Soha nem kapok annyi üzenetet, mint amikor a parfümökről írok, ami egyrészt nagyon cuki, másrészt nem értem: gyakorlatilag szerintem a legfrissebb illatom is minimum 10 éves, szóval nem nagyon haladok a trendekkel – és akkor még finoman fogalmaztam.

Nem igazán tudnám megnevezni az én ÁLLANDÓ illatomat, de ha mindenképp választani kellene signature scentet, akkor az egyik szeretett Burberrym lenne az (Weekend például, bár az átlátszó üveges már nem az igazi), a másik pedig gondolkodás nélkül a Bvlgari pour femme, amiről sok parfümbolond úgy tartja, hogy az olaszok válasza a Chanel 5-re.

Nem tudom. A Chanel 5 nem az én világom, nekem túl aldehides, de a Bvlgari pour femme-ben nagyon otthon vagyok. Nagyon.

Direkt nem ezeket mutatom most, hanem azokat a szépségeket, amiket ilyenkor fel-felfújok magamra, és szeretem őket, csodálom a komplexitásukat és nagyon lelkesen fújom őket az évnek a hidegebb hónapjaiban.

1., Jo Malone Ginger Biscuit. Régi, nagyon régi, pár csepp van az üveg alján, de nem hagyhatom ki: gyömbér. Vanília. karamell. Mindezt nem fojtogató édesen, hanem valahogy elegánsan, szárazon, nem cukormázba fullasztva, de porcukorral meghintve.

2., Lancome Poeme. Ehhez nagyon hideg kell. Igazi nagyvad, jellegzetes, nehéz, ugyanakkor nagyon puhán ölel körbe. Egyetlen fújásnál több, halálos belőle, de egy fújás maga a gyönyörűség. Juliette Binoche reklámozta anno, és nagyon jól is álltak egymásnak.

3., Estée Lauder Intuition. Ez kakukktojás, nincs most itthon, de megrendeltem. Nem kifejezetten téli illat, sőt: citrus, grapefruit ami egyből érződik, de ha ez az új üveg is olyan, mint a régi, akkor mégis van benne valami, ami nekem nagyon ehhez az időszakhoz köti. Semmiképp nem a klasszikus téli illat, de egyszer megpróbáltam nyáron viselni, és nem volt jó. Sok volt, nehéz volt, valahogy másképp érvényesülnek benne a citrusok… puha. Nem tudom. Nekem ide tartozik.

4., Gucci Rush. A sokadik. A nagyon sokadik. A nagyon sokadik tél nagyon sokadik Rush-ja. Egy fújás. Nem több. Mínuszok. Napokig a sálamon. Imádom.

5., Trussardi Inside. Nekem ez egy nagyon közeli bőrillat, ha ez van rajtam, egy idő után el is felejtem, annyira egybeolvadunk. Írtam róla már itt is, a szerelmünk azóta is töretlen. Ez van.

6., Burberry. Bármelyik. Komolyan bármelyik. Olyan régi rajongó vagyok, hogy az első üveggel hellyel-közzel 20(!Helga! 20! :O) éve vásároltam egy diákcsere során. Húsz éve.  Töretlen a szerelem és nem tudnak olyan illattal előjönni, amit ne szeretnék. Szerettem ezt. Rajongok a Weekend-ért. Jöhet a Body, a Brit, a Beat, az akármi.

Ti? Meséljetek, mit fújtok?

Zöldséglevessel és gombás töltött fánkkal. Tökfaragással (nem halloween, csak sima, mezei töklámpás), tökös sütivel. Olvasással, munkával.

Sorok rendezésével. Megtanuljuk a verset, elrendezem a mosókonyhát. Lomtalanítok az iratosban, sütök két kacsacombot.

Beszélgetünk azokról a szeretteinkről, akik nem lehetnek már velünk – Medve édesanyja különösen érdekes a gyerekeknek, mert a nagymamájuk, és egészen kézzelfogható a hiánya. Megmutatom majd a fiúknak az illatát: Estée Lauder Pleasures volt rajta mindig, kivéve az utolsó fél évet, akkor – milyen felemás ez így utólag – a Beyond Paradise volt a kedvence.

Beszélünk a nagymamámról és a nagypapámról is: róla a Pond’s krém és Scholl sarokbalzsam, ha illatot kellene mondanom, ez jut eszembe, ezek jelentik nekem az esti mesét, a dunyha melegségét. Emlékszem a falvédőre a fejem felett, a kilincs jellegzetes hangjára.

Reggel a kicsi tálcán behozott kávé a felnőtteknek, a sarki boltból a kifli nekem  és a spájz kicsit ecetes, kicsit füstölt, kicsit nem is tudom, milyen illata… hiányzik. Nem kicsit.

Emlékszem a dédszüleimre is, Papóra egész élénken, őt a tej és a kenyér illata juttatja eszembe – képzeljétek, vegetáriánus volt! –  ő nagyon örülne a vallásos iskolának, a vidéki életnek, a három gyereknek. Gyanítom a dédimama is, bár ő akkor halt meg, mikor egy éves voltam.

Van egy másik nagymamám, aki bár nem vér szerinti, de mióta az eszemet tudtam, része volt az életemnek. Nem tudom, miért, de mindig eszembe jut, ha pezsgőt iszom.

Eszembe jut, az orromba kúszik, átölel az emlék, beburkol és ringat a múlt és megtart akkor is, amikor azt hinném, hogy nincs talaj a lábam alatt.

Holnap lesz a 11. évfordulónk Medvével.

Akkor Bvlgari pour femme volt és Burberry, kacsamell, Demeter XY cuvée, hosszú, szőke haj és az Andrássy út fényei.

Most pizsamában vagyok, szerencsém van, mert letusoltam, így a tusfürdőm illatát éreztem egészen addig, míg el nem nyomta a kolbászos rizottó. A hajam barna, de legalább már van, újra kinőtt.

Kilépek a teraszra, a völgyben a falu, bent óriási nyüzsgés. Barnus óbégat, mert Gergő elvet tőle valamit. Gergő sír, mert szerinte Barnus igazságtalan. Kolos éhes. Medve Párizsban.

Beléptünk a novemberbe.

óriási tér-idő kapu. A lehetőségek egész tárháza, és jókora önismeret kell ahhoz, hogy ki tudd választani, melyik az a trapéz, az az út, az kanapé, ahova le kell ülnöd, amin el kell indulnod, amire fel kell másznod. Az én esetemben erről van szó legalábbis, nagyon sok dolog van változóban, alakulóban, újratervezés alatt a kis életemben, de kíváncsian várom, hogy merre visz az út.

Biztos, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell. Ebben egészen biztos vagyok.

Van, ami fáj, van, akit megsiratok, van, ahol csak megkönnyebbültem, és van, ahol tudom, hogy újrarendeződünk jobb feltételek mellett. Nagyon mély hittel vallom, hogy ez az időszak a nehézség mellett frissességet is hoz. Hidd el, hogy ha valaki, akkor én nagyon de nagyon nehezen tanulom, hogy az újdonság, a változás nemcsak szükséges rossz, hanem egyenesen jó is lehet. Kézzelfogható dolgokban is újdonságokat hoz ez az október vége…

1., Böjte Csaba – Ablak a végtelenre. Ma kezdtem, a rajongásig szeretem.

2., Nem tudom, mióta lett a Clipper Cupper, de ez a fahéjas változata nagyon a kedvemre való.

3., Elszakadt az imádott kék hátizsákom, és amióta az eszemet tudom, vágyom egy Mandarina Duck hátizsákra. Még gondolkodom rajta, mert fájdalmasan drága, és tudom, hogy nem engedhetem meg magamnak, de annyira szép…

4., Pacifica banános arcmaszk. Ezt dirr, bevágtam a kosárba a C-vitamin és a magnézium mellé, és ha minden igaz, két hét, és itt lesz.

5., A Bvlgari Omnia nem kompatibilis a bőrömmel többé. Ha kávés illat, akkor Trussardi Inside (órákat zengtem már róla), úgyhogy most gazdát keresek ennek a szépségnek. Kezdem felszámolni a készletet, de még így is rengeteg (mondom RENGETEG!) parfümöm van.

Na szavazzuk meg, mit hozzon nekem Medve Párizsból?

Megvolt az iskolai fellépés, apával, Medvével és a gyerekekkel szipogtunk a lelátón (apán könnyekkel sírt), Barnus pedig nagyon ügyes volt, nagyon talpraesett.

A hét végén kiélveztük az utolsó meleg napokat: Medve ültetett (már követni sem tudom, hogy mit, de somot, körtét, áfonyát, birseket biztosan), én pedig pedikűrösnél voltam, aludtam, táncoltam, megbeszéltem, barátnőztem, éttermeztem és sütöttem.

Most hétvégén csak lődörgünk majd, mozizunk és örülünk az őszi szünetnek, jövő héten ugyanis Medve elutazik,én pedig egyedül leszek a gyerekekkel, és addig ki kell találnom, hogy mit szeretnék, mit hozzon Párizsból? (ennél könnyebbet nem lehet kérdezni – parfümöt vagy valami sminket, mi mást és ha lehet, ne én mondjam meg, válasszon ő.

És persze jöjjön, siessen haza, vigyázzon magára, mert várjuk. Nagyon.

Nyakig vagyok a munkában, a tervezgetésben és már a karácsonyi dolgokban – már ami a munkát illeti. Én még őszölök. Élvezem, hogy ilyen az idő, szeretem az évszak mustáros, bronzos, mézes és borostyános árnyalatait, szívesen veszek fel olajzöldet, burgundit és bordót. Szeretem a nyers színeket, a barnákat, a kéket és a szürkéket, és nagyon boldoggá tesz, hogy a hajam már kilátszik a sapkák alól. (Ivett, kell hozz sapkákat Olaszországból, mindenfélét, amiben nem szopottgombóc a fejem. És kell hozzá sál is. Meg kesztyű. )

Szóval sapka. Színek. Munka. Olvasás. Kölykök. Bordó körmök. Hétvégére lassan főtt bableves.

Hát most mondd, hogy nem kényeztet el a sors!

Másfél hónap telt el az iskolakezdés óta, ezalatt mindhárom gyerek volt már beteg, pár kör antibiotikum el is fogyott. Reggel dobozolunk, délután különórák, tanulás, esti őrültek háza.

• Nem, nem jut idő arra, hogy minden gyerek minden nap fürödjön.
• Minden este, kivétel nélkül van esti mese.
• Nem ellenőrzöm le, hogy bepakolt-e mindent a táskájába.
• Én teszem be neki az ételt – nagyon gondosan, nagyon kiszámolva.
• Rágják a körmüket és nem feltétlen mondanám, hogy sosem voltak ilyen boldogok.
• Mégis, mikor kérdezem őket, azt mondják, élvezik a kihívást.

Van, hogy egész jól vagyok – látom, hogy erősödnek, hogy ügyesednek és nagyon élvezik az új kihívásokat: az úszást, a tesiórát, a feleltetést(!!).

Van, hogy tele vagyok kétséggel: nyúzottak, színtelenek, álmosak.

Aztán van, amikor lefőzöm a reggeli kávémat, és elmerengek, hogy milyen lehet nekik. Bemenni ügyetlenül, esetlenül egy új élethelyzetbe, ahol mélyvíz és teljesítendő feladatok, elvárások várják őket. Milyen lehet kialakult osztályba, csoportba berobbanni és ott megtalálni a helyet az asztal körül. Milyen lehet furcsa fiúnak lenni diabétesszel, diétával, pumpával, telefonálással, látszólag értelmetlen és felettébb mulatságos hibákat elkövetve.

Milyen nehéz lehet elmagyarázni, hogy nem buta, nem bohóc, nem félnótás, hanem ezek az első napok és az első hetek.

Micsoda bátorság kell ehhez, milyen hatalmas lelkierő…!

Volt, hogy elgondolkodtam, hogy inkább ne járjon zenére, ne táncoljon, foglalkozzon a tanulással, de nagyon egyet tudok érteni azzal a szemlélettel, hogy dehogyis, pont azt kell megtartani, ami megtartja a lelkét, amiben örömét leli, amiből meríteni és építkezni tud.

Ő még nem teheti meg azt, hogy megválogassa a kötelező köreit. Én már megfontoltabban választhatok ki szerelem projekteket, amikben dolgozom, amikkel azonosulok, amiket szeretek.

A mindennapok nehézségeihez ezekből ugyanúgy tudok erőt és bátorságot meríteni, mint egy jó sétából vagy egy baráti ölelésből. Oroszlánszív kell ehhez a világhoz – és mit ad Isten, nekem most pont az jött szembe, sétált be peckesen, rabolta el a maradék kapacitásomat.

Jó lesz, nagyon.

• Takács Feri bácsi ResTEArátor teakeveréke. Itt az ősz, teljesen rákaptam megint. Alapvetően utálom, rühellem a gyógyteákat, de ezt valamiért nagyon szeretem.
• Be akarom daueroltatni a hajam. Tegnap jött a mindent elsöprő felismerés, és most nem eresztem, mint foxi a lábtörlőt, úgy tartom.
• Sokat fáj a hasam. Fél éve nem volt semmise, nyáron is mindent rendben találtak, de most megint megyek, nézzenek rá, mi van ott a meggyötört húgyhólyaggal, meg egyébként is: egy hasi ultrahang mindig jó ötlet. Novemberre van időpont.
• Hétvégén majdhogynem nyári meleg volt, mi pedig egy egész napot töltöttünk a Balcsin, úgyhogy most fel vagyok töltve napfénnyel, erdővel, vízzel, vadasparkkal.
• Barnusnak találtunk telefont, ma telepítjük is az applikációt (ma érkezik meg a kábel), és akkor könnyebb lesz talán egy kicsit, mert itthonról is látom majd a cukrát.
• Jönnek a Zenda szépségeim, amit nagyon szeretek, mert Ivett mindig olyan szép holmikat válogat össze, hogy az csak csuda. Annyit mondtam neki, hogy finom rózsaszíneket szeretnék, púderes, nőies holmikat, most kislánynak akarok öltözni. Mármint nem pasinak a pasik között, hanem lánynak. Csajnak. Nőnek. És mivel ez sem szabásban, sem anyagban nem lenne elérhető igazán, így marad a szín – színben pedig nekem jók a fáradt rózsaszínek, a párás púderek.
• Tobzódom a pakolófelületekben, mióta felkerült a régi, nagy, háromajtós szekrény. Belefért az összes papírom, gyapjúm, kézműves holmim. Barnus összes szereléke, belövője, tartálya. A lábmasszírozó, az infralámpa, a minden. Sőt, a minden IS.
• Bokacsizma mániám van, és ez az idő nem segít abban, hogy kigyógyuljak belőle.
• Alma, füge, körte. Nem tudom megunni. Külön-külön sem, együtt sem, sehogysem.
• Vettünk facsemetéket a kertbe, szeretnénk egy előtetőt a fenti bejárathoz és fel szeretném számolni a ház oldalában található fa lerakatot. Gyanítom erre az utóbbira semmi esélyem, majd eltüzeljük a télen és akkor nem lesz. Kész.

A becsípődéseken túl is zajlik az élet: Gerusz kirándulni megy holnap, Barnabás készül a fellépésre és már nagyon jól megy neki a darab, amit furulyázni fog. Megkapta élete első csillagos ötösét, most nagyon büszke magára, mi meg rá, mert a j-ly helyesírásából írta és nagyon nem ment neki. Aztán nagyon megtanulta, és mi külön figyelmet fordítottunk rá, hogy az egekbe magasztaljuk, hogy egy ennyire vesztett helyzetbe így beleállt, ennyi munkát tett bele és ilyen kitartóan küzdött és tanult. A csillagos ötös nem a cél, az a következménye ennek a szuper munkának. <3 (És persze nyilván megvesztegettük előtte, hogy ha megtanulja, választhat egy új könyvet. Most épp a Hamish sorozat van terítéken, a második kötetet választotta.)