Olvastam egyszer egy olyan mondást, hogy minden nap tégy valamit, amit a jövőbeni éned megköszön majd neked.

Hát, én befőztem.

Lett töménytelen almalekvár, fahéjas almatöltelék, almás zellerkrém, sűrű és fűszeres almás ivólé… Lassan kész mind az 50 kiló.

Sorokban áll a kamrában az olasz paradicsomszósz, a vadasmártás, a ketchup, a csalamádé. A befőttek, a krémek-kencék-kenőkék, a padlizsános csodák. Roskadozik a polc a lecsók, a sárgabarack, az őszibefőtt és a karácsonyi szószok, édes-savanyú kínai mártás alatt. Rengeteg ötletem van még, de ezek már nem mennyiségi befőzések, hanem amolyan ízes gasztro-kalandozások, úgyhogy már nem sok, nem fárasztó, nem nyűgös.

Egy egész hónap ment el rá. Zömében élveztem,de volt olyan, amikor már a fülemen is zöldség-gyümölcs folyt… de nem bánom, csodás érzés és nagyon megkönnyíti majd a mindennapjaimat.

Tegnap volt az első napom a Műteremben és… hát… nagyon de nagyon olyan érzésem volt, hogy hazataláltam,úgyhogy köszönjük, kérjük,megyek jövő héten is. Ide valamiért nem tudom beszúrni most, de Facebookon mutatom a tegnapi képet 🙂

Ha minden jól megy, Barnus 18-án megkapja a pumpát. Izgulunk nagyon, Barnus is várja, gondoljatok ránk, hogy minden jól menjen.

Szeptemberben gyakorlatilag nincs több szabad hétvégénk: megyünk kempingezni, pumpa edukáció, céges kirándulás… és az október is zsúfolt: már csak a legutolsó hétvége szabad.

Zsúfolt lett, de nagyon izgalmas.

Megyünk esküvőre, 3 napos önismereti túrára (külön-külön!) teljesen nomád körülmények közé (oké, én értem, hogy nincs villany meg gáz, de hogy wifi sem…?!),illetve barátokkal megyünk a Bakonyba egy hétvégére egy vendégházba.

És hipp-hopp, vége az októbernek.

Nem véletlen mondják, hogy augusztus 20. után kettőt alszol és itt a Karácsony!

Jaj, nagyon jó volt.

Nagyon.

Annyira szép helyen voltunk (és annyira nem az Őrségben :D), hogy az csak csuda. Nem győztük beszippantani a látványt és nem győztünk töltekezni.

A Malomportának saját kútja van, egy malomkő közepéből jön a víz, friss, finom.

Kőszeg nagyon közel van és gyönyörű. Igazi kis ékszerdoboz, el voltunk ragadtatva.

Ez pont az ajtónkkal szemben: abban a kis kosárban küldtem mindig fel az eledelt.

Szent Vid kápolna a hegytetőn.

Barnus töltekezik, fát ölel, az erdő fohászán gondolkodik.

Az erdő fohásza

Vándor, ki elhaladsz mellettem
hallgasd a kérésem.
Én vagyok tűzhelyed melege
Hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap
elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja
Én vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
A deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája,
koporsód fedele.
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
ne emelj rám kezet!
Ne bánts!

Jó időben megjelentek a pillangók: ezt épp Repcsinek hívják.

Ősz van. Szőlő, alma, szilva…

… és nyaralásban elfáradt fej.

Kinek a pap,kinek a papné, ugye… ő a fogzásban fáradt ki.

Ő is töltekezik. Nehéz hónapok vannak mögöttünk.

Védik a várat. Olyan jó, már tök sok időt tudunk eltölteni egy-egy helyen: élvezik a programokat, a kiállításokat, a múzeumpedagógiai foglalkozásokat.

Itt épp nagyon elképzelték, hogy a tatárjárás elől bemenekülnek a templomba, és a román építészet egyik jellegzetességén, aferdelőrésen kukucskálnak ki.

Kőszeg, vár.

Nemkőszeg, kecske. Egyébként meg is fejte, csak nem találom a képet.

Séta a bozsoki kastély parkjában. Itt épp halálosan megsértődött, mert nem engedtem, hogy bottal a kezében ugorja át a patakot. Egy rohadék vagyok, szeretem, ha minden gyerekem él.

A fakunyhó bejárata.

Jéééé…! Közvetlen az ajtónk mellett…

Szorzótábla. Tényleg azt tanultuk közben 😀

Köszönjük, kérjük,pont ilyet, itthonra, köszönjük.

Látod azokat a nyugágyakat? Igen? Na onnan dolgoztam 4 napig. Napszemüvegben. Igen, anyám is jól van.

Na csak meglett a fejőskép!

Ez pedig az otthonoktatás szép arca: a kirándulások, az összebújós reggelek, a lassú ébredések, a puhán érkezések…

Boldog szeptembert nektek is 🙂 A miénk nagyon jól indult.

Új szelek fújnak itt minálunk.

Barnus pumpát szeretne. Egészen új fajta pumpák vannak, rengeteg funkcióval, kíméletes applikálással, gyakorlatilag nem sok dologban más, mint a szenzor.

Egy pillanat alatt ősz lett. Ahogy jöttünk hazafelé a dombon, már egész más volt a fény. Már sárgul, már pirosodik, már átalakul. Azt hiszem, az idei pancsolós-nyaralós időszaknak vége. Most valami más jön. Már a ruháim egy részét kiselejteztem, és most nagyon sok olyan darabtól váltam meg, ami már évek óta csak a szekrényben pihent és várta, hogy majd egyszer, de nem: már más színek, más anyagok, más fazon a kedvesebb, így megváltunk egymástól.

Különórák. Úszás (most úgy néz ki, Gergő is!), művészképző, néptánc, lovaglás, fejlesztőtorna, szolfézs. Kíváncsi vagyok, mi kopik el és mi marad rendületlenül.

Új emberek. Egyre-másra ismerek meg új embereket: olyan utakon járok (oké, csak képletesen, mert a 150m-relévő fagyizóba is kocsival mentem volna), amiken eddig nem. Új dolgokat tanulok, most például egy egész éven át tartó programsorozat első alkalmára megyek majd el. Nagyon klassz önismereti útnak ígérkezik, nagyon erős női energiákkal. Azt még nem tudom,mit kapok majd pontosan, de azt már igen,mit szeretnék… meglátjuk.

Pedikűröst váltottam. Ha egy, azaz egyetlenegy dolgot kellene mondanom, hogy mi az, ami bármikor jobb kedvre tud deríteni és újra embernek érzem tőle magam, az a pedikűr. Nagyon csúnya a lábfejem: lúdtalpamés kalapácsujjam van, így

1., ha őszinte akarnék lenni, akkor inkább a cipősdobozt kellene hordanom, hogy kényelmesen elférjen benne a lábam

2., muszáj rendesen karban tartani, mert egyrészt fáj, másrészt ez a randa lóra kell a cifra kantár tipikus esete.

Kell a jó pedikűrös, és a lelkemnek is nagyon kell, hogy rendben legyen a lábam, valahányszor odapillantok.

Holnap szeptember, holnap… jaj már, de komolyan, holnap semmi nem változik. Pakoljuk a gyerekek hálózsákját itt a Balcsin: visszük az Őrségbe, visszük majd még apához a tóra, ide már nem nagyon kell. Talán ha nagyon meleg lesz, jövünk még, de ma éjjel már be kellett kapcsolnom a radiátort.

Visszük a vadonatúj korsót, amit a kedvenc boltomban vettünk – most már tekintélyesre duzzadt a gyűjteményünk, ebben virágot, csipkeágat, szép, őszi leveleket szeretnék majd tartani.

Kitesszük a molyirtókat, kipakoljuk a spájzszekrényt, felállítjuk a szivacsokat hogy szellőzzön az ágyrács, és… hát,lassan zárjuk a szezont. Jó lenne még a reformkori felvonulásra jönni, de annyi minden más lesz otthon is, hogy nem tudom, nem hiszem.

Megyek egy egész napos lelki feltöltődésre, megyünk csónakázni és lakókocsizni/tüzet rakni/mittudoménmicsinálni a tóra, tervezünk kisvasutazást szarvasbőgés idején és persze indul a zeneiskola is Barnusnak.

Gyönyörű nyár volt,tartalmas nyár volt és ha minden igaz, még ráhúzunk egy kiadós nyárutót, mielőtt ráfordulnánk az őszre. Ezek például a Salföldön készültek, és most -talán az enyhébb idő és az elvétve bóklászó pár ember miatt – remekül éreztük magunkat.

Etettek birkákat, kecskéket, lovakat, szamarat, láttak bivalyt és k-o-m-o-n-d-o-r-t :D, pulykát és mangalicát, sarkantyús kakast és mudikat, lovasszánt és ekéket, boronákat. Gyógynövény kertet, legelésző ménest, tehenet… egy igazi majort. Azt hittem, nagy húha lesz mindez, de csak annyit jegyeztek meg, hogy Adriéké barátságosabb és szebb ott a ház. Natessék. Minden fillért megért.

Vesemedence gyulladás, de már kifele jövök belőle: pont annyi látszik, hogy valami kissé széttolta a szerkezetet, de semmiféle képletnek nyoma sincs – valószínűleg a zsírt nézte be a kolléga. Biztos? Biztos. Ez 2,5 cm-es valamit csak megtalálnék a veséjében így 20 év tapasztalattal… na mutassa inkább a gyereket. Várjon, előtte még végignézem azért.

Minden negatív, egy masszív antibiotikumért kell bekopogtatni a háziorvoshoz. És igen, ez a tragédiája a mindennapoknak, képzelheti, hogy a kis kolléga legalább annyira meg volt ijedve- ha nem jobban- mint ön. Mutassa a pecsétszámot? Igen, frissen végzett, de az uh-os kollegina is friss szakorvos. Teljesen friss. És a jobbik fajta, mert legalább sürgősen visszarendelte magát, nem pedig azt mondta, hogy semmise. Csak hát ez a bizonytalanság…

És igen: 3-4 friss fecskére jut egy tapasztalt róka. Aki nem ér rá ilyan szarokra, mint az én vesém, mert fuldokolva-hörögve, besárgulva, ájultra piálva hoznak be futószalagon embereket, nekem meg végülis se vérzésem, se mozgásképtelenségem, tudatomnál is vagyok… És alaposan, nagyon-nagyon alaposan kivizsgálnak. Majd ártani nem használ alapon egy egyadagos antibiotikum menjen, meg majd kontroll- egy tapasztaltabb kollégával,záros határidőn belül.

Muszáj megtanulniuk, nem mehetnek haza, orvoshiány van és hát valahol el kell kezdeniük. Mert ha ők sem, akkor újabb osztályok zárnak be és nem marad orvos, nem marad szakorvos. Szóval átvizsgáltak, életet veszélyeztető, műtéti beavatkozást igénylődolgot nem találtak: sem infarktusom, sem sérvem, sem bélelzáródásom, nőgyógyászati vérzésem, stb., stb., stb., de valahogy az a kis húgyúti fertőzés nem érdemelt egy masszívabb beavatkozást, a fájdalmat meg ugye nem lehet mérni. Mivel ültem és csendben beszéltem, gondolom úgy ítélték meg, hogy nem fáj annyira. Fürdővízzel a gyereket.

Igaza volt Verának, hiába nem daganat, el kell gondolkodnom, hogy ez mitől jött,és az azz igazság, hogy ezen még azelőtt sikerült elméláznom, hogy ez az egész eset megtörtént. Az éretlen megfogalmazásom az lenne, hogy azonnal abba kell hagynom a sportolást és a medencézést, mert nem nekem való ez a nagy fitnesszmanciság. Muhaha. Ha viszont komolyan kérdeznél, akkor komolyan is ugyanezt vagy legalábbis megközelítőleg ugyanezt mondanám: rettenetesen sok energiát öltünk bele (figyelj a megfogalmazásra!), hogy én jól legyek. Sok energiát öltünk bele, hogy ne merüljek ki. Sok erőfeszítést tettünk, hogy kikapcsolódhassak.

Azt hiszem tiszta.

Szétfolyt az erőm. Mentem este későn vízben tornázni, hogy bírjam a másnapot, hogy ne purcanjak ki a mindennapos darálóban, hogy kicsit feltöltődjek… és jöttem haza negyed 10-kor, keltem reggel fáradtabban, de legalább sportoltam és kiszakadtam itthonról.

Beleöl. Kiszakad. Kimerül.

Beleöl, kiszakad és kimerül.

Egyszerűen meg kell érteni, hogy dobszóra nem lehet szórakozni, erőből nem lehet jól lenni, és ha kétségbeesetten próbálom elkerülni azt, ami közrejátszott a daganatom kialakulásában, akkor nagyon könnyen a ló túlsó oldalán találom majd magam, ahol is csendben elfolyok a fürdő- akarom mondani- medencevízzel együtt.