Kategória: mindennapok

Holnap megyünk a sebészhez. Nyilván már senkit nem tudtam riasztani, hogy jöjjön, úgyhogy 3 gyerekkel megyek először az MR központba a leletért, utána meg Barnabással a sebészhez. Egész kialakult rutinom van: kinek mit kell csomagolni, Kolost magamra kötni, mesekönyvek, csörgő, zizegős könyv… 🙂

Barnus hivatalosan is pajzsmirigybeteg lett. Már két hónapja látszott, hogy nem oké a helyzet, de a mostani vérkép teljes és viharos összeomlást mutat – édes Kicsim, nem bírta ezt a műtét-nem műtét stresszt.

Ugyanakkor felvették iskolába. Egy hét próbaidő lesz valamikor, meg kell néznünk, valóban jó-e nekünk, ha iskolába jár: könnyebb-e, megoldható-e, bírja-e. Kiderül.

Tegnap megvolt a NAGY NÉPTÁNC FELLÉPÉS, az egész család felvonult, nagyon sírtunk. Senki nem tudta… csak mi. Hogy ott áll, a kanászingén belül a pumpa, öklömnyi ciszta a mellkasában és friss pajzsmirigybeteg. Szívszorító volt.

Másfél kilométert tudok futni egyhuzamban, utána még gyalogolni szoktam. Ez nekem -aki 5 métert is csak úgy futottam, ha megfogtam a cickómat és kb a sarkam a fenekemet csapdosta- óriási eredmény. Hatalmas.

Ma viszont ki sem lépek a kapun. Készülünk a vizsgára, dolgozom ezerrel, főzni-mosni is kellene és szeretném, ha Barnus lélekben kiegyensúlyozottan jönne a holnapi konzultációra. Akármit hallunk, akármit mond a sebész… az biztosan úgy lesz jó, és ahhoz alkalmazkodunk.

 

a diabéteszes lélekről esett szó: pszichológus, gyászterapeuta, coach, szociális munkás, meseterapeuta és neveléskutató is volt az előadók között. Nagy élmény volt, rengeteg technikával, okos gondolattal gazdagodtam, a konzultációk hasznosak voltak, a szakemberek kompetensek és nagyon segítőkészek…

Ebédelni a Vegan Love-ba mentem, attól viszont nem voltam elájulva. Ott kezdődik, hogy egy hamburgerért, egy dobozos limonádéért és egy adag sült édesburgonyáért 3500Ft-ot fizettem. A padló koszos volt, a szék nemkülönben, de az ételt már megrendeltem, leültem hát. Viszonylag hamar kész lett. Időközben épp árut hoztak, próbáltam eltekinteni az univeres műanyag vödröktől és az ARO-s szeletelt csemegeuborkától, és csak arra gondoltam, hogy tuti finom lesz, tuti finom lesz.

Nem lett.

Édesburgonyás hambit kértem, a GM buci plusz 500Ft volt, a szendvics viszont szottyadt, szétesős, tartás nélküli massza lett, nem is bírtam vele kézzel. A sült édesburgonyát nem lehet elrontani, a vegán sajtszósz viszont nem volt szósz, teljesen víz állagú volt, nem is lehetett bele mártogatni, mert lefolyt a krumpliról, szóval… Nem megyek többet, ez biztos.

Ami jó volt, hogy újra kedvet kaptam több vegán dologhoz: szeretem a növényi ízeket, egy kis tisztítókúra is bőven elfér rajtam, ráadásul Medve szintén kicsit besokallt most a hústól és egyre több olyan ételt „rendel”, ami tisztán növényi.

Megint rendelünk zöldségdobozt majd Zsámbokról, ma viszont az alkotásé lesz a főszerep: vizsgalapot készítünk Barnusnak az év végi furulya vizsgához, szeretnék egy kicsit festeni is, napozni, és vár az a kurva futópad.

 

kimondtam, és onnantól könnyebb lett: olyan kurva nehéz Gergővel. Néha annyira ostoba, mint egy növény. Néha megrémülök, mennyire nem érti, amit mondok. Néha egészen el vagyok keseredve, hogy mi lesz így belőle.

 

Megvan. Kijött. Földet rám.

És ez az a pont, amikor el tud indulni az autocorrection. Nem buta,mint egy növény, hanem lefagy, ha érzi az elvárást. Nem nem érti, hanem idő kell neki, és egyébként is: legyen bárki korababa helyette súlyosan elmaradott mozgásfejlődéssel. Mi lesz belőle, mi lesz belőle – traktoros. Vagy ami akar. Mindegy. Tökéletes a maga tökéletlenségében.

Mégis jó volt kimondani, jó volt hallani, jó volt végre szembenézni ezzel, ráadásul olyan előtt bukott ki, aki előtt nem ciki.

Majd valami lesz, valahogy lesz, én meg megoldom.

Konferencián leszek szombaton, Vegan Love és Pagony, majd akvarell és aperol lesz a menü.

Azért ez nem rossz kilátás és megérdemlem még akkor is, ha tegnap lebutanövényeztem a kölykömet.

Egy hatalmas, 7 cm-es ciszta a csecsemőmirigyben – egyelőre legalábbis úgy tűnik, márpedig a kontrasztanyagos MR vizsgálatnál semmi sem lehet pontosabb ebben az ügyben. Teljes biztonsággal sajnos a lymphangioma sem zárható ki, további vizsgálatok kellenek, és még idő, mire kiderül, lesz-e műtét.

---

A tanfolyamom maga volt a megváltás: amennyire nem volt kedvem menni (kinek lett volna?), annyira jót tett, hogy végülis nem futamodtam meg: minden percét élveztem, nagyon erősen azt éltem meg, hogy megérkeztem, én ezt szeretném és úgy fest, hogy megy is 🙂 Folytatom tehát, és kineziológus leszek, de ott még nem állok meg: természetgyógyász-kineziológus végzettség a célom.

Hát, ez van most velünk.

Azért a mázsás súly legördült, a tennivaló azonban bőséges, most egy sorozat akupunktúra jön Barnusnak, nekem pedig egy kis lazulás: akkora erőt adott ez az új szerelem, hogy szinte a föld felett lebegek, és a jó híreknek még nincs vége:

• este megyek a motyómért, Zenda Ivett direkt hozott nekem sátor méretű ruhákat
• Kolos egyedül áll, még nem lépett kapaszkodás nélkül, de napok kérdése csupán
• fogytam pár kilót
• kisírtam magam végre.

 

 

 

összeszedni, hogy mit szeretek a legjobban ezen a világon.

A sorrend nem meglepő: a családomat szeretem, óvom és féltem mindennél jobban, de most egy bögre kávé mellett az apró, kicsi dolgokat gondoltam végig, mint a..

1. tulipán a kertünkben
2. a fekete olajbogyó
3. a hárs illata
4. húsleves
5. autót vezetni
6. színes kerámiák
7. bojtok, csíkok, színek
8. kosarak (konyhába, autóba, mindenhova)
9. krimik
10. karos vágógéppel papírt vágni
11. madárcsicsergés
12. rövid, piros körmök
13. vanília
14. száraz pezsgő
15. könyvek illata
16. olasz tészta
17. piacozni
18. moziba menni
19. a teraszunk
20. friss ágynemű
21. gondolkodni, töprengeni valamin, aztán rájönni a megoldásra
22. mikor üres a szennyestartó
23. születésnapok
24. kutyák
25. fenyőfák
26. fürdeni, pancsolni, úszni
27. klasszikus zene
28. korán lefeküdni
29. kávéfőző hangjára ébredni
30. tűzijáték
31. festeni. Mindegy, hogy olaj vagy akvarell, csak festeni.
32. a konyhánk színes csempéje
33. Medve hatalmas, száraz, lapát tenyere
34. virágbimbó – mindegy milyen, az élet lehetősége van benne
35. szusi
36. ezüsthíd a Balcsin
37. hófehér házfal
38. Boldizsár Ildikó mesés sorozata
39. babahordozás
40. széles ezüstgyűrűk
41. színes lampionok
42. negatív CT
43. kemencés lángos (gluténmentes, természetesen)
44. hátmasszázs
45. szívet könnyítő sírás
46. Primavera kozmetikumok
47. elektromos fogkefe
48. népmesék
49. kézműves workshopok
50. az otthonom

Nektek?

 

gyermekded alak.

Mert amikor mondtam, hogy és itt a vita vége és lekulcsoztam és bedobtam a tengerbe a a kulcsot és jött egy cápa és lenyelte és megemésztette és kikakilta forgácsokban és abból már nem lesz kulcs,

 

akkor azt mondta az éretlenje, hogy de arra ment egy ámbráscet és bekapta a vizet és megszűrte és a feje tetején a szelepen kispriccelte a kulcsot egy kis halászhajóba, akik palackpostába tették és megtalálta egy kisfiú és az neki adta a kulcsot.

Pedig nem is.

A vita tárgya egyébként az, hogy melyikünk keverte el Gergő óvodai beiratkozási papírjait.

Ő, nyilván.

Palackposta, mi? Lófaszt. Odamegy a palackpostához a gyámántvágóm, kivágja belőle a kulcsot és örökre görögtűzbe veti. Kétszer.

Valahogy majdcsak lesz, valahogy majdcsak megoldódik minden, valahogy kijövünk ebből.

Néha hullámokban rám tör a sírás, az egészben a bizonytalanság a legrosszabb: mikor lesz MR, mikor lesz a műtét, ki lesz az orvos (a tündérdoktornő babát vár és már a végén jár eléggé, szóval ő nem), mit fog enni Barnus, ésatöbbi.

Hogy lesznek az év végi vizsgák, mi lesz a Balcsival – mikor tudunk menni… ezekre mind a következő két hét hozza meg a választ.

Nehéz most nagyon. A család velünk és mellettünk, Barnus okos, ügyes, megérti, hogy miért kell, de nagyon fél. nem csodálom, én is be lennék fosva. Fájdalmasan logikus kérdései vannak: hogy maradok életben, ha nem ehetek? Mi lesz, ha nem megy le a cukrom és ketoacidózisom lesz? Mi lesz, ha nem áll el a vérzés? – én pedig a legjobb tudásom szerint válaszolok, nevetek, bólogatok vele, oszlatom a felhőket, hozom a napsugarat amennyire tudom. A szövettanról nem beszélünk.

Helyette Könyvfesztiválra mentünk (előtte kórházba), tegnap sportnapra, ahol végig mantráztam, hogy nem futna így, ha ekkora daganat lenne benne: aluszékony lenne, fáradt, levert, aluszékony, fáradt, levert, most sápadt, de élénk, fürge, élénk, fürge, kacag, basszameg, kacag, basszameg, nincs semmi, kicsi fiam, kacag, fut, de gyors, nem létezik, kérlek maradj, kérlek, ne menj, kérlek ne kelljen mennie, kérlek, ne szenvedjen többet, kérlek, ne fájjon neki.

És dingdingding, megint Istennel egyezkedem.

Na jöjjenek a kedvenc képek tegnapról, a kertünkből. Kriszta átjött beszélgetni, közben pedig kattogott a gép…

Kolossal nem lehet betelni. Ömlik rám a babanyál, ölel a két kis kezével és nem kell csinálnia semmit ahhoz, hogy életerő áradjon szerteszét, ahol csak jár.

Nyerni fog. Ez biztos. Én nagyon szép és tartalmas élete lesz.

Muckó, de szép vagy!

Apja-fia.

Gergő egy képbe sűrítve. Maga a napsugár.

De nagy lett ez a kislegény…

Még van azért egy csipetnyi babaillat, de már halványodik, már csak az emléke lesz lassan, nekem pedig beleszakad a szívem.

keresztény számot a Hanna Projekt magyarította. Gyönyörű az eredeti szövege is, de magyarul nekem még szebb:

„Lélek add, hogy Benned teljesen megbízzak,

A vizen bátran veled járjak és bárhová hívsz menjek.

Vigyél tovább, mintha lábam tudna menni

Taníts teljes hitben járni, jelenlétedben élni.”

---

Vigyél tovább, mintha lábam tudna menni. 

Három óra egy zárt helyen a gyerekekkel.

Meleg, tömeg, mindenki nyűgös.

Kolos nehezen alszik el, Gergő nagyon fáradt, nehezen tartja magát.

Vigyél tovább, mintha lábam tudna menni.

Fogom a cumisüveget, a kalapot, a mellényeket, Kolost, a papírt, a táskámat, a kocsikulcsot.

Szomjas vagyok, pisilni kell, éhesek a gyerekek.

Vigyél tovább, mintha lábam tudna menni.

Gergő félévi felmérése megint nem lett jó, mostanra már majdnem 100%-ra mondják az oxigénhiányt. Okos, értelmes, nem azzal van a baj. A mozgással. De ott nagyon.

Heti 5-6 TSMT, napi 1 óra.

Vigyél tovább, mintha lábam tudna menni.

Többen nézik, többen tanakodnak.

Barnusnak egy kb 5x4x3 cm-es nyaki-mellkasi cisztája van. Ciszta, ha szerencsénk van. Remélem ciszta. Nagyon remélem, hogy ciszta. MR vizsgálat jön, majd műtét, majd szövettan.

A Bethesdában csodálatosak, mint mindig: kedvesek, törődőek és nem gondolnak rosszaságra, de biztosat csak a szövettan után tudunk. Alapvetően mindenki a fejét rázta, hogy nem, nem gondolná, nem hinné.

Vigyél tovább, mintha lábam tudna menni.

Bármennyit is lépek, az most nem az én erőm. Nekem ehhez már nincs. Minden, amit látsz, azt fentről kapom. Gondoljatok ránk.