Kedden mell- és hasi ultrahang, nagyon be vagyok fosva mert erősen érzem az epémet pár napja… csak nincs baj. Medve megy a Balatonra: ágyat kell összeszerelni, matracot kell levinni, hűtőt beüzemelni, és mivel múltkor Barnabás ment vele, most Gergőt viszi majd, én meg itthon maradok Barnussal és Kolossal.

Az esőben.

A hidegben.

Ehh.

Összeírtam, hogy miket küldenék még le: a nyári olvasmányaimat, az új ágyneműt a fiúk leendő szobájába, a szennyes tartót, amit a múlt héten vettünk a Pepcoban, van egy csuda helyes vitrázs függöny is. Gondolkodom, hogy itthonra kellene egy vasalóállvány, ezt ami most van meg megörökölné a balatoni főhadiszállás, és igen, az egyik vasaló is kell oda. Van egy keményfa kisasztal (ülőke?), amit itthon szintén nem használunk ki, de abba a fürdőbe pont jó lenne a gyerekeknek leülni vetkőzéshez, öltözéshez.

Tisztán látszik és előre megjósolható, hogy a férjem nagyon fog szeretni, ha ezt elővezetem neki, pláne a múltkori nagy pakolás után…

Nem baj: én egy hétfői megbeszélésre készülök nagyon, Barnus pedig ontja magából az iskolai élményeket bármerre is járunk, márpedig könyvtárba kell mennünk és piacra is szeretnék, mert végre elővettem a befőzőedényemet és mai pár üveg próba uborka után alaposabb igénybevételt szánok neki egész nyáron, még Füredre is viszem, pedig nem kicsi!

Itthon is nagy dologba vágjuk a fejszénket: még a nyáron szeretnénk egy “másik előszobát” csinálni. Az amerikai otthonokban ez teljesen megszokott: van egy bejárat, ahol bejönnek a vendégek és van egy mudroom, ahol

• bejönnek az ember kölykei sárruhában
• ahova nyolcezer szatyorral a karodon belépsz és csak lehányod, cserébe nem bukik fel senki, aki normálisan meg akar érkezni
• ahova betrappol a csürhe a gumicsizmával, a hótaposóval, az overállban
• ahol nem kapsz agyvérzést a néptáncos cipő, furulyacucc, táska, szatyor, stb. halmoktól.

Ráadásul közvetlen ajtó nyílik belőle

• a garázsba (rollerek, bazmeg, rollerek!)
• a mosókonyhába (ahol van csap, vécé, zuhanyzó)
• a lenti spájz mellett van (egyből be lehet pakolni)
• és a lépcső mellett és alatt van a két óriási fagyasztó, az sem egy hátrány, hogy csak bedobjuk a fagyasztott holmit és nem a fenti előszobából kell elpakolni.

Hát, ez a terv. Ehhez ki kell teljesen pakolni azt a szobát (ez egy régi dolgozószoba, ami még az átalakításnál bejárati ajtót kapott) és utána jöhet az extra vízzáró réteg, a kövezés, a festés. 16m2 azt hiszem. Igazi luxus megváltás lesz MINDEN elindulásnál és megérkezésnél. Színes, vidám cementlapot gondolt oda Medve, egy nagy, karos lócát, rengeteg tárolót, akasztót, fakkos szekrényt. Annyira jó lenne, hogy arra szavak nincsenek, mert egy kín volt ez a tél minden indulásnál, márpedig a néptánc, furulya, szolfézs, mittudoménmi mellett még bejön az óvoda, iskola, napi tsmt is. A fiúk egyből azt mondták, hogy Gabi papának is kell külön szekrény, szóval így kell majd kalkulálni helykiosztásnál.

Ha meglesz mindenhol a padlóburkolat, akkor már csak arról kell meggyőznöm a férjemet, hogy a lépcső fekete korlátját fessük át fehérre, de azt hiszem, erre már csak a második nászút után lesz lehetőségem anélkül, hogy a büdös francba ne küldjön el. 😀

Csak kapkodom a fejem: megvan az év végi vizsga, Barnus iskolai próbahétre megy hétfőtől, az egész júniusunk betáblázva és az augusztus is necces…

Na kezdjük ott, hogy Barnabás levizsgázott. A vizsga jól ment, a gyerek remekül szerepelt és mindent kihozott magából, nagyon büszke vagyok rá.

Szeptembertől -reményeim szerint – legalább félállású iskolás lesz, kell nekem az idő a tanulásra, illetve Gergőre most nagy figyelmet kell fordítani TSMT téren. Hétfőtől próbahétre megy. A tanító álom, a gyerekek kedvesek, az iskola szuper és nagyon elfogadó, szóval minden, amit reméltem és vártam az egyben van, remélem a csillagok is összeállnak, mert jelenleg nincs szabad hely, kvóta szerint megvannak, de többen is jelezték, hogy év végén váltanának. Egy hely kellene nekünk. Egyetlen pici helyecske.

Tegnap a Könyvhéten jártunk, én skandináv krimiket, Barnus kalandregényt választott magának és óriási szerencsénk volt, mert az idő friss volt, a választék bőséges, találkoztam mindenkivel, akivel szerettem volna és senkivel, akivel nem 😀

Ez a tanév befejeződött: jövőre két művészeti iskolában is érdekelt lesz Barnabás. Folytatja a zenét és komolyabb szinten űzi majd a néptáncot is, nyáron táborba is megy.

Apropó táborok. Bátor tábor, néptáncos tábor mindenképp lesznek nyáron, zenetábor csak azért nem, mert akkor biztosan a Balatonon vagyunk.

A Balaton még káosz. Legalább egy jó hetes munka, mire összeáll ott minden, de nem bánom, időnk mint a tenger és még a szeptemberi hétvégéket is ott töltjük majd 🙂 . Sakkozok a napokkal, nekem 5 éves (!!!) kontrollok következnek, jön a 10 éves házassági évfordulónk is (Medve Ceski Krumlovba visz :O ), megyünk Evernessre és Kapolcsra is egy-egy napra, nekem kinez továbbképzésem lesz, ezek közé meg mindenhova beficcentjük Balatonfüredet, és az ottani programokat még nem is néztem. Idén szeretném, ha nem maradna ki Tapolca és a barlang, de a Zománc bisztrócska és a Sparhelt  is bakancslistás idén. Lesz pár kör, ami kimarad ezen a nyáron, például Salföldre és a Bodorkába nem vágyom egyáltalán, nem megyünk a veszprémi állatkertbe sem, és a kalandparkokat is kiismerték már a fiúk, nagy katarzist nem okoz (viszont az alkalmanként 10.000Ft-ot meg prímán át tudom csoportosítani máshova. Khömm.)

Most, hogy a fél házat áttranszportáltuk a Balcsira, itthon felszabadult annyi hely, hogy a terasz alatti területet ki lehet pakolni. Betonozni szeretnék és évek óta gondolkodom egy kinti konyhán, hát, meglátjuk.

Tihanyi piacozások, káptalantóti Liliomkert, sok befőzés (kaptam automatát!), kertben molyolás és persze strand, kertmozi, sok zöldfűszer, kevés variálás, naptej és fröccs.

Hát, így tervezzük.

kérdezték, hogy hogyan kapcsolódok ki.

****************************-

A mostani vasárnapból például nagyon sokáig tudok töltekezni – a Napfényes Fesztiválon jártam, és most is (mint mindig, amikor voltam) óriási élmény volt.

Elsőként a találkozások: szeretett, szívemnek kedves emberekkel tudtam beszélgetni, rég nem látott ismerősökkel futottam össze, lépten-nyomon rámköszönt valaki és igen, a legjobb az volt, mikor egyedül voltam.

Egyedül ebédeltem. Padlizsános vegán barbecue és petrezselymes krumpli, vegán majonéz és uborkasaláta, gyömbéres limonádé. Csendben, a fűben, egyedül. Mesés volt.

Minden könyvbe beleolvastam, ami érdekelt. Minden standnál megálltam, aminél csak szerettem volna.Előadásokat hallgattam, sokat beszélgettem, workshopra mentem. Vettem Brist olajat, Nagora szappant, néhány könyvet és egy csodaszép karperecet. Hazafelé olvasgattam egy kicsit a Ligetben, sétáltam egy nagyot, teljesen feltöltődtem. Itthon jógáztam, nézegettem a frissen szerzett újságaimat és könyveimet, megírtam pár mailt, aztán aludtam, aludtam és aludtam és arról álmodoztam, hogy ma jelentkeznek az iskolából és tárt  karokkal várják Barnust.

Egyébként ezután a nagy hétvégi kipakolás után megcsípett a szanálóbogár: rengeteg dolgot kidobtam, sokat felteszek a netre, sok megy adománynak. Szabadul fel a hely, jöhet a friss, jöhet az új, jöhet az újabb kanyar az úton.

Meg jöhetne az a kurva email is, hogy felveszik a gyereket.

No, most aztán a fél házat összepakolom, de tényleg. Végre kibéreltünk egy nagy furgont, így mindent, m-i-n-d-e-n-t összepakolok, amit eddig nem szerettem volna. Utazik a

• hintaágy
• a gyerekek új szobájába néhány kopott polc. Lefestjük őket! Nálunk most Helka őrület van, így sötétkék, hínárzöld és homokszín lesz a három polc, ehhez igazítjuk a szoba többi részét is.
• vékony, fém ikeás polcok a kamrába
• csónak, evezők
• emeletes ágy
• mosógép
• kagyló homokozó
• apróságok

És hogy én miért nem megyek? Kolos belázasodott. Semmi baja amúgy, csak 38,7 a láza, bágyadt, úgyhogy “better be safe than sorry” alapon mi maradunk, vasárnap nekem úgyis van elintéznivalóm.

Két iskolába beadtuk Barnus jelentkezését: szeretnénk kipróbálni, milyen lenne. Nos, az egyikből elutasítottak, létszámstopra hivatkozva nem vállalták be. A másikból még várunk a válaszra, jövő héten várható döntés – reméljük minden úgy lesz, ahogy jó lesz.

Amúgy belecsaptunk a nyárba: teraszozunk, jeges teázunk, teraszon olvasunk, melegünk van és brutális a vízszámlánk.

Mivel széles látókörű, számunkra kedves emberek teszik fel folyamatosan a kérdést, hogy milyen jó lenne, ha B iskolába járna, mert a közösség… ezúton szeretném elmondani, hogy a gyerekem gyakorlatilag csak közösségbe jár, mást sem csinál.

Fogalmam sincs, hogyan és miért alakult ki az a kép a magántanuló gyerekekről, hogy szegények egész nap a házban vannak és a napjuk csúcspontja, ha jön a postás, egyébként vágyakozva tekintenek mindenki után, aki a kapun kívül megy…

Sőt! Rengeteg olyan kisgyereket ismerek, akik hiába járnak 25-30 fős osztályokba, a szülők panaszolják, hogy a klikkesedés, a kirekesztés, az erőszak és a közösség hiánya miatt nagyon de nagyon szenvednek a gyerekek.

Tapasztalom, hogy attól, hogy valaki iskolába jár, még nem szocializált. Attól, hogy valaki nem jár iskolába, még nem feltétlen szocializálatlan.

Mi Barnusnál mindig azt az utat választjuk, ahol megélheti a közösséghez tartozás élményét (ez korántsem biztos, adott egy osztályközösségben!), ahol nagyon hangsúlyos az, hogy együtt és egymásért dolgoznak a gyerekek. Ilyen a zene és a néptánc, de bármilyen csapatsport vagy rendszeres társas tevékenység ugyanúgy tökéletes arra, hogy a gyerek megtanuljon

• alkalmazkodni
• csapatban működni
• a legjobbat nyújtani a közösségért
• szabályokat követni, tisztelni, elfogadni
• érvelni, érveket megvitatni, kompromisszumra jutni

Barnusnak ez az ütőkártyája, az aduász, pont ezért fogadják nagyon szívesen minden csoportban: mert ő tudja, megtapasztalta és gyakorlata van abban, hogy milyen közösségben lenni, közösséget építeni. Élő, valódi kapcsolódással, működő kommunikációval.

Köszi, Barnus szocializációja kapcsán mindenki fellélegezhet és megnyugodhat. És (Eszter, ez nem neked szól!!!) körbenézhet a saját, köszönni nem tudó, másokat fellökdöső, egy bármilyen rendezvényen viselkedni nem tudó, iskolában a többi gyereket fenyegető és kiközösítő gyereke háza táján.