Holnapra mákos tészta és zöldségleves, venni és vinni kell ágyneműt (ultramenőt találtam), de nap akármilyet, hanem a fektetőre valót, lapos párnával, takaróval.

Barnus nagyon elveszett volt az első nap. És a második nap is, ami azt illeti. Nem érti, hogy miért nem csinálhatja tovább, ha még érdekli, nem érti, hogy hiába “van most benne”, most szünet van, és végképp tanácstalan, hogy miért nem írhatja meg a matek szorgalmit magyaróra alatt.

Édes drága, igyekszik okosan és figyelmesen alkalmazkodni a szabályokhoz, de most még ott tart, hogy hibát hibára halmoz és tegnap például oltári nagy veszélybe sodorta majdnem kinyírta magát, úgyhogy a Szent Első Napon úgy ordítottam a gyerekemmel, mint a sakál. Nem így képzeltem, hidd el, rettenetes volt.

Rosszul viselem én is ezt a nyüzsgést, a rengeteg szülőt, a smalltalkot, de remélem, nagyon remélem, hogy belerázódom majd és egyszercsak jóra fordul minden, én pedig túl leszek a zeneiskolai beiratkozáson,a könyvtári visszavitelen, közgyógyos papírozáson, tornaruha vásárláson…

A holnap már jobban alakul: Gergő rendesen reggel megy, ebéd után hozom el, csütörtökön meg már ott is alszik, és akkor Barnusért is csak délután megyek. A jövő hetem nagyon sűrű lesz, mert még Barnus szülői értekezletére el tudok menni, Geruszéra kedden már nem, mert friss lesz a sminktetoválásom, és nagyjából úgy nézek majd ki, mint egy ötvenes travi, úgyhogy Medve megy az értekezletre aznap. Másnap is úgy nézek majd ki, de akkor már nem tudom megoldani, hogy ne én menjek a kórházba szakorvosi vizitre Kolossal.

Hjajj.

Elég volt 2 nap itthon és máris tele a táncrendem: megbeszélések, szülői értekezletek, listák és pipálandók, különórák és “kitöltve-aláírva” papírok sokasága tornyosul előttem.

Mindketten intenzív vitaminkúrán vagyunk Medvével, szóval az erőnléttel és a teherbírással nincs gond, azonban van néhány dolog, ami minden nap előkerül / nagyon szeretném ha lenne /megrendeltem és nagy reményt fűzök hozzá, hogy megkönnyíti a napjaimat.

1., Egy gyönyörű zománcozott öntöttvas edény előkelő helyen szerepel az őszi kívánságlistámon. Az ikeában mindig van, a Tchiboban is elérhető, nekem meg jó szolgálatot tenne a kedvenc vegán boeuf bourguignonne-hoz (bazmeg ez a szó, kész…), a lassan összesülő lencsés és gyökérzöldséges ételekhez…

2., Bvlgari Omnia. Az eredeti. A klasszikus. A kávés. Nem, még nincs itt az ideje, majd októberben, amikor már csípősek a reggelek, de akkor majd nagyon. Itt ül a polcon, várja a sorát. Ilyenkor nekem még Cinema Festival d’Éte (teljes frencs infjúzsön van ma) játszik, ami pont annyira nyár végi, napsugaras, mint azt én szeretem, de már teljesen nélkülözi a friss, sós, vizes, lédús jegyeket.

3., A nagy befektetés. Pillanatok alatt gőzöli az inget, a gyerekek pólóit, ránctalanítja a len felsőket és az őszi kabátokat. Gyengéd a selyemhez, a gyapjúhoz, de elbánik a tweeddel is, a farmernadrág sem szenvedés vele, és gyönyörű. Aromaterápiás fedelébe mehet egy csepp vetiver és cédrus, ha Medve holmiját gőzölöm, és a kedvenc Sonnentor keverékemből, ha az enyémet. Barnabásnak és Gergőnek egy Panarom a kedvence, miért ne vihetnék magukkal egy-egy alig érezhető kis felhőben magukkal minden nap? Egy szó, mint száz, a menőségek menősége, és pont elfér a gardróbban, ráadásul egy deal keretéven hihetetlen jutányos áron jutottam hozzá.

4-5, Visszáru csere keretében jön ez a két gumicsizma: mindkettő Regatta, mindkettő szuper minőség és a burgundi első látásra szerelem lett, a fekete-piros bokacsizma meg tökéletes az őszi ruhatáramhoz, ami nem annyira mintás, mint a tavaszi-nyári.

6., Mindig mosolygok, mikor előveszem ezt a tollat: szülinapomra kaptam Mónikától és szebbé teszi a napjaimat. Ráadásul az új határidőnaplómmal olyan, mintha egyben rendeltem volna őket, mert tökéletesen passzol hozzá, nagyon stílusos, és valljuk be, sokkal jobban esik aláírni a fenistil csepp receptet meg az óvodai ki-viheti-el-a-gyereket papírt ezzel.

Zsört, zsört, zsört.

• Ha ezer évig élek, akkor sem tudom megérteni, hogy miért veszik személyes sértésnek az emberek azt, hogy dolgozni kell vagy hogy a megbeszéltekhez kell tartani magukat, mert egyébként a másik ember munkája lehetetlenül el. Nem értem.
• Mindezt pedig magának kikérve, hisztérikus hangnemben 😀 Ójaj.

Hurrá, hurrá, hurrá

• Kolosnak kijött két újabb foga,így vége az éjszakánkénti 5-6 kelésnek.
• Barnussal megyünk az évnyitóra
• Holnap Pozsonyi Piknik!
• Csodaszép lett letéve a lap, örülök, hogy ezt választottuk, és a fugát nem véletlen válogattuk olyan sokáig: tökéletes
• Ma van az évnyitó! Barnus reggel óta készül, mosakszik, mosolyog, cipőt tisztít, szóval nagy az öröm, mert ma találkozik először az osztálytársakkal. Kicsit árnyalja a dolgot a tény, hogy a fél bandával együtt táncol, szóval nem lesz azért akkora katarzis 🙂

Nyiff-nyaff

• Medve elutazott és csak holnap este jön haza
• búcsút mondtam a nyári körmöknek és színeknek, tegnap egy halvány, rózsaszínes nude szín mellett döntöttem és nagyon szeretem

Csúcs!

• megérkezett a határidőnaplóm, amíg a Balcsin voltunk és határozottan nem bántam meg, hogy a nagyobb, A5-ös méretet választottam
• jövő vasárnap kettesben programozunk, a gyerekeket anyu bevállalta
• megtaláltam a legfinomabb mustárt a világon! Édes, de nem túl édes, nem teljesen pürésített de nem is magos és kurkumás, korianderes, kardamomos, fahéjas, szegfűszeges. Mindez azonban nem érződik egyáltalán, csak azt az igazi, klasszikus, isteni finom mustár ízt érezni

Gyerünk!

• a hétvégém a rendrakásé: bútorokat tologatunk, dzskiket, zsákokat, rollereket pakolunk, mert hétfőn 8-kor bizony becsöngetnek
• körbenézek, van-e már szilva: a kamrából nagyon hiányoznak a lekvárok, a csatnik és az édes töltelékek, Füreden ugyan készült pár üveg padlizsán és csípős zöldségkrém, de a fahéjas almatöltelék, a kardamomos szilvapüré még csak most jön 🙂

Kisgyerekes anyukáknak nem kell bemutatnom a Böngésző sorozatot: egy kisváros lakóinak napjait követhetjük végig az évkörön át, 4 kötet plusz egy éjszakai böngésző, és az igazi, a nagy tutiság az eredeti, Rotraut Susanne Berner könyvek, a többi csak pótlék. Barnus kicsi volt még, mikor rajongóvá vált, aztán Gergőke is nagyon szeretett böngészni és most, egy bő fél év múlva valószínűleg Kolost is beszippantja, én pedig évről évre képedtem el azon, hogy egyre inkább olyan az életem, mint a böngi lapjai. Ezen először megrökönyödtem, aztán hitetlenkedtem, most pedig már élvezem ezt a fajta kiszámíthatóságot, rendet és viszonylagos egyszerűséget.

Mutatom is az őszi kötet első oldalát:

Még ugyan nagyon az elején állunk ennek az ősznek, és állítólag jön még pár napnyi meleg, de a Balaton annyira lehűlt, hogy nem valószínű, hogy tudunk már fürdeni, esetleg az otthoni medence tud még annyira átmelegedni, hogy okozzon néhány szép délutánt, aztán attól is búcsúzunk erre az évre.

Medve befejezte a festést, következik a burkolás, aztán a pince pakolása és rendszerezése, ahonnan már eddig is olyan kincsek kerültek elő, hogy csak csuda:

• legalább 3 gyönyörű madáretető, ami még fenn sincs
• egy reptethető sárkány (még a Tchiboból rendeltem, aztán elnyelte a feneketlen pince)
• néhány csodaszép Le Stagioni dell’Orto üveg, amikbe almát és szilvát szeretnék eltenni, illetve a paradicsomszósz befőzése is rám vár, ezen a hétvégén esedékes
• találtam Kolosnak való kicsi lomseprűt és talicskát is

Aztán persze a legislegnagyobb izgalom most az iskola és az óvoda: a héten az Aldiban van esőruha, mindjárt fel is megyek megnézni, van-e még Gergő méretében, és jön a gumicsizmás időszak is, a lelkemnek nagyon kellene egy mustárszínű Joules. A pénztárcámnak meg nagyon nem, mert most sok kiadás lesz.

Tavaly kimaradt a csipkelekvár és a gombaszárítás: még mielőtt azt gondolnád, hogy  ordas nagy erdőjáró vagyok, sietve leszögezem, hogy Adri barátnőm próbált ebben a kérdésben némiképp a jó útra terelni, de röhögőgörcs volt a tény, hogy a Gergő korú kisfia alaphangon 3-4x annyit tudna menni, mint én. Szóval csipke: megveszem.

Újra nyit a könyvtár, benne a babafoglalkozásokkal (ez az olvasó nőről jutott eszembe) és mivel a két nagy iskolában és óvodában lesz, így Kolossal miénk a világ!

Hiába vagyunk most Boldogasszonynál, egy hónap múlva már bőven Szent Mihálynál tartunk, és izgalmas, tüzes-bátorságpróbás városi nap lesz nálunk, a Balatoni ház pedig még jó pár őszi hétvégére vár bennünket, a rohadék és agyzsibbasztó meleg (amire mindenki panaszkodik, de én imádom!!) után végre van kedve az embernek sétálni, kirándulni és kimozdulni kicsit.

Nézem a FB eseményeket: Thai Fesztivál lesz, XXII. Vegetáriánus (de majdnem minden vegán) Fesztivál, Vegán Burgerfeszt (gm opció is van a legtöbb helyen), és persze közeleg a tesóm esküvője, amire fejben már megrendeltem a szép időt és a jókedvet.

Zenda Ivett hozza majd az őszi ruháimat, frissül az összes sminktetoválásom, letudjuk Barnus és Kolos kontrolljait és tervezünk egy ráncfelvarrást a nagyfiús szobába.

És ez az első oldal még csak 😀

Nem jobb, nem jobb, csak csapkodok, morgok, veszekszem, sóhajtozom, cirkuszolok minden szaron.

Semmisejó, mindenrossz, Medvét is csak piszkálom.

Szar fej vagyok, és nem jövök rá, hogy mitől. Vagy mitől ennyire 😀

Aztán egyszercsak bevillan: holnap lesz az ötéves kontroll és újabb szúrás, újabb vérvétel jön, újra hajnalban kell kelni és… tulajdonképp mindegy. Elmegyek, leveszik, kivárom, végigállom, megbeszéljük és… rájövök, hogy semmi sem változik, ugyanúgy novemberben mammográfia, októberben hasi ultrahang és vérvétel.

Minden megy ugyanúgy, hiába téptem át a célszalagot. És mivel most is elfutotta a szemem a könny, azt hiszem,meg is van a baj forrása.

Medve tudta. Azt mondta, tudta mi a baj, azért is küldött ennyit fürdeni, medencézni, pancsolni, mert a víz, az az áldott víz az egyetlen, ami képes rendet tenni ilyenkor és ahol minden egyes alkalommal óriási sóhaj szakad fel. Ahol olyan nagyon könnyű a lelkem, mint sehol máshol.

Ezért jöhet nálam minden, ami csíkos, ami kék, ami képlékeny…

És Medve ezt tudja. Mint mindent. Most is.

Holnap ilyenkor már jó lesz. Az ikeában leszek a gyerekeimmel, és kabátakasztót fogok vásárolni, amire a szép, új érkezős-pakolós szobába majd ősszel a vizes-nyirkos kabikat akasztom, és odatolom a meleg radiátor elé.

Igen. Akasztót, leveses tányérokat, az elsiratott serpenyőm helyett egy utánpótlást és műanyag dobozokat vásárolok majd, és zöldséggolyót eszünk majd.

Merthogy mindenmentes, vegán és még a ch értéke is szuper, szóval már az ikea is kipipálható, itt sem maradok éhen.

Ja, és veszek vegán kaviárt. Ódákat zeng róla mindenki, hát, végre én is megkóstolom 🙂 Medvének meg hozok húsgolyót. Mert-egy kicsit- én is ismerem.