Gergőnek 13,7-es cukrot mértünk. Az igazság az, hogy kettő db, 7-es éhomi cukormérés felett azonnal kimondható a cukorbetegség, és bár ez étkezés utáni érték volt, az egész testemet átjárta a jeges pánik.

Oké, hogy mondták, hogy nagy valószínűséggel nem ússza meg, de erre nem voltam felkészülve.

Fél órával később már 6,9 volt, úgyhogy a doktornő azt mondta, hogy nagy valószínűséggel a kezén maradhatott valami narancslé vagy lekvármaradvány, és az csinálta a galibát, de akkor hozzuk csak előre azt az átfogó vérvizsgálatot, ami amúgy is tervben volt Gergőnek.

Azóta többször mértünk napszakos cukorciklust, sehol semmi, minden teljesen normális, 4,2 – 4,6 az éhomi, az étkezések utáni is 5 és 6 közé megy vissza, szóval úgy fest, hogy minden rendben van.

Talán arra jó volt, hogy eztán még sokkal jobban figyelünk a kicsire is.

A mixer-saga végefelé közelítünk, egyelőre úgy fest, hogy a Klarstein Lucia gépe lesz nekünk a jó. Rengeteg értékelést megnéztem, és hát nyilván nem egy KitchenAid, és olyan bosszúságok is vannak vele, minthogy

• nem lehet mosogatógépben mosni a tartozékait (egyébként nagyon durva, hogy rengetegnek nem lehet, nem is gondoltam volna!)
• kevés tésztát nem lehet benne készíteni,mert felkeni az edény oldalára,szóval 20-25 dkg tésztákat nem lehet benne (muhahaha,minket nem érint)
• nincs fogantyúja a keverőtálnak

Ami mellette szól, hogy

• van rajta húsdaráló/kolbásztöltő/tésztakinyomó feltét és egy mixer is, amit gyanítom, soha nem használok majd
• nagyon erős a motor és valóban hatékony a gép
• biztosan, stabilan működik, az egyik legjobb ár-érték arányú masina
• német gyártmány, stabil szervízháttérrel, de nem jellemző, hogy javítani kellene.

Először narancssárgát szerettem volna, de aztán az egyik videóban megláttam élőben,és nagyon nem tetszett,úgyhogy marad ez az unalmas bézs. Természetesen az elejéről le lehet venni azt a húsdarálós szart, és akkor teljesen gömbölyű ott is. Tök feleslegessé teszi a tésztagépemet, amit így el is adok (kétszer használtam csak), de a kolbásztöltő feltét miatt szuperlelkes vagyok, ugyanis vannak jó GM vegán kolbászka receptek a neten, amiket egy kicsi változtatással mi is ehetünk, ehetnénk.

Ma újra Szurka Néni (vagy Szurka Bácsi, nem tudom, hogy melyik rendel ma), aztán sárgarépát kell vennem, mert bablevest kérnek a fiúk, az alma is elfogyott, szóval irány a bolt, elfogyott az alma is (almás pitét is rendeltek ezek a haramiák).

Tegnap egy nagy munkám fejeződött be, nagyon elégedettek voltak, úgyhogy 2 újabb kampányra kaptam megbízást, szóval miután hazaértem, beülök a gép mögé… aztán majd egyszercsak megjelenik Gergő, az újra-felfedezett Borisz könyvekkel, én pedig ellágyulok, és olvasok egy részt. Aztán mégegyet.

Egy kisstílű szarrágó vagyok, tudom-tudom, ne is mondd, de egyszerűen ezt a kétszázvalahányezer forintot nem veszi be a gyomrom.

Minden alkalommal megcsodálom a KitchenAid piros/krém/sárga/búzakék csodáját, minden alkalommal megbeszélem magammal, hogy biztosan megéri az árát, biztosan többet tud a maga 300W teljesítményével,mint a többiek a maguk 1000-1200-1500 wattjával, de számomra ez a röhejesen drága kategória, és nem tudom elképzelni, hogy jó érzéssel vegyem elő. A napi szájhúzogatásra, ciccegésre pedig sokkal olcsóbb megoldások is vannak, pl.

• a férjem
• a közoktatás állapota
• a facebook feedemen szembejövő cikkek
• ez a májusi időjárás
• a cukorbeteg gyermeket nevelő szülők alultámogatottsága
• idióták, akik nem tudnak parkolni
• kisgyerekes szülők, akik a boltban etetik a gyereket (nem a kifli végéből lecsípős- bár én azt sem engedtem soha, hanem az uzsiztatós paraszt)
• a munkamorál teljes hiánya (az emberek nem tudnak, nem szeretnek és nem akarnak dolgozni, jól dolgozni, szolgáltatni, hanem mindenki szívességet tesz…)

szóval ehhez nem kell 211.880Ft-ot kiadnom, de tényleg.

Értem, tudom, felfogtam, hogy nem olyanok az alkatrészek, a motor, a mindenbármi, de garancia ezekre is van, nekem tulajdonképpen csak keverni kell (kitört reggel AZ SZENT HÁBORÚ, mert HRH Őmedvesége rá-ha-ra-pott egy el nem kevert brownie darabra, s fájdalom, megérezte a szódabikarbóna kénköves mordori ízét a szájában,jaj, jaj), azt meg tudják ezek is, szóval nem szeretnék többet kiadni érte.

Ezeket néztem, és nagyon halkan kérdezem: van valamelyikkel tapasztalatotok? (Piros, te kérdezd meg R-t :P).

és egy kis random csitcsetre…

7:24- ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy már egy óriási pizza a sütőben (nem, nyilván nem mirelit, basszameg, pedig de jó is lenne!), már a cukkinis-paradicsomos szósz is kész van, odatettem a póréhagymás krumplilevest is. Barnabás már rég megreggelizett, már a második vércukor mérésen is túl vagyunk – tegnap 22-es cukorral feküdt le, azt hittem elájulok,mikor megláttam a számot. Hidegfront. Az csinál mindig ilyet, és tényleg, ma reggelre beborult az ég, október végi idő van, én pedig úgy érzem magam, mintha vérbeli angol lennék, hogy már megint az időjárás van a gondolataim középpontjában.

Gyerekek elrendezve, a szobájukban játszanak, hamarosan megyek készülődni, viszem a nagyon a Szurka Nénihez (dr. prof. akármi, de neki csak Szurka Néni).

Hétvégén nagy nehezen összeraktuk a konyha látványtervét. Azt hittem, olyan egyszerű lesz az egész, hogy csak behúzogatjuk a megfelelő szekrényeket, aztán jóvan, szevasz, hellóestifény, de kiderült (úgy a 12. belefeccölt munkaóra után), hogy jah, hát nagyon nem ilyen egyszerű ez az egész. Mindegy, túl vagyunk rajta, aztán mikor megnéztük a végén a számot, medve elment kávét főzni, én pedig csak üveges szemmel ültem és néztem, néztem, néztem a semmibe, majd egyetlen határozott (képzeletbeli) mozdulattal kitöröltem a fejemből a tanulószoba beépített padjait és a Hemnes szekrényeket, aztán visszavettem a háztartási helyiség / gardrób  felújításából is, és még akkor is a sokk szélén álltam.

Csodás anyák napja van mögöttem,  kora reggel eperrel, mangóval, hatalmas virágcsokorral és kazalnyi tulipánnal köszöntött a banda. Kaptam egy porcelán madárkát is a gyűjteményembe, aztán finom ebédet, nyugodt délutánt, magányos fürdőhasználatot (ezt csak az anyukák értik, hogy mekkora kincs!),szóval gyönyörű napom volt lett volna, ha nem kell konyhát terveznünk, mert így megharcoltunk a kilincsekért, a fiókokért, a minden szarért.

A békésebb tízpercekben megbeszéltük, hogy mit szeretnénk ebben a májusban:

1. megtalálni a tökéletes kivitelező céget / kőművest /burkolót (ha van jó kőművesetek, szóljatok!)
2. nekem esedékes az az ominózus UH átvizsgálás (mell, hónalj, kulcscsont, nyak, has, kismedence)
3. május 17-én lesz a 8. polgári házassági évfordulónk (eddig EGYSZER SEM ünnepeltük meg, mert mindig a templomit szoktuk, de majd most!)
4. el kellene készülnünk a kertet leválasztó kerítéssel

én azért még hozzátettem néhány dolgot 😀

1. szeretném elvinni a gyerekeket egy rövid, 3 km-es túrára(már kinéztem az útvonalat, Ari, csatlakozzatok ha van kedvetek)
2. új nyári parfümöt rendeltünk nekem, Medve választotta
3. van egy-két könyv (na jó, inkább há’-négy) ,amit nagyon szeretnék elolvasni (egyedül) és meghallgatni (a kocsiban, Barnabással), van,ami Gergőnek is jó,úgyhogy ezeket remélem ki tudom kölcsönözni a könyvtárból:

Aztán persze már nincs kora reggel, megjártuk a Szurka Nénit, megettük a pizzát, megint elment egy fél nap, alszik mellettem két kis csomagocska, én pedig lefőzök mindjárt egy habos kávét, hogy a nap második fele is flottul menjen…:)