy elmehessek a tanfolyamomra. Nagyon köszönöm a támogatásod.
4. Káprázatos, hogy még mindig szerelemmel nézel rám.
5. Jó, hogy ennyire gyakorlatias vagy. Én elvéreznék a csekkekkel és az ereszcsatornával.
6. Büszke vagyok, hogy fejlődsz: kiteljesedsz, művelődsz, tanulsz folyamatosan.
7. Kösz, hogy felkelsz Koloshoz. Már kifingtam volna. Hős vagy.
8. Támogatsz abban, hogy én is fejlődjek és új dolgokat próbáljak ki. Zumba, festészet, jóga, amit csak szeretnék. Te pedig időt adsz hozzá.
9. Soha nem éreztem, hogy másképp néznél rám: sem a mellműtétem alatt, sem a testem változásai alatt. Pedig 25 kilóval vagyok több, és gyönyörűnek látsz. Vak vagy vagy hülye, nem tudom.
10. Megrendít, hogy mennyire szereted a fiúkat. Elfogadod a gyengeségeiket, alkalmazkodsz a fejlődésükhöz, megtanulod a kezelésüket.

A legjobb dolog vagy az életemben.

Szeretlek.

 Fotó: Photoletti

-Barnus nagyon nem volt jól, így mi sem voltunk jól, ráadásul Medve szülinapját sem sikerült úgy megünnepelnünk, ahogy szerettük volna.

Mostanában az olvasásba menekülök. Edittel lett valamiféle könyves klubunk, egy ideje már megosztjuk egymással, mit olvasunk, mit készülünk olvasni, és meglehetősen hasonlít az ízlésünk könyvek terén, úgyhogy bátran hagyatkozom mindig arra, amit mond.

1., Robin Cookot mindig szerettem, én pedig már elég távol vagyok az egészségügytől, hogy el tudjam olvasni az orvos thrillerek királyának legújabb könyvét.

2., Camilla Lackberg – A boszorkány. Mindketten rajongunk a skandináv krimi műfajért (eredetileg krimi, egyre inkább thriller, itt-ott horror elemekkel, de ettől még ugyanolyan feszes, éles, logikus és letehetetlen jó részük.

3., A gyógyító jód – egy hónapja olvasom újra és újra, tanulmányozom, adatot gyűjtök és belevágtam a protokollba is.  Sokat várok tőle nagyon.

4., Hangoskönyv az autóba – kötelezően érzékeny, női irodalmat szoktam választani.

5., Ezt a könyvet nagyon keresem, Kerek egy esztendő – tavasz, ha valaki látná, gondoljon rám. Remek szakirodalom elsősorban óvónőknek, másodsorban édesanyáknak.

6., Ruth Ware könyve egyelőre tetszik: tetszik a helyszín, tetszik a mondatszerkesztés, tetszik a betűméret – jól olvasható, jó a helyszín, jók a párbeszédek. A sztori még csak most jön.

Mit olvastok mostanában?

Drága édes Kolos!

Maga vagy az élet.

Ennyi.

 

Csókollak,

Anyád.

az otthonoktatás mellett döntöttünk.

Rengeteget gondolkodtunk rajta, hogy mi és hogyan lenne a legjobb a családunknak, és arra jutottunk, hogy ha iskolába járna Barnabás, akkor is ugyanúgy kellene vele tanulnom, viszont iskolaotthonos suli révén az összes délutáni órájának búcsút inthetne. Márpedig az élete a zene, a tánc és a mozgás, mi pedig szeretnénk, ha boldogságot találna ezekben, és nem kellene őt kimozdítani a jól megszokott ritmusából valami olyanért, ami nem biztos, hogy megéri. Amíg jól tanul – ez a megállapodás, idén nyáron már a vívók is várják, úgyhogy egyelőre megnézzük.

Gergő -ha minden jól megy- részidős óvodás lesz, április közepén kapjuk megy az értesítőt, hogy felvették-e.

---

Kolos pedig kedden egy éves lesz. Szinte hihetetlen, hogy mennyire hamar elment ez az egy év, és csak nézem a kis arcát, és egy pillanatra megállítanám az időt, mert nem, az nem lehet, hogy nincs több babám… Kolos olyan,mint a friss szél: kitisztította a gondolatokat, felfrissítette a lelket. Olyan, mint a napsugár: ösztönösen érzed, hogy felé kell fordulnod, hogy éltet és töltekezel általa. Kolos maga a víz: belesimult, illeszkedett ebbe a csacsika családba, miközben csendes erővel formált is minket.

És persze tűz is, a javából. Kos. Új élet indult vele, új virágzás, új erő.

Minden porcikáját szeretem.

… aztán az ember valahogy mégiscsak talál valamiféle egyensúlyt.

Betettem a bevásárlókocsimba egy Loreal krémet. Soha nem használtam ilyesmit – mindig a high end és a professzionális, majd a minél több certifikációval ellátott natúrkozmetikumok vonzottak, de ma megakadt a szemem a csomagolásán. Lepukkantnak,fáradtnak és elgyötörtnek érzem az arbcőrömet, és a lézertechnológia meg a sejtszintű regenerálás kifejezések szinte balzsamként hatottak a lelkemnek. Trigger, bang és nem volt több kérdés.

Pontosan tudom, köszi, nem bio, blala.

Azt is tudom, persze parabének meg minden.

És azt is, nem vagyok hülye, benyaltam a dumát úgy, hogy tudtam, hogy duma.

És egyszercsak azt éreztem,belepusztulok, ha nem lehet ilyenem. Úgy forgattam a boltban, mintha méreg lenne, ami nem lehet az enyém. Mintha kincs lenne, ami nem lehet az enyém. Mintha titkos, ciki szerető lenne, akivel nem lehet mutatkozni. Mintha nem egy világból jövő, nem egy lapra tartozó lények lennénk.

Vettem nappalit, maszkot, éjszakait. Vettem egy GM hamburgert, művirágot és egy buta glossy magazint. Megterveztem a holnapi manikűrömet és kitaláltam, milyen tortát rendelek holnap Kolosnak. Madonna üvöltött az anya-autómból, lezabáltam a hambimmal a kormányt.

Tobzódom és fürdőzöm az érzésben, hogy még én magam sem tilthatok meg magamnak semmit, mert szabad vagyok. Szabad vagyok. Felelős minden döntésemért.

És ez a szabadság azt is jelenti, hogy nyugodtan tehetem másképp is. Kenhetek organikus kókuszzsírt az arcomra. Süthetem itthon a hamburger bucit, de ehetek Szent György tanyás bio zakuszkát is. Olvashatok Márait, süthetem a tortát Medvének, Hangszersímogató mehet a kocsiban, és… á, hagyd. Ugyanúgy lezabálom a kormányt, csak valami bio szarral.

Tobzódom és fürdőzöm az érzésben, hogy élhetek így is, és nem számít, ha megszólnak. Szabad vagyok: a női körökkel, a nemezeléssel, az ősz hajszálaimmal és a sok gyerekemmel együtt. Szabad, és felelős minden döntésemért.

 

unatkozni a nyáron, de most ez valami egészen varázslatosnak ígérkezik. A fiúk mennek úszótáborba, Barnus zenetáborba és Bátor Táborba, táctáborba. A tanfolyamom második része júliusban lesz, alig várom, illetve én is tarok majd női kört, többet is 🙂

Megyek egy 3 napos nemez workshopra, már bizseregnek az ujjaim és zizegnek a nemezek a szekrényben: ó hangulatú, intenzív műhelymunkára számítok, régi ismerősökre, sok nevetésre.

Aztán persze a Balaton. A Balaton, és ez előre megbeszélt káptalantóti kávénk Ritával, a tihanyi SUP Andival és azok a lusta délutánok a cseresznyefa alatt – mondjuk Agatha Christie-vel.

Júliusban Kapolcs, augusztusban a családi nyaralás (kecskemétiek, hahó, hova érdemes menni enni, cukiba, fürdőbe?).

Medve szintén tele lesz programmal: neki tábor, elvonulás van a palettán, de úgy fest, hogy folytatja a kosárfonást is – tetszett neki és azt mondta, teljes flow, maximális kikapcsolódás.

Nem vagyunk a túrázós család (egyáltalán), de egy-egy kisebb kirándulás még minket sem riaszt meg. Barnus húsvétra megkapja az első Helka könyvet, gyanítom be fogjuk barangolni az egész Tihanyi-félszigetet.

Itthon végre a kerttel is kezdenünk kellene valamit, én a saját részemről egy kerti pavilonra szavaznék, de az biztosan nem fér bele idén a keretbe… marad a teraszunk, ami szerencsére bő 40m2, így van elég hely a hintaágynak és a csepphintának, a leandernek és a napernyőnek, a grillsütőnek és az olvasóasztalkának is.

---

Sok kérdést kapok, hogy mi lesz nyáron az otthonoktatással: természetesen folytatjuk, nem hagyjuk abba és felesleges is lenne, hisz amerre a szem ellát, Barnabás mindenhol talál magának valami tanulnivalót. Hol piacozunk, hol múzeumozunk, kiállításra megyünk, olvasunk, figyelünk… hjaj, gyerekek, pont most beszéltem egymástól tök függetlenül két olyan anyukával is, akik szintén gondolkodnak az oo-n, mert nem bírják azt a feszkót, ami a sulijukban van 🙁