Kategória: Egyéb

Kategóriák
kedvencek

Kedvencek így április közepén

1., (2)

 

  1. Gryllus Vilmos – Biciklizős lemez az új kedvenc. Amennyire talált a Maszkabál a farsangi időszakban, annyira hozza el most ez az album nekünk a Balaton északi partját. Igazi piacozós, katicaröptetős, fűben heverészős, Kékkútra kirándulós album, annyira nagyon jó!
  2. Egyszerű, fehér póló. Ezt hordom most mindenhez: színes nadrágokhoz, a kedvenc Art on Me ruhám alá, egy sima farmernadrághoz fehér tornacipővel.
  3. Hauschka tonik. Minél melegebb az idő, annál jobban szeretem ennek a toniknak az illatát, és annál szívesebben használom testpermetként. Rózsás, friss, üdítő még olyankor is, amikor minden más soknak tűnik.
  4. Tchibo kenyérsütő forma. Egyelőre ez tűnik a legbarátibbnak a gluténmentes, szénhidrátcsökkentett kenyerekhez. Az ilyen összehajtható, füllel összefűzhető kenyérformák úgy működnek,mint egy kemence, így a kenyerek ropogósak lesznek és nagyon jól átsülnek. Lehet benne valami, mert a sima vekni formában és a kenyérsütő gépben eddig csupa borzalmat hoztam össze ebben a témában: folyós, nyers, szalonnás belsővel, sápadt vagy épp szénné égett külső héjjal.
  5. Akupunktúra. Túl vagyok a kúra felén én is és rég nem éreztem ennyire energikusnak, fittnek magam. Érdekes módon a hasamba szúrt tűket meg sem érzem: a boka, csukló és a fülem sokkal érzékenyebb.
  6. Frio inzulin hűtő tok. Tök jó találmány, mindenféle csöpögő jégakku és táska nélkül is tökéletesen hidegen tartja a tollakat, ami azért fontos, mert 30 fok felett elkezd bomlani az inzulin, tehát nem csaphatom bele csak úgy a táskába nyáron, mert akkor szinte semmit sem ér.
  7. Johan&Nyström The 5th Estate kávé. Óriási kedvencünk lett, ennél kiegyensúlyozottabb kávéházasítással még nem találkoztam, pedig már nagyon sok prémium kávét kóstoltunk végig.

Nektek mik a kedvencek?

Kategóriák
Egyéb

659.171

Hatszázötvenkilenzer-százhetvenegy. Ennyi oldalletöltést hagytam magam mögött a haromhonap.blogspot.hu-n, és emiatt sokan kétségbe is vonták, hogy épelméjű lennék, de én mégis úgy érzem, hogy nincs evvel gond.

Ha menni kell, hát menni kell, most pedig úgy éreztem, hogy ideje új lapra új fejezetet írni.

Nos, elkészült az új kuckó, és kicsit úgy érzem magam, mintha új házat avatnék: még semminek nem találom a helyét, folyton cserélgetem a képeket, de tudom, hogy bizony nagyon sok idő, mire otthon érzem majd magam itt is.

Még várni kell egy napot, hogy megoszthassam Veletek az új oldal címét, de mivel újra lázas vagyok (hm. HM.), van időm összeírni, hogy mi vár rám a következő hetekben.

Először is beléptünk az adventi időszakba. Azt hiszem, sosem volt még annyira egyszerű Ünnepünk, mint amilyen idén lesz, és ez egyáltalán nem baj, sőt! Készül majd adventi asztaldísz, sütöm a rengeteg mézes puszedlit, mákos tallért, almás puffancsot. Az ajándékozást a lehető legegyszerűbbre tervezzük, inkább a közös ünneplésen lesz a hangsúly.

Megyünk óvodai önkéntesként karácsonyi vásárba árulni, lesz adventi kert (nagyon várom), Mikulás naranccsal-dióval-csokival, és idén Luca búzát is ültetünk Sok dolog lesz hát még így is, ezzel együtt viszont sok dolgot el is hagyunk. Olyan dolgokra gondolok, amik eddig mindig az ünnep részei voltak, de semmi lelki pluszt, jó érzést nem adtak ehhez az időszakhoz .

Eddig kivétel nélkül minden Karácsony után fáradtabb, szomorúbb és meggyötörtebb volt a családunk, mint az Ünnep előtt.

Ez idén másképp lesz.

Nyűg volt az adventi 24 kis bizbasz, semmitmondó játék, esti csokika beszerzése – helyette idén először waldorf spirálunk lesz, és minden este vacsoránál egyel több mécsest gyújtunk meg. Nem lesz karácsonyi buli, felesleges főzőcskézés, vég nélküli plázajárás sem: amit megbeszélünk Ádámmal, azt megrendelem interneten. Karácsonyi vásárba Gödöllőre megyünk – a Főtér elképesztően hangulatos és a Kastélyban is biztos lesz program, de a budapestit kihagyjuk idén. Nem megyek Wampra sem – már ismerem a kínálatot, és a kedvenc tervezőimet megtalálom a neten is, szóval ott is megspórolom a tülekedést.

Apropó karácsonyi vásár: majdnem minden évben voltunk, és soha-soha nem azzal az érzéssel jöttem haza,amiért kimentem. Ami megmaradt, az a nyirkos, szemerkélő eső. A tucat vagy épp nem tucat kerámiák -jelentősen túlárazva. A megfáradt árusok, akik azt is zokon veszik, ha megkérdezed, hányas méretnek felel meg az adott akármi, mert minden ki van írva, mindent csak olvasni kell, beszélni ne nagyon, ha kiválasztottad, hát menj, mert csak a helyet foglalod és nem vásárol a mögötted lévő, mert nem fér oda (és továbbmegy.Mert nem annyira fontos a portékád, hogy kivárja). Gödöllőn ez másképp megy:zömében helyi iparművészek, őstermelők vannak, sokat ismerek is, és mikor pár éve voltunk, aprólékosan elmesélték, hogy hogy készül ez a fánk:

rózsa

 

Egyszerűbb lesz a karácsonyi asztal is, és az is, hogy a családnak másnap csak süti lesz, meg kenyér és kencék, de sültet, ültetett étkezést idén nem tervezek, egyszerűen nincs rá erőm.

Valószínűleg nem véletlen hívták december Álom havának – nekem sincs más vágyam, mint bekuckózni, olvasni, készülődni, együtt lenni, szöszmötölni. Aludni, elcsendesedni, újrakezdeni -ismét, újra, és gyanítom nem utoljára.

Biztos vagyok benne, hogy jöttök velem – 659.171 okom van ezt hinni 🙂

 

 

Kategóriák
Egyéb

Változás? Hát legyen!

Az én életemben valahogy mindig úgy alakul, hogy sosem egy dolog változik, hanem egyszerre mindig sok.
Most sincs ez másképp.
Nem azért, mert annyira nagyon bírom, ha nem stabilak a dolgok körülöttem, hanem pont azért, mert nagyon nehezen viselek mindent, ami nem állandóság, biztonság, nyugalom.
Meg kellene nézni, milyen csillagállások uralkodtak ebben a három hónapban, mert bizony több, nagy horderejű döntést is hoztam – hoztunk – dobott az élet:

 

  • döntöttünk a Stúdió sorsáról
  • megszűnt jó pár munkám, és egy jó párat én szüntettem meg
  • új életformát kezdtünk, mindkét gyerek waldorfos lett (ez a „fos” szótag még mindig mélyen érint :D)
  • most már hivatalosan is leválunk az eredeti, sőt, az általam módosított új-eredeti diétáról és egy még komplexebbet folytatunk majd
  • új hobbit találtam és talán új hivatást is álmodtam magamnak és mindent megteszek, hogy napról napra ügyesebb legyek és szebbek legyenek a dolgok, amik kikerülnek a kezem közül
  • … és a változás nem kerüli el a blogomat sem. Figyeljetek, hamarosan elköltözöm, megújulok és frissül a dizájn is 😉
…………..
Most pedig fejest ugrom a hétvégébe. Barnabás színházban, Gergő alszik (ezt a nyomorult hisztamin sokkot nehezen heveri ki), én pedig egy bögre teával kucorogtam a Büdös Vécé leendő gyerek gardrób előtt, amíg Medve leszerelte a csapot/elkezdte bontani a tapétát/ilyesmi.
Megyek vissza, csak még dolgozom egy kicsit, aztán öltözködünk mert adventi vásárba megyünk, ha hazajön Barnabás.
Forralt bor, karácsonyi izzó, mézes süti, friss ágynemű, Anne a Zöld Oromból – ilyesmik szerepelnek a hétvégi listámban.
Kategóriák
Egyéb

Áramszünet

Mikor írtam, hogy innen már csak felfele, nem számoltam egy igazi, brutális fosós-hányós-lázas vírussal. 
Tegnap konkréten 40 fokot mutatott a hőmérő, a 39,3 a pihenő menet volt, aztán újra felfele kúszott az érték… és mindenki beteg.Ádám is, én is, a gyerekek is, mindenki bágyadt, lázas és fosik. Így. Ez nem hasmenés, nem híg széklet, ez amolyan perem-alá-cifra-fosás, amikor annyira de annyira ki vagy merülve, hogy a homlokodat a csempéhez tapasztod, és egész testedben remegsz.
Utoljára ilyet akkor éltem át, mikor szűztea kapszulával akartam egy méretet fogyni az esküvőnk előtt:D Hm.
Lemerült a telefonom,lemerült a laptopom és a nappali elérhetetlen messzeségnek bizonyult, úgyhogy be sem kapcsoltam. Lemerültünk -a szó legszorosabb értelmében.
Ádám itthonról dolgozott ma, a gyerekek itthon maradtak, nekem egy rövid időre el kellett szaladnom, de aztán összekuckóztunk a betegfészekben és szartunk a világra. Csak fújtam, fújtam a bőrfertőtlenítőt, ettünk, amit találtunk (úgyis kijön) és örültünk, hogy együtt vagyunk.
Kimaxoltuk a minden rosszban van valami jó elméletet, este ráadásul beszaladt Apukám is, akinek hevesen örültünk, meglocsoltuk kézfertőtlenítővel, majd kituszkoltuk az ajtón és vígan visszatértünk a mi kis Foslandiánkba.
Kategóriák
Egyéb

… vagy elmondom, vagy kipukkadok

olyan nagyon szomorú vagyok az utóbbi időben. Nem, semmi extra, nincs nagyobb káosz itthon, mint általában, nincs munkahelyi csőd, nincs semmilyen óriás tragédia…
Azt hiszem, azóta nem vonultak el teljesen a felhők, amióta Budapesten állomásoztak a menekültek. Menekültek, migránsok, számomra egyik szónak sincs különösebb jelentősége, pedig pontosan tudom, hogy a menekültek balra, a migránsok jobbra használatos. Az emberek. Az emberek az utcán.
Olvasás folytatása „… vagy elmondom, vagy kipukkadok”
Kategóriák
Egyéb

Mindennapok.

A fő foglalkozásom az lett, hogy anya vagyok.
Sosem hittem volna, hogy ennyire el lehet merülni, meg lehet mártózni az anyaságban, de nagyon jól esik. Nem feltétlenül arról beszélek, hogy a gyerekek, a gyerekek, a gyerekek, hanem összességében minden olyan női/anyai tevékenység, ami eddig idő hiányában kimaradt.
Élvezem a főzést, mert nem kell sietnem. Változatosan eszünk, szépen terítek, gyertyát gyújtok. Esténként hosszasan fürdetek, és minden este legalább 3 mese jut (Anyu áthozta a kedvenc gyerekkori mesekönyvemet, egyszerűen olyan, mintha hájjal kenegetnének, amikor olvasom. Meleg, kakaóillatú, vaníliafelhős szép emlék.)
Szóval mesélünk, összebújunk, nevetgélünk, majd elalszanak, én pedig… én pedig velük alszom. És Medve is.
Igen, most egy szobában alszik a család.
MOST jó így nekünk – jobban alszanak a gyerekek, ha felriadnak, meg tudom őket nyugtatni, és sokkal békésebb, mint amikor külön aludtunk.
Nem tudom, meddig lesz így, de nem gondolom, hogy határidőhöz kellene kötni – amint valaki nem érzi majd jól magát ebben, akkor változni fog. Úgy sejtem, ha kész lesz a szobájuk, kitúrnak majd minket, és addigra nekünk is kész lesz az új, gyönyörű hálószobánk, 
Ugyanis most nem igazán van hálószobánk. 
Amikor beteg lettem, a dolgozót és a hálószobát kicseréltük, így a dolgozó lett teljesen szeparált helyiség, a hálót pedig egy boltív választja el a kis nappalitól. Igen, bizonyos fokig elzárt, intim szféra így is, mert jobbára a ház másik oldalán vagyunk, ahol a konyha, az étkező, Barnabás szobája (ami most már gyerekszoba néven fut, mert közös) van, de anno a háló-dolgozó cserének annyi volt a célja, hogy szem előtt legyek, ha rosszul lennék, elájulnék, ilyesmi.
… én pedig remélhetőleg soha többet nem leszek beteg.
Még akkor sem, ha most épp beszakad a mellkasom és a hátam, remeg kezem-lábam és állandóan fázom. Pedig jó lenne begyújtani a rakétákat, mert sok dolog vár most ránk: egy egész csomó tennivaló, ünnep, kiállítás, fesztivál, vásár van most a közeljövőben.
Márton napi libakergetés, Waldorf Karácsonyi Bazár, Mary Poppins előadás a Madáchban (ez még nem biztos), és 
elkezdődnek a fazekas óráim
amit el nem tudom mondani, hogy mekkora izgalommal vártam már. A legszuperebb helyre fogok járni, és ha minden igaz, szerdán már kezdek is!
Így telnek a napjaim. Ennyi mindenre van időm, mert nem 8-9, hanem csak 3 megrendelőnek dolgozom. Komolyan mondom, azt nem értettem, hogy eddig hogy bírtam 🙂
Kategóriák
Egyéb

Távirati stílusban

  • Jót tenni jó! – még akkor is, ha első blikkre tátva maradt a szám, hogy mekkora a szükség.
  • Ma 8 éve, hogy először találkoztunk  Medvével…
  • … ezért holnap színházba megyünk! (és még több!!!!!!!!!!!!!!)
  • Sok a munka, és nagyon későn jutok gép elé…
  • … de nagyon klassz ez a Waldorf mama dolog.
  • Nagyon klassz embereket ismertem meg: tettrekészek, mosolygósak, szeretetteljesek, elfogadóak
  • egyfolytában fázom, de nagyon!! és leginkább az orrom!
  • Csütörtökön kötő klubba megyek, elvileg megtanulunk zoknit kötni (röhögj csak :D)
  • Nagyon élvezem a háromcentis hajamat
  • Csereberéltem egy csomó ruhát a gyerekeknek (esőruha. Nálunk az a sláger)
  • Ehetetlent főztem vasárnap.
  • Barnesz szerdán kezdi a néptáncot
  • Vasárnap oltást kaptak a kutyák, most mindegyik friss, üde, oltott
  • Kenyér, kence, házi vegán majonézes cékla, répafasírt a holnapi menü
  • Valami miatt fáj a bal oldali petefészkem – remélem semmi extra
  • Lassan kesztyűt kell húzni reggel
  • Gergő szerdán a bölcsiben alszik
  • Nem jut más az eszembe. 
Kategóriák
Egyéb

Valaminek az emúlása

A gyomrom összeszorult, szédülni kezdtem és fémes ízt éreztem a számban minden egyes alkalommal, amikor felmerült gondolatként, hogy menjünk el most a temetőbe.

Pedig Apával mentem volna, messzire, kettesben, és biztos nagyon jól éreztük volna magunkat: elképesztően szép őszünk van, és hegyen-völgyön szerpentinen át vezet az út, át a Bükkön. Csodálatos táj, jó zenék, Apa és én. 
És nem tudtam. Csak azt tudtam hajtogatni, hogy nem tudok, nem tudom, nem megy, nem megy, nem megy, de ennél többet magamnak sem tudtam mondani.
Aztán letettük a telefont, és belém hasított, hogy miért nem megy: mert nagyon közel voltam. 
Majdnem vége lett.
Nem tudok kimenni a temetőbe. Gyávaság, félelem, elfordulás, mindegy. Most arccal erre kell lennem.
Kategóriák
Egyéb

Szuper délelőttöm volt.

Kezdjük avval, hogy leadtam mindkét gyereket a mézeskalács házban, még az ebédjüket (karfiolleves, diós tészta) is csak betettem a konyhába és már száguldottam is tovább az új, kedvenc csodaboltomba.
Vettem madagaszkári bio vanília rudat, Gergőnek egy gyapjú hosszú szárú alsót (narancssárga), lebeszéltem, hogy mikor megyek szappankészítő tanfolyamra (alig várom!), aztán csak lófráltam céltalanul.
Átmentem a Művházba, megnéztem a kiállítást, ittam egy kávét és nagyot beszélgettem az egyik művelődésszervező hölggyel – többek között arról, hogy hogyan is történt az az eset, hogy évekig otthon oktatta a gyerekeit és nem jártak iskolába.
Végigkutattam a közeljövő előadásait, programjait, majd boldogan és jó pár prospektussal átbaktattam a Rossmannba… ahol nem vettem volna WU2 sampont, mert kell majd a nemezeléshez, nem nem volt. Irány a piac, a vegyi bolt, ahol a patronos keserűtől a portörlőig, a WU2-től a lengyel kekszig minden van, úgyhogy sikerült az óriási küldetés. Egyébként a WU2 ritka, mint a fehér holló: Rossmannban, DM-ben, Müllerben nem lehet kapni, Tescoban meg nem néztem, mert oda még nem jutottam el, de mindegy, mert itt most volt, úgyhogy nagy az öröm.
Kedden megjönnek a gyapjúk is, neki tudunk állni a karácsonyi ajándékoknak már jó idejekorán, de sebaj, így nem lesz kapkodás majd a végén.
Megálltam a Városi Múzeumnál, mert megakadt a szemem ezeken a figurákon:

 

 

A Város jelképei lettek ezek a tündérek, és szuper mondakört építettek fel köréjük, amibe beleszövik a helytörténetet, a turizmust, szokásokat, hagyományokat. Van négyalkalmas helyismereti foglalkozás óvodásoknak, szerintem érdemes lenne elmennünk Barnussal.
OTP, zöldséges, gyerekek.
Hazaértünk, megválaszoltam a maileket, most pedig összekészítek mindent a délutáni zöldségkrém főzéshez: felhozom az üvegeket, átöblíti a gép, addig én összepirítom a hozzávalókat. Lesz pórés-zelleres-almás és sárgarépás-zelleres-paradicsomos szendvicskrém. Bébiételes üvegekbe teszem majd, az pont jó mennyiség négyünknek egy reggelire vagy vacsorára.
Hát így. Mi ma így. Ti mit csináltok?
Kategóriák
Egyéb

Kinőttem- bejelentkeztem – listára írtam

Kinőttem.
Harmincnégy és fél évesen eljutottam ott tartok, hogy nem biztos, hogy tudom, hogy mi a jó nekem és hogy mire van szükségem, de azt biztosan tudom, hogy mire és kire nincs.
Ennek megfelelően purgálok most magam körül mindent.
Nincs szükségem például glossy magazinokra (Joy, Glamour, Cosmo stb.) Ádám mindig ilyesmit hoz, ha úgy gondolja, hogy szükségem van némi női megerősítésre, és egész eddig nem is szóltam, mert átlapoztam, meg minden, de… nem, már nagyon rég nem nekem szól.
Nem iszom trendi koktélokat, nem török karrier babérokra, nincs szükségem borítéktáskára és hasított bőr peeptoe csizmára sem. Nem kell aranyóra, csábító parfüm, nem nekem szólnak a trendek úgy általában, és nem kenek magamra semmit.
Nincs szükségem töltelék emberekre a facebook oldalon. Eddig sem örültem, hogy egy csomó, számomra érdektelen ember életét követem, de nem volt meg a bátorságom, hogy megnyomjam a gombot: unfriend. Nem hide, nem unfollow hanem unfriend.
Nincs szükségem a Pinterest boardjaim jó részére: hosszú hajak, ombre festés. szőke melír… mind delete. Találtam egy-két pint, hogy mi lenne, ha kislányom lenne, milyen lenne a szobája. Két fiú boldog anyukája vagyok. Semmi szükségem rózsaszín függönyre – ha talán egyszer mégis, akkor majd akkor foglalkozom a kérdéssel.
Nem kellenek sajtos receptek, sütireceptek, húsos receptek. Kinőttük, átnőttük, már nem eszünk olyasmit. Nem kell dolgozó anya ruhatár (nem megyek irodába), nem kell a „hogyan válasszuk ki a megfelelő iskolát a gyereknek” (ez pipa) és törlöm a diétás-fogyókúrás táblákat is – jó úton járok.
A telefonom szerencsére megúszta a nagy purgálást: kézzel mentettem el minden egyes számot, amit fontosnak tartottam. A többi pedig le van mentve valahova, de azóta sem nyitottam meg azt a fájlt…
Nincs szükségem kéretlen tanácsokra, energiavámpírokra és okoskodókra. Megoldjuk magunk. Jól-rosszul, nem számít. Vállaljuk a következményeket.
————–
Bejelentkeztem.
Bejelentkeztem fodászhoz. Egészen rövid lesz a hajam és már most imádom: az egyik legjobb dolog volt a kemoterápiában, hogy a haj szük-ség-sze-rű-en átmegy a rövid haj fázison. Imádtam. Imádom a mai napig.
Bejelentettem Barnabást néptáncra. Ez volt a szíve vágya – kíváncsi leszek, hogy meddig tart majd a nagy lelkesedés.

 

————–
Listára írtam.
 
Elfogytak az olajak. Elfogyott a szezám-, a rizs-, a tökmag-, és a dióolaj is, ezeket pótolni kell, mert nagyon fontos szerepük van az étrendünkben.
Elfogyott a B12 vitamin, a körömvirág kivonat és a türelmem.
Ó, jaj, a türelmem. Ma nagyjából fél órán át kiabáltam sírva az apukámnak (nem az apukámmal!! az apukámnak!!), hogy fáradt vagyok.
Fáradt, túlhajszolt, elhasznált.
Üres.
Üres bögre.
Üres bögréből pedig nem lehet tölteni.
Holnap nagyon kell az a pilates.