napok vannak mögöttünk. Tudtuk és mondták anno, hogy eljön ez a pillanat, de erre nem lehet felkészülni, ezt nem lehet hogy várni, itt nincs jó megoldás: diabéteszes krízis. Nagyjából a második évnél van, mostanra tudatosul a gyerekben, hogy mi mindent vett el tőle ez a betegség, és az is, hogy mekkora a súlya (nagyjából akkorra tehető a krízis, amikor megérti, mit jelent az, hogy meghalni, és ez nagyjából most tudatosodott benne).

Rettenetes küzdelmeink vannak egyik nap a másik után, étkezési zavarokkal, nagy lázadással, nyegleséggel és nemtörődömséggel, amik egészen odáig fajultak, hogy “nem is baj, ha elájulok, akkor bekómálok és meghalok és akkor nem kell többé szénhidrátot számolgatni!!!” meg “inkább engem már nem is érdekel, akkor meghalok”.

Borzalmas. Konzultáltunk a gyerekpszichológussal, nem lehet mit tenni, a legjobb kríziskommunikáció az, ha mennek tovább a napok és hagyjuk fájni – még nem érzi át a súlyát annak, amit mond és nem halálvágy van mögötte, hanem simán csak annyi, hogy elég volt ebből az állapotból.

Szívfacsaró, pokoli nehéz, emberpróbáló helyzet: agresszív Gergővel, Gergőt pedig szintén védeni kell, szóval… jöhetnek az imák értünk.

Igyekszünk tehermentesíteni a napokat: tegnap itthon tettünk-vettünk, polcot, órát, kerámiákat fúrt fel Medve, ma pedig Szentendrére mentünk Farsangfarka Fesztiválra, Parti Medvébe… Én pedig csak éjjel sírok, csak éjjel üvöltök a párnába, mert nappal nem lehet – elég neki a maga baja, nem kell, hogy az én kétségbeesésemet is lássa.

Meg amúgy is – megoldjuk.

-Megjött az új sálam, megjött az új sálam.

-Aham.

-Nagyon szép, nagyon szép, csudibundesz!!

-Hm.

-Akarod látni?

-…

-Na, akarod??

-Háttööö…

-RÓKÁS!!!

-Akkor előbb mosd ki.

Utána vagy 40-45 percig könnyekkel kacarászott. Ez a férjem. Örökítettem a génkészletét.

Háromszor.

Tegnap megvolt a hadak útja, azon mondjuk erősen elgondolkodtam, hogy egyetlen anyuka sem volt kisbabával a pulmonológián, mindenhol legalább egy ember kísérte őket. Amikor összenéztünk a főorvos asszonnyal, akkor fel is kacagott, hogy “Anya, hogyhogy nyaral? Mi ez az egy gyerekes lazsálás?”- kipukkant belőlem a nevetés, majd mondtam, hogy ultragyorsan fogja meg Kolost, mert bepisilek.

Megfogta.

Kolos jól van.Határozottan jót tett, hogy Gergő nem jár óvodába (egyébként kényszerűségből csinálja Barnus szövegértéses feladatait a másodikos olvasókönyvből), Kolosnak jól van beállítva a gyógyszere, és gondosan felhívta arra is a figyelmem a doktornő, amit magamtól nagyon nem akarok észrevenni: Kolos már nem baba. Még egy kicsit babaszagú. Még egy kicsit gömbölyű a talpa. De már karakteres, már egyéniség,már csibészkedik, széles a tenyere, megemberesedett, már… kislegény. Kurvaélet, hamarosan nem lesz babám, de ezt a csibészt kimaxoltuk. Göngyölgettük, hordoztuk, ringattuk, szagolgattuk.

Barnus ma korábban megy furulya órára,úgyhogy eleve túracipőt húzok, és remélem egy hatalmas sétát teszünk majd a parkban: bejárjuk a kastélykertet és kicsit felfrissülünk Gergővel és Kolossal. Jó melegen kell öltözni, hideg van 🙂

Na jó, azért ezek csak ilyen kis mikroprojektek, az igazán nagy projektjeim olyan tételek, mint “felkészíteni a Gergőt az iskolára”, de azért… most ezek vannak, vagy mi.

• Függönyvarratás. Ezer éve megvan az anyag, 6 db függönnyé kellene felszabdalni azt a 16 métert, úgyhogy most varrónőt keresek aki szépen, szakértelemmel megvarrja.
• Megérkezett a nyuszi. Szombaton ott fagyoskodtunk a Kopaszi-gát parkolójában, aztán kiderült, hogy a nagy havazás miatt 30-cal tudnak csak jönni és még 130km-re vannak Budapesttől, úgyhogy elfutottunk enni a Szederindába, ahol megintcsak elámultam, hogy milyen kurva drága és fantáziátlan, de legalább mentes.
• Meg kell rendelni Barnusnak a babzsákfotelt, nem tőlünk kapja, de Ádám keresztanyja megveszi neki a jó bizonyítványra és a szülinapra. Hurrá!
• Apropó jó bizonyítvány: kitűnő lett. Kiválóan megfelelt, nagyon stabil, biztos tudása van. Nekem meg egyre kevesebb, de őszülő hajam 😀
• Tegnap gyönyörű bögréket vettem a kedvenc boltomban, akkorák, mint egy vödör, úgyhogy ha csak 3-4 bögre teát iszom ma, már akkor kipipálhatom a napi folyadékot.
• Megvan a Valentin napi ajándék: körsálat rendeltünk egymásnak a Sulyandesign-tól. Az enyém virágos, az övé csíkos, remélem élőben is szép lesz.
• Kolos jól van. Ezt külön is érdemes leírni, mert úgy fest, tényleg ez lesz a megoldás: Gergő is és Kolos is jól vannak.
• Lefutottam életem első kilométerét. Nagyon jó érzés, és nagyon meglepődtem – egy hónap alatt jutottam el ide, július 16-án van az 5km, szóval ha nem adom fel, még sikerülhet is.
• Apa tegnap hozott arcfestéket, így ma Sziklaszörny és Tigris társaságában reggeliztem.
• Pakoljuk tovább az új “műhelyünket”, már csak agyagért kell menni és indulhat a korongozás – Gergő kifejezett kérésére.
• Megtaláltam a 3 éve itt-ott bedobozolt scrapbook cuccaim, áttettem ide az összes gyapjúmat (nem kevés, nem kevés :)), ide teszem a csomagolópapírokat és a fonalaimat, a varrógépet és az anyagfecniket, úgyhogy ha minden jól megy, egész helyes, napsütötte kis mindenes lesz itt <3
• végre-végre kezd valamiféle formája lenni a hajamnak, nyárra már elérem a rövid bobot.

Ti mit csináltok, mit olvastok, miben vagytok, mi most a “fontos”?

van házunk táján: jön Körte, a hathetes mini kosorrú nyuszi.

Ennek örömére tegnap egy kisebb afrikai ország éves gdp-jének megfelelő összeget hagytam a Fressnapfban, pedig a legnagyobb tételt, a ketrecet ajándékba kaptuk Kriszta barátnőmtől.

Ha minden rendben megy, megszokjuk és megszeretjük egymást, akkor majd jön mellé egy kis társ is, hogy ne legyen egyedül. A tenyésztő állati kedves, tök segítőkész és így nagy valószínűséggel a másik nyuszink is tőle lesz majd: a kennel tiszta, a nyuszik cukik és tényleg kicsik maradnak, ha egyszer már mininek vette az ember.

Remélem minden jól megy majd, mert elég komoly nehézségeken mentünk mostanában keresztül a fiúkkal, és szívből hiszem, hogy ez a kis szőrpamacs sok nyugalmat és új energiákat hoz az otthonunkba. Kerestük, kutattuk máshol is a párját, jó néhány tenyészetet megnéztünk, de igazából nem találtunk olyan nyuszi.t, akit most elhoztunk volna mellé szívesen, így marad az, hogy később érkezik mellé kicsi pajtás és úgy szoknak össze – a tenyésztő szerint nem lesz gond. Ha kisfiú érkezik, akkor bármikor jöhet, csak amelyik előbb ivarérett, azt ivartalanítani kell, ha viszont kislány érkezik, akkor ő csak ivartalanítás után jöhet, mert eret vágok magamon, ha kisnyuszik születnek.

A nyuszin kívül is újabb kalandokba kezdek: megrendeltem a vegán sajthoz az oltókultúrát, lesz sajtunk, joghurtunk, tejfölünk, ezekkel pedig sokkal színesebb és élvezetesebb lesz a 40 napos böjt, ami február 14-én indul. A Zsámbokiaknál most már van LÉ doboz is, úgyhogy turmixokkal és vitaminokkal is felturbózzuk majd a böjtöt. Medve tavaly hatalmas fegyelemmel csinálta végig, idén csatlakozom én is és persze a gyerekek is. Mielőtt bárki a szívéhez kapna, gyorsan elmondom, hogy a böjt nem fogyókúra, szóval semmi baja nem lesz a gyerekeknek, mint ahogy azzal is remekül elvannak, hogy most tavasszal lesz 4 éve, hogy sem tejet (semmilyen formában) sem glutént nem fogyasztanak.

A böjt kezdetéig még tombol a farsang: ma lángos lesz (és zöldségleves), holnap fánk (és fahéjas ringlólekvár)… és persze nagy várakozás Körtére.

Medve hazajött egy 4 napos olasz útról:

– Hiányoztunk?

– Nagyon.

– De nem mondtad.

-Dógom volt.

-De ez hülyeség, és mi fetrengve agonizáltunk nélküled, a ruhánkat szaggatva… várj! Van egy kilógó szemöldökszálad. Kitépem. Jaj, ne cirkuszolj már itt mint a fürdős kurva, nem fáj az annyira. Egyébként is arra gondoltam, hogy kitisztítanám az arcod és kényelmesebb lenne, ha felhoznád az ágyat, de ahhoz le kell vinni a szekretert, de nem tudom, majd még kitalálom. Na szóval hiányoztam?

-Hát eddig nagyon.

Igaza van, tudom, hogy hogy kell a szarnak adni egy pofont.

-Gergőt átköltöztetjük külön szobába messze, de Barnus mostani szobája lenne a jó, úgyhogy Barnus ágya átmegy a tévés szobába, onnan kijön a tévé, mindenhol szőnyegcsere, Gergő új szobájába meg a régi ágy, de onnan kijön a szobabicikli, ami a szekreterem helyére kerül majd, amit átviszünk Gergő ágyának helyére.

– Nyuszkó, a kurva életbe, ezt hány év alatt gondoltad?

-Ma délután. És lesz a gyerekeknek papagájuk, mert nagyon szeretnének.

– Ne. Szólj. Hozzám.

– És fel kell hozni a háromajtós szekrényt a pincéből, mert abban akarom tartani a gyapjúkat és a fonalakat, és…

-Fonalakat.

-Azt. És..

-LÁNGSZÓRÓVAL…

-…mégfebruár végéig. Most olyan tűnemezelős korszakban vagyok.

-Ahhh.

Szerintem szeret.

hogy úgy döntöttem, inkább nem csinálok semmit és lelépünk a Medveparkba Veresre. Óriásit sétáltunk, jó hideg volt, a gyerekeket úgy átszellőztettük, hogy csuda – Kolos kifelé jön ebből a szörnyűségből.

Nem tudom elmondani, mennyire nehéz döntést kellett meghoznunk. Kolos november közepe óta 10 nap kivételével folyamatosan antibiotikumot szedett a rengeteg hörgtágító, puff és szteroid mellé. Fuldoklott, a szó legszorosabb értelmében: az antibiotikum mellé napi 3 inhalálás, 3×2 puff az egyikből, 2 puff 4 óránként a másikból, hörgtágító csepp, gyulladásgátló szirup, az állandó szteroidja, s ha nem elég, még szteroidos kúp – ez volt a napi adag. Gergő összesen talán 3 hetet járt óvodába és már hozta is haza a válogatott dolgokat, olyan vírusokat és bacikat, amik legyőzése egy nem füles (Koli füles lett sajna) és asztmás (ezen nem lepődtünk meg, alkati dolog) gyereknek is szinte megoldhatatlan feladat, Kolosnak viszont egyre reménytelenebb.

Nehéz volt, fájdalmas volt, de orvos-védőnő-szakorvos-kórház javaslatára és nyomatékos felvetésére megszültük, hogy Gergő itthon marad.

Tulajdonképpen sok dolog nem változik, mert amíg óvodába járt, addig ugyanúgy itthon volt, csak betegen és ő is puffal, antibiotikummal, így most annyiból lesz könnyebb (hahahahahaaaaaaaaaaaahhahahaha), hogy egészségesen.

Az igazság az, hogy mivel már egyszer végigcsináltam, annyira nem vagyok megrémülve: Barnus csodásan teljesített a félévi vizsgán, el voltak ájulva tőle, és van olyan pedagógus ismerős, aki egyenesen aggodalmát fejezte ki, hogy milyen rossz, hogy visszamegy iskolába, mert ott majd ez a személyre szabott tehetséggondozás nem lesz elérhető :D.

A furulya vizsga is megvolt, ott egy tételnél rontott, de alaposan, úgyhogy nagyon elégedetlen volt magával és azóta sokkal többet gyakorol, hogy év végén jobb legyen.

Kolos felült. A kiságyát el kellett választani a franciaágytól, mert mindenképp fel kell tenni már az oldalát: mászik, kúszik és most már ül is, kapaszkodik az ágy szélébe, hamarosan feláll… én pedig bőgtem, ahogy Medve bontotta a kis bújós fészkünket: határozottan véget ért egy korszak, az a nagyon minibaba kor befejeződött. Jaj, nagyon rossz.

Az ágyunk végébe került a kiságy, Kolos oltári nagyot durmolt, én viszont félóránként keltem, hogy hol a gyerek :D, de ha jó dolgot kell említeni, akkor újra van lámpa az ágyam mellett, újra tudok este olvasni (ez teljesen kimaradt az elmúlt 9 hónapban).

Gergővel farsangi füzéreket készítettünk, ma madáretető golyókat rakunk a szobája melletti fenyőre, egyébként pedig rajzol-színez-fest, én pedig bújom az óvodai pedagógiát érintő könyveket, mert nagyon úgy fest, hogy egyelőre én leszek az óvónéni. Rengeteg szuper könyvem van, ha érdekel benneteket, szívesen összeírom,miből és hogyan indulok el.

Én pedig dolgozom, jelentkeztem egy alapítványhoz önkéntesnek és tartottam itthon egy sminkoktatást is (nagyon sürgős volt az illetőnek, ugye, Bori? :D), haladok a gyaloglással (3 km, és többször belefutok már), illetve elkezdtem bullet journalt vezetni, mert rengeteg a tennivaló:

• elhozni a kórházból a mammográfiás leletet
• Barnusnak beutalót kérni ortopédiára
• kihívni a háziorvost
• leadni az egyedi méltányossági kérelmet az OEP-nél (ezt mondjuk apa megcsinálta, ettől fostam a legjobban)
• könyvtár
• szőnyeg a kocsiba (rendes rongyszőnyeg a sárfogó tálcára – szerintem a kettő együtt verhetetlen)
• kocsimosás
• hónapzáró megbeszélések elintézése
• bébiszitter ezekre az időpontokra (basszameg)
• ésatöbbi -nemérvéget – a lista, nem az éjjel – az éjjelnek hamar vége.