Szerző: Ági

Kategóriák
alma meg a fája

Fermentálás, szappankészítés, bio zöldségdoboz – új utak

Huh, csupa olyan dologgal próbálkozom a napokban, amivel eddig még soha 🙂

Egyik óvodás anyuka árul fermentált zöldségeket: sárgarépát, céklát, zellert, káposztát… Mivel mi eceteset nem ehetünk (de a savanyúságra nagy étvágyunk lenne), ez tökéletes alternatívának tűnik. Veszek tőle egy pár üveggel, megkóstoljuk, hogy nekünk melyik ízlik, aztán már csak egy pár zacskó parajdi só kell hozzá, és persze bio zöldség, és készülhet a kimchi, a savanyúkáposzta, és a rengeteg minden egyéb.

Ha már a zöldségnél tartunk: a Zsámboki Biokert nagy zöldségdobozát rendeltem meg ezen a héten, ezen kívül pont tegnap küldtek az óvodába egy tájékoztatót, hogy az egyik környékbeli faluban megváltozott munkaképességű (enyhe értelmi fogyatékos, autista) munkatársakkal vettek át egy teljesen bio kertészetet. Nagyon drukkolok nekik és már össze is írtam, mennyi répa, cékla, zeller kellene… juj, van karalábé is! Na akkor azt is írok a listámra.

Készül (már majdnem elkészült) Gergő elefántja. Tudom, tudom, ez előző bejegyzésben csacsit írtam, de abban a pillanatban, ahogy belemarkoltam a gyapjúba, és kivettem egy labdányi gombócot, már lehetett látni, hogy ebben egy elefánt lakik, nem pedig csacsi, de mindegy, mert szürke cirmos gyapjút rendeltem a fedéshez, az meg jó csacsihoz is, elefánthoz is 🙂

Tegnap még beszereztem Barnabás viaszkrétáját (a karácsonyi vásárban, még jobb áron is sikerült megvennem, mintha rendeltem volna, ráadásul nem volt postaköltség sem), vettem gyapjút további cukiságoknak, és próbáltam letudni mindent, amit csak lehet, hogy hétfőtől már csak a sütik és a csomagolás maradjanak… tavalyi csomagoló papírt, chipboardokat, szalagokat használunk majd, mert annyi van, hogy én magam is meglepődtem, mikor a lenti nagy kamrában pakolásztam.

A papírokon kívül még egy csomó hasznos holmit találtam: egy egész papírzacskónyi műanyag doboztetőt, legalább 5 vadiúj fakanalat (elfelejtettem, hogy vettem) és egy fém, üres (WTF??) bortartó állványt. Utóbbi pont jó lesz a mikró helyére, a mikrót ugyanis ünnepélyesen és örökre visszavisszük a pincébe. Egyszer már száműztük, mert nem használtuk, aztán felhoztuk, mert nincs konyha mikró nélkül, aztán rájöttünk, hogy de, van, merthogy azóta sem használtuk. Egy egész polc szabadul így fel, ami remélhetőleg jó pár dolgot elnyel majd…

————

Hát, így ennyi az újítás. Egyébként pedig nyafka vagyok (mint mostanában folyton), bizonytalan és szétszórt. Holnap fogadó óra Barnusnál, valószínűleg az iskolaérettségről lesz szó, illetve a mozgásfejlesztésről, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, mit mondanak, mit javasolnak, de egy biztos: akkora szeretettel fordulnak Barnabás felé, hogy teljesen biztos, hogy a legjobbat akarják neki.

Kategóriák
mindennapok

Waldorf (ihlette) karácsonyi ajándék – Gergő

Untitled design (40)

 

Íme, idén ez Gergő listája:

1., Daniela Drescher – Gyere velem a törpék birodalmába (Casparus Kiadó), de van a Librinél is

2., Fa mozgásfejlesztő billenő félkör (Tactic Sport)

3., Ütögethető, szerelhető, csavarozható fa teherautó

+1 készítek neki kézzel egy kicsi csacsit. Barnus Villám nevű kismacskája elkészült, most még begyúrom, aztán ha megszáradt, megmutatom:) Nagyon szereti 🙂

Egyébként szépen lassan meglesz minden apróság, még a Müllerbe kell ma beugranom Medve egyik ajándékáért, de ez már az utolsó körök egyike. Kaptam 3 üzenetet, hogy írjam meg, hogy ő mit kap, úgyhogy hamarosan jön a Medvének szánt összeállítás annak biztos tudatában, hogy

1., ő nem olvassa ezt az oldalt, sosem olvasta a blogot

2., azért viszonylag kevés meglepetés van benne…

3., … mert ilyenkor már inkább a gyerekekről szól az ünnep.

 

 

 

 

Kategóriák
mindennapok

A telefonom

Nyilván legtöbbször a telefonom van kéznél, így a legtöbb napi pillanatkép azon van…

12336054_912031458866004_1994999375_n

Barnabás most nőtt bele a Mesél az erdő sorozatba, aminek az a mindenek fölötti érdekessége, hogy a KEDVENC mesekönyveim voltak. Egyszerűen imádtam az almabort készítő törpéket, órákig lapozgattam csak a rajzok miatt és ahogy olvasom most Barnusnak, a mondatok végét már nem is kell néznem, eszembe jut fejből. Csodálom a magyar nyelvet, de ez a kifejezés angolul még szebb lenne: tudom a szöveget by heart. Szívből.

12346911_912031195532697_488623199_n

Talán itt, Tony Wolf meséinél  indult el a madár őrület a gyerekben, aminek első kézzelfogható eredménye ez a tűnemezelt vörösbegy. Most széncinegét és kékcinegét kért, én pedig egy darabig reménykedtem, hogy az ugyanaz, de teljesen hiteles forrásból kiderült, hogy nem, az két külön madárka. Elbökögetek itthon, szó se róla…

12351219_912031352199348_1224565752_n

Rákaptunk a savanyú káposztára. Amióta diétázunk, azonnal megérzem a mellékízt a téli paradicsomon, kígyóuborkán, salátán, a káposzta viszont nagyon jól esik. Ez az alnaturás a drágább változat, az aldiban kapható 199Ft-ba kerül, és aszkorbinsavval tartósítják, szóval minden szempontból szuper. Semmi bajunk nem volt tőle. Ettük magában, köretként, székelykáposztának bio csirkehússal és ettük húsmentes változatban is,készítettünk belőle káposztás lángost és orosz scsi levest is. Nem tudjuk megunni,egész télen állandó szereplője lesz a repertoárnak.

 

12358039_912031412199342_1440806208_n

Nagyon készülünk már a szünetre: Waldorfiában már ez az utolsó hét, a következő az már boldog készülődéssel, sütögetéssel és együttléttel telik, kivéve nálunk, mert Barnus megy Gergővel az imádott kis családi napközinkbe délelőttönként, én pedig még dolgozom ezerrel.

Vicces, mert nekünk majdhogynem helyben van a Karácsonyház, úgyhogy néptánc után egyszer be is mentünk, és… csodálatos. Gazdag, pazar, dúsan díszített. Minden stílus képviselteti magát: van klasszikus angol, rusztikus, steampunk (na jó, ez nem annyira eltalált, az igazi steampunkhoz nem sok köze volt), van szupercuki fagyiszínű, skandináv, minimál…

Nagyon szerettünk volna valamit venni, de ez elmaradt: kézenfogva végigmentünk, mindent megcsodáltunk,majd Barnabás odabújt és annyit mondott: „Menjünk innen, Anya, ez túl hangos a szememnek.”

 

Kategóriák
alma meg a fája

Pirosodó – 1. nap

Tegnap egész hosszasan beszélgettünk Ádámmal, hogy miért nem megy ez az egész nekünk, és hogy nagyon tudatosan kell tennünk érte, hogy valahogy egy élhető, stresszmentes, gördülékeny légkört tudjunk teremteni, mert ez így… nos, szar.

Senki nem érzi benne jól magát.

Pici lépésekkel indulunk, és végiggondoltuk, hogy mik azok a történések, amik bosszúságot okoznak reggelente és olyanná teszik az indulást,mintha valami  groteszk társasjáték lenne, ahol az a szabály, hogy egyet léphetsz előre és utána mindig kettőt kell hátra.

Az első nap reggelén az alábbi dolgokat csináltuk másképp. (Igen, ennyire ügyetlenek, esetlenek, rosszul gondolkodó szülők vagyunk, de ez van,nincs mit szépíteni.)

  • reggelizni, készülődni csak pizsamában lehet. A leeszi, leissza, lefogmossa hármasfogat minden reggelünket megkeseríti.
  • el kell tenni a kutya tálját az előszobából-sajnos ahol víz van, az borulhat (és nálunk borul is) és indulás előtt csurom vizes Gergőt öltöztetni egy horror.Minden reggel.
  • venni kell egy gyógyszer elosztót (ez ma feladat lesz nekem, szóval irány a patika), ahova kirakom a vas-b vitamin-homeopátiás bogyó- d vitamin mindenfélét, és bár a cseppentős-kanalas dolgokat még így is öntögetni kell, legalább ezekkel nincs gond.

Még rengeteg tippet olvastam a neten, ezek között van számomra teljesen abszurd is

  • aludjanak a másnapi ruhában a gyerekek,és csak felkel és megy
  • ne mosson fogat, majd eszik a kocsiban egy almát
  • pizsamában viszik be a gyereket és ott öltöztetik át

de amilyen állapotok a mi családunkban uralkodnak, én már semmin nem csodálkozom, és szívből kívánom, hogy ha valaki ezekben találja meg a megoldást, sikerüljön neki.

Középutas megoldás, és talán működhet is, hogy rendszeresítünk egy cd-t, ami bizonyos ütemtervet ad addig, amíg meg nem tanuljuk a ritmust, a helyes (vagy legalábbis működő) időbeosztást. Ennek a lényege abban áll, hogy nagyjából 3 és fél perc egy zeneszám, ennek elégnek kell lennie egy öltözködésre (ha ki van készítve a ruha), nekünk a kávézásra, egy tisztába tételre (igen, Gerusz még nem szobatiszta), egy csizma+kabát+sapka+sál felvételre és így tovább. Talán működhet, és talán élvezetesebb így, mint a „siess már”, „ne csináld már, hogy még mindig alsónadrágban vagy,Barnabás” és az „Ádám!!! Az Isten megáldjon, TE IS???”.

Jelentem, mindent egybevéve az első nap megugrottuk a fél 8-as indulást, ami azt jelenti, hogy Barnabás 8-ig, Gergő fél 9-ig beért. Ha csak útközben nem történt valami, amiről még nem tudok…

Tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de elszántak vagyunk és nagyon szeretnénk, ha mi is egy összehangoltabb, kevésbé zaklatott, boldogabb családdá érhetnénk.

—————–

Update: délben csörgött a telefon, hogy Gergőkének se cumisüveget, se cumit nem pakoltunk.A gyereknek elég kevéssé komplikált a délutáni alvása: megissza cumisüvegből a langyos kókusztejet, betömi a cumit a szájába és alszik 2 órát egyhuzamban.

El kellett hoznunk, mert nem tudott elaludni, csak keservesen nyöszörgött. Hogy is írná a társasjáték? Lépj vissza három mezőt és egy körből kimaradsz…

Kategóriák
alma meg a fája mindennapok

Iskolaérettség

Előre leszögezném, hogy most nem Barnabásról lesz szó. Azt, hogy ő iskolaérett-e, még nem igazán tudjuk eldönteni, van azonban egy-szerintem-legalább annyira fontos tényezője az egyelőre sokismeretlenes egyenletnek,mégpedig az, hogy a CSALÁDUNK iskolaérett-e.

És erre egyelőre egy nagyon határozott nem a válasz.

Rengeteg olyan édesanyát és édesapát ismerek, akiknek ez simán megy, majdhogynem dalolva, örömmel. Nekünk nem megy.

Véletlenül sem önostorozásnak szánom, tudom, hogy sok dolgot letettünk az asztalra, de minden nap gombóc van a torkomban, mert nem, nem, nem, sehogysem sikerül nekünk ez a „szülősdi”.

Nincs meg a gyerek csizmája. Nem száradt meg a melegítője, a többi meg nem tudom, hol van. Bokazoknit vett fel télvíz idején. Kell bevinni almát, mogyorót, törölközőt. Nincs meg a váltócipő, a harmadik sálat hagyta valahol benn a héten.

Egyébként sem sikerült reggel felkelni: hiába, mindketten hajnalban aludtunk el a gép előtt, munka közben. Nem öltözik a gyerek, visszafeküdt, már fél nyolc van, nem vette be a vitaminjait.

Ó,a francba, át kell tenni az autósüléseket és elfogyott tegnap este a leves, levest pedig minden nap kell bekészíteni, nincs mese, az nem lehet, hogy mindenki vígan kanalaz, ő meg nem.

Elfelejtjük az igazolást, összegyűrődik a kérvény, kimegy a fejemből a fogadó óra, csak az van benne, hogy hajnalban már a kórházban voltam, vérvétel, hétfőn kontroll, remélem rendben lesz minden, és tudtam, nagyon alaposan észben tartottam, hogy van ma valami kettőkor, de nem jutott eszembe. Pedig fel is volt írva.

Gergőnek két nap után megint folyik az orra, semmit nem alszunk éjjel, ha pedig aludhatnék, akkor sem tudok,csak sírok, sírok és sírok: újabb barátot vesztettem el, újabb vállt vállnak vetve harcoló sorstárs lett angyal a héten. Jól ismertük egymást, minden héten beszéltünk, tudtam, hogy nem sikerült a kemó neki, aztán megint nem, majd végül a harmadik sem. Kicsi gyerekek maradtak édesanya nélkül, most főznék, segítenék, de csak pénzzel tudok: nem múlik a láz, nem múlnak a rosszullétek, nem megy felfelé az a vérnyomás, úgyhogy hétfőn megint kórház,és persze névnapi zsúr a csoporttársnak, van-e fekete mellény a fellépésre, juj, aznap van Gergőke bölcsijében a mézeskalács buli, és persze karácsonyi csúcs a megrendelőknél.

És öltözz már, siess, elkésünk, már megint mit felejtettél el? Itt a telefonod, elromlott a kuplung, elfáradtam, nebassz-száznyolvanezer?? hát, majd valahogy, akkor gyere haza,vidd az enyémet, de nem érünk oda csak háromnegyed kilencre. És a daltanulás fél nyolctól van. Persze,bepakoltam a váltócipőt. Nem sírok, csak tehetetlen vagyok, hogy ennyire nem megy, hogy ilyen bénák vagyunk. Anyukám nem így csinálta, anyukád nem így csinálta, és ziláltak vagyunk, és vonszoljuk magunkat.

Na jó, egy kicsit sírok.

Na jó, zokogok.

Eszembe jut Vekerdy, hogy nem állhatsz az almafa alá és nem üvöltözhetsz az almával, hogy pi-ro-sod-jál már!!! mert attól nem érik gyorsabban, de nekünk mégis pirosodnunk kellene, össze kellene kapni magunkat, vagy nem tudom, jé, azt sem tudom, hogy hogyan kezdjem vagy kezdeném.

Nem vagyunk túl jó szülők.

Kategóriák
alma meg a fája

Waldorf (ihlette) karácsonyi ajándék – Barnabás

Elgondolkodtató volt a múlt szombati „milyen a jó játék?” workshop. Bő két órán át hallgattuk, megéltük és egy életre megjegyeztük, hogy milyen a jó játék, választ kaptunk arra a jelenségre, hogy „térdig ér a játék, mégsem játszik a gyerek” és megértettem azt a hihetetlenül dermesztő jelenséget is, hogy a gyerekem úgy igazából egyetlen játékához sem kötődik.

Komoly tükör volt az a két óra.

Aztán valahogy minden elcsendesült, én pedig két dolgot fogadtam meg:

  • ha csak lehet, áruházban nem veszek játékot, csak webshopban vagy kézműves vásárban
  • a lehető legjobban próbálom szűrni a zajt, a szemetet és előtérbe helyezem a formát, a játék anyagát és a minőségét is.
  • ugyanakkor az is szempont, hogy 2015-öt írunk, én pedig egy ízig-vérig a mában élő, élénk, színes óvodás kölyök anyukája vagyok.

És akkor jöjjön a nagy válogatás, ezt kapja Barnabás idén Karácsonyra:

Untitled design (22)

1.,  Magyar Népmesék társasjáték– ezzel tulajdonképpen az egész család gazdagodik:) Társasozni jó, ennek ráadásul a célja és a mondanivalója is szívet melengető, ráadásul maga a játék 20-40 perc, ennyi pedig belefér egy hétköznapon is.

2., Fa egyensúly tábla -remek fejlesztő játék, Barnabás pedig amúgy is az ügyességet próbára tevő játékokat kedveli. A tesóm biztosan részletesen el tudná mondani, hogy mit fejleszt még, de nekem annyi bőven elég, nagy valószínűséggel imádja majd a gyerek. Először egy külföldi, kifejezetten drága, Waldorf játékokra szakosodott webáruházban láttam ilyet, és nagyon megörültem, mikor itthon is rábukkantam valami hasonlóra – az eredeti ár töredékéért.

3., Parázsfuvolácska jegyek  – nagyon jó kritikákat olvastam róla,izgalmas előadásnak ígérkezik. Mesejáték, nem túlbonyolítva.

4., Stockmar méhviasz kréták – ezt nem is kell tovább ragozni: puha, élénk színű, kézbe simuló kréták.Ilyenekkel rajzolnak az óvodában, Barnabás pedig nagyon megszerette.

 

Kategóriák
mindennapok

Karácsonyi ajándék ötletek. Magamnak.

Már megkaptam a karácsonyi ajándékomat (korongozó gép felújítása és a kemence), de azért… ha most az „ami a csövön kifér” lenne, akkor ezek előkelő helyen szerepelnének:
Untitled design (38)

1., Számtalan dupe jött-ment az évek során, de a Chanel klasszikusa mindig az örök favorit: már két üvegen vagyok túl, és hiába van hasonló árnyalat máshol, másnak, ez AZ a szín és ez AZ a lakk. Rouge Noir és a húszas éveim első fele.

2., Primavera ajándékszett – most épp a Primavera korszakomat élem, elképesztően jónak tartom az egész céget, a termékpalettát és persze a minőséget is. Bio, Demeter minősítésű, rendkívül igényes kozmetikumokról, illókról és kompozíciókról beszélünk, meg arról a borzongató tényről, hogy ahogy öregszem (haha,de tényleg) úgy viselek el egyre nehezebben magamon szintetikus illatokat. Ez idáig nem tragédia, de… de, az. Ugyanis szintetikus elemek bőven vannak még a Diorban, a Guerlain-ben és a Chanelben is, a Trussardi, Issey, Dolce Gabbana stb. illatokról nem is beszélve. Igen, az úgynevezett niche illatok már más kategóriát képviselnek, de annyira beleszerettem az aromaterápiába, hogy most ebben lubickolok. Ez a karácsonyi szett pedig különösen szépre sikerült (mondjuk mindegyik szettjük egy álom :))

3., Nagyon sok előadást hallgatok mostanában. Értelmes emberek számomra érdekes gondolatait, tanításait hallgatom itthon munka, háztartás, főzés közben, és szívesen hallgatnám a kocsiban is, de abban nincs olyan rádió, ami usb-s. Pedig szuper lenne pendrájvon vagy telefonon vinni a zenét, koncertet, hangoskönyvet, előadást…

4., Nagyon vártam és elkészült Steiner Kristóf vegán szakácskönyve. Tömérdek hozzávalót nem ehetek innen sem, de ez nem szegi kedvem: inkább a látásmód, a fűszerezés és maga a fantázia fog meg Steiner Kristóf receptjeiben.

Nna. Eddig a karácsonyi wishlist idiótábbik vége. Most jön a valódi.

Édes drága jó Istenem.

Add, hogy ez a nyomorult szédülés, állandó rosszullétek és gyengeség szimplán csak azt jelezzék, hogy félhülyére hajszolt kisgyerekes édesanya vagyok két kurva rossz gyerekkel, nem pedig azt,hogy újra kinőtt bennem valami.

Kérlek add, hogy holnap minden negatív legyen, hogy mindent rendben találjanak, és ha már úgyis felém fordulsz, akkor klassz lenne, ha parkolóhely is lenne holnap az onkológia előtt, és ha nem akkor hozná a kölykök ajándékait a futár, amikor nem vagyok itthon.

Ha már itt tartunk, egy kicsit csavarhatnál a férjem agyán is, mert -ahogy egy kedves ismerős mondaná- bajok vannak odafenn a toronyban. Nem kell neki nagy lecke, csupán annyi, hogy értékelje mindazt, ami megadatott neki. Kezd elviselhetetlen lenni és elég sokat veszekszünk mostanában,pedig semmi komoly, nagy helyzet  nincs, tényleg, csak idióta, de attól még nagyon nehezek vele a mindennapok.

Hálásan köszönöm.

Kategóriák
Diéta mindennapok

Hahaha. 87/57

Olyan vicces,hogy hasraütésre beírtam múltkor, hogy „és a vérnyomásom rendben”, mert eddig nekem soha de soha nem volt semmi gondom vele: ha esett, ha fújt, ha kisbabát vártam, ha kemoterápiát kaptam, ha műtét után voltam, nekem mindig 120/80 volt a vérnyomásom. Mindig.

Na, most nem. Egész múlt héten az alacs
onynál is alacsonyabb értékeket mértem, a kórházban a rutin vérnyomás mérésnél egyenesen benn akart tartani Hajnika, amíg nem lát a doktornő, de aztán meglógtam-gyorsan át kellett mennem a Culinarisba 🙂 Átszédelegtem, bevásároltam, gyorsan megállapítottam, hogy vannak nagyon szép és nagyon tiszta, minőségi holmik, de a java olyan, hogy inkább csak drága ritkaság, és ugyanúgy tele van ízfokozóval, mesterséges aromával, színezékkel és persze nem annyira májbarát tartósítóval.

Vettem hibátlan algalapot, gluténmentes szójaszószt (ez bio, tehát a szóját nem vegykezelik és nem nem módosítják genetikailag, ami nagyon nagy szó: a szója ugyanis a legjobban elkurvítható élelmiszerek egyike). Betettem még a csomagba bio szálas teát, és egy csodás teaválogatást, amit az óvodának adunk majd Karácsonyra. Megvettem a The English Teashop másik karácsonyi párnás teáját is, azt itthonra, de sajnos nem ízlik 🙁

Na mindegy, a szusi fantasztikus lett. Az utolsó kis nyomottakat tudtam lefotózni, jellemző, hogy a csodaszép, kerek, guszta szépségeket faltuk fel elsőnek.

Rengeteg lett: 7 nagy rúd szusit tekertem, tonhal, avokádó, marinált gombák, bio wasabi, saláta, kel levél, csíra, szardínia volt benne változó összetételben. Ami nagyon durva, hogy kiderült, hogy igazi fast food nálunk a szusi, ugyanis pikk-pakk elkészült, az egész vacsora megvolt 40 perc alatt, ebben pedig a reszelt-ízesített gyömbér és a tálalás is benne volt… Friss-ropogós fehérbort ittunk hozzá, megbeszéltük az élet nagy dolgait, majd leájultam a székről, szóval hamar vége lett a lázasan is megtartott dínom-dánomnak.

A hétvége az állandósult rosszullétektől eltekintve jól sikerült, elkészült a karácsonyi gyapjúangyal, felhoztuk a fát, rengeteg gyömbéres teát ittam (attól jobb egy kicsit) sütivel (Évi, attól nem kicsit jobb), összeraktam az adventi koszorút is és vettem mindkét gyereknek hótaposót.

Anyukámék elvitték a gyerekeket szombaton és csak vasárnap hozták haza, ők is hoztak isteni almás-diós pitét, úgyhogy ennyi, csendben, szédelegve, de boldog majszolásban telt ez a pár nap…

Kategóriák
Diéta

Black Friday – bevásárlás – hétvége

Megrendeltem Medve ajándékának egy részét, voltunk a Culinarisban (és jól bevásároltunk) és megvettem a szokásos vitaminjainkat is (mondjuk most többet vettem, nagyon ki vagyunk purcanva).

Sikeres nap volt. Egyrészt megvolt a hasi ultrahang és a mellkas röntgen is. Az ultrahang eredményét tudjuk, ott minden oké, szerintem a mellkas is rendben lesz. December 7-én megyek vissza az onkológushoz, addigra el kellene múlnia ennek a szédülésnek, mert ez kezd aggasztóvá válni…

Holnap waldorfos játék workshop, majd boltba kell még mennem gyömbérért (annyira jó,hogy túl vagyunk a gyulladásos időszakon!) és szálas bio tormáért (dettó!), aztán felhozom a pincéből a karácsonyi dobozokat, összerakom az idei koszorút és nekiállok vacsorát főzni: ezekben a napokban thai és japán konyhában utazunk. Ma korianderes vegán rizstészta volt, holnap pedig szusit készítek- avokádósat, tonhalasat, házi (rizs)krémsajtosat… Csak ketten leszünk Medvével, úgyhogy készülődünk a Karácsonyra, filmezünk, szusizunk, beszélgetünk (apropó van valami jó film ajánlatotok? Olyan kedves, vicces, nem bugyuta szerelmes/történelmi/vígjáték, de nem túl művész?)

Ha van, akkor én meg hozok hozzá ropogtatni valót:

  • gyömbér
  • sárgarépa
  • fehérrépa (vagy hívd, aminek akarod)
  • só (bőven)
  • fokhagyma
  • kókuszzsír
  • rizsliszt
  • egy kanál almapüré
  • és annyi víz, hogy kanállal adagolható legyen.

Sütőpapír, 180 fok, térdre, imához.

 

12301129_1635126913414904_751334736_n

 

 

 

Kategóriák
Egyéb

659.171

Hatszázötvenkilenzer-százhetvenegy. Ennyi oldalletöltést hagytam magam mögött a haromhonap.blogspot.hu-n, és emiatt sokan kétségbe is vonták, hogy épelméjű lennék, de én mégis úgy érzem, hogy nincs evvel gond.

Ha menni kell, hát menni kell, most pedig úgy éreztem, hogy ideje új lapra új fejezetet írni.

Nos, elkészült az új kuckó, és kicsit úgy érzem magam, mintha új házat avatnék: még semminek nem találom a helyét, folyton cserélgetem a képeket, de tudom, hogy bizony nagyon sok idő, mire otthon érzem majd magam itt is.

Még várni kell egy napot, hogy megoszthassam Veletek az új oldal címét, de mivel újra lázas vagyok (hm. HM.), van időm összeírni, hogy mi vár rám a következő hetekben.

Először is beléptünk az adventi időszakba. Azt hiszem, sosem volt még annyira egyszerű Ünnepünk, mint amilyen idén lesz, és ez egyáltalán nem baj, sőt! Készül majd adventi asztaldísz, sütöm a rengeteg mézes puszedlit, mákos tallért, almás puffancsot. Az ajándékozást a lehető legegyszerűbbre tervezzük, inkább a közös ünneplésen lesz a hangsúly.

Megyünk óvodai önkéntesként karácsonyi vásárba árulni, lesz adventi kert (nagyon várom), Mikulás naranccsal-dióval-csokival, és idén Luca búzát is ültetünk Sok dolog lesz hát még így is, ezzel együtt viszont sok dolgot el is hagyunk. Olyan dolgokra gondolok, amik eddig mindig az ünnep részei voltak, de semmi lelki pluszt, jó érzést nem adtak ehhez az időszakhoz .

Eddig kivétel nélkül minden Karácsony után fáradtabb, szomorúbb és meggyötörtebb volt a családunk, mint az Ünnep előtt.

Ez idén másképp lesz.

Nyűg volt az adventi 24 kis bizbasz, semmitmondó játék, esti csokika beszerzése – helyette idén először waldorf spirálunk lesz, és minden este vacsoránál egyel több mécsest gyújtunk meg. Nem lesz karácsonyi buli, felesleges főzőcskézés, vég nélküli plázajárás sem: amit megbeszélünk Ádámmal, azt megrendelem interneten. Karácsonyi vásárba Gödöllőre megyünk – a Főtér elképesztően hangulatos és a Kastélyban is biztos lesz program, de a budapestit kihagyjuk idén. Nem megyek Wampra sem – már ismerem a kínálatot, és a kedvenc tervezőimet megtalálom a neten is, szóval ott is megspórolom a tülekedést.

Apropó karácsonyi vásár: majdnem minden évben voltunk, és soha-soha nem azzal az érzéssel jöttem haza,amiért kimentem. Ami megmaradt, az a nyirkos, szemerkélő eső. A tucat vagy épp nem tucat kerámiák -jelentősen túlárazva. A megfáradt árusok, akik azt is zokon veszik, ha megkérdezed, hányas méretnek felel meg az adott akármi, mert minden ki van írva, mindent csak olvasni kell, beszélni ne nagyon, ha kiválasztottad, hát menj, mert csak a helyet foglalod és nem vásárol a mögötted lévő, mert nem fér oda (és továbbmegy.Mert nem annyira fontos a portékád, hogy kivárja). Gödöllőn ez másképp megy:zömében helyi iparművészek, őstermelők vannak, sokat ismerek is, és mikor pár éve voltunk, aprólékosan elmesélték, hogy hogy készül ez a fánk:

rózsa

 

Egyszerűbb lesz a karácsonyi asztal is, és az is, hogy a családnak másnap csak süti lesz, meg kenyér és kencék, de sültet, ültetett étkezést idén nem tervezek, egyszerűen nincs rá erőm.

Valószínűleg nem véletlen hívták december Álom havának – nekem sincs más vágyam, mint bekuckózni, olvasni, készülődni, együtt lenni, szöszmötölni. Aludni, elcsendesedni, újrakezdeni -ismét, újra, és gyanítom nem utoljára.

Biztos vagyok benne, hogy jöttök velem – 659.171 okom van ezt hinni 🙂