Gergőt behívták felvételizni.

Oda, abba az óvodába, amit nagyon szerettünk volna és minden szempontból kedvezőbb, mint a másik, amit két hete néztünk meg. Reggelente gyönyörű úton megyünk majd (nyilván csak ha felveszik, de miért ne vennék), 12 perc kocsival. Békés, szépséges, kell több?

Barnus kezdi a néptáncot.

Két csoport közül választhat, megnézzük,melyikben stabilabb a cukra (neki még van saját inzulintermelése, így étkezéstől függetlenül is ugrálhat a cukor).

Ivett megint gyönyörű ruhákkal érkezik haza.

Ennek mondjuk én örülök, Ádám nem annyira, de mindegy 😀 Nézzetek be hozzá!

Kijött Ken Follett legújabb könyve

… és én ennek azért örülök úgy,mint majom a farkának, mert eredeti nyelven olvastam a Katedrálist is és az Idők végezetéiget is. Ez pedig a trilógia harmadik része, úgyhogy szipiszupi, tutkófrankó, kiribiri.

Barnus új hátizsákját várjuk

Szép is, nagyfiús is, van benne töltő is (vércukormérőhöz, telefonhoz). Kinőtte a kis Decathlonos tatyót: feszíti a furulya, hajlik a kottafüzet, a néptánc cucc meg be se férne.

Beadtam a tanfolyamra a jelentkezésem, és beraktam cc-be a férjem is. Ezt a választ kaptam:

Kedves Ágnes!

Ha esetleg felmerült volna bárkiben, hogy én vagyok az univerzum anyja, akkor sietve közölném, hogy épp kettő napja volt, hogy egy nagyobb üvöltözés és verekedés után betessékeltem a gyermekeimet az autóba és felajánlottam nekik, hogy egészen nyugodtan válasszanak maguknak olyan családot, ahol a családi etikai kódex megengedi, hogy fejberúgják, leüvöltsék, kigáncsolják, nesoroljamtovább.

A probléma ott kezdődött, hogy még be sem ültünk a kocsiba,B. mondta, hogy

1., bárhonnan hazatalál

2., úgysem gondolom komolyan

3., egyébként is beszéljünk arról, hogy volt-e már olyan ember, aki meg tud semmisíteni egy aszteroidát, mert…

De én kérlelhetetlen voltam,gázt adtam és kicsiny falunk nem túl bonyolult településszerkezetébe igyekeztem annyi kurflit beletenni, hogy a gyerekek érezzék, jóóóóóóóó messzire mentünk, mire B. kiszakadva az aszteroida kérdéskörből felhívta a figyelmem, hogy

1., ha kettőt jobbra fordulok és utána majd a zsákutca után balra akkora postánál leszünk

2., biztos nagyon fáradt lehetek, ha ennyire eltévedtem.

Úgyhogy megálltam és kiszállítottam őket. Adtam pénzt, elmondtam hogy szeretem őketés remélem hazajönnek, de nem tudok tovább sakálkölyköket nevelni, úgyhogy…

Majd figyeltem 10 lépésről, hogy mi lesz.

Először megállapították, hogy telefont nem hagytam, tehát nem tudnak taxival hazajönni, ami elég szar ügy. Gergő nyiforgott, hogy B húzza fel a kabátját, majd kézenfogva elkezdtek trappolni a Megyen már a hajnalcsillag lefelé című opuszra, és terezgették, mit vesznek az Aldiban.Gergő külön örült, hogy B tud olvasni, mert így akkor ő mindent el tud olvasni, Gergő meg profi bevásárló, szóval sej, megyen már a hajnalcsillag.

Azt hittem, lefosom a bokámat.

Megnézték merre van a Göncöl, megállapították, hogy nincs a fák északi oldalán moha, majd sutyorogtak egy sort, amit hallottam az valami két fagyi volt az inzulinhoz.

Majd megálltak előttem.

Könnybe lábadt Barnus szeme. Átölelt és úgy szorított, de úgy, miközben mondta, hogy menjünk haza, nem fogunk veszekedni egymással többet.

Gergő pedig-bár szintén szorított- zsörtölődött, hogy Barnuuus, ezt a SZAKASZT akkora beszéltük meg, amikor már megettük a fagyit.

Szóval szerintem legalább annyira jó anya vagyok, mint hosszútávfutó, kertész és matematikus.

Nagyon sok év kellett, mire elfogadtam, hogy a dolgok folyamatosan változnak és egyszerűen elkerülhetetlen, hogy időről időre komfortzónán kívül kerüljek.

Vannak,akik hajszolják az ilyen helyzeteket és óriási örömöt lelnek abban, ha újabb és újabb mumusokat le tudnak győzni és meg tudnak hódítani.

Én pont nem ilyen vagyok. Viszketek a változástól. Remeg a gyomrom, felkészülök a legrosszabb eshetőségre, listát írok a fejemben arról, hogy mi üthet ki balul és igyekszem bevédeni magam és a családom az úgyis-balul-üt-ki dolog esetére.

Beszari vagyok, és ezt nagyon de nagyon elítéltem magamban.

Aztán a hétvégén egy klassz kurzuson minden megváltozott: az alkalmat vezető -általam nagyon nagyra tartott- csajszi egyszercsak kimondta azt a mondatot, aminél megállt a toll a kezemben.Így hangzott:

“… tehát félelem ellentéte számomra nem a bátorság, hanem a fantázia.”

Fantázia, amivel kitalálom, hogy hogyan tovább. Ami miatt nem kell és nem is szabad évekre előre gondolkodnom, hanem azt az utat kell választani, ami ebben a pillanatban a legegyszerűbb, legkönnyebb, legjobban megőrzi az erőmet.

Két óvoda között őrlődöm: az egyik mellett az szól, hogy van folytatása (iskola,gimi), de nagyon nehezen megközelíthető (konkrétan kínszenvdés a derekammal naponta 4x) és nyüzsgős. A másik 3 év dédelgetés, könnyű út minden reggel, közel hozzá Barnus zeneiskolája, gyönyörű az épület is, de nem tudom, mi lesz 3 év múlva,mikor iskolába megy(?) majd Gergő.

A félelem ellentéte a fantázia. Majd kitalálom. Majd akkor, ha eljutok oda,megoldom. Ha három évvel ezelőtt nekem a mostani életemről mesél, nem hiszem el egyetlen szavát sem. Most pedig megoldom. Jól-rosszul, de megoldom. Mert kitalálom, hogy legyen. Mert a legerősebb fegyverem, a leghűségesebb segítőm a fantáziám, a tehetségem, amivel meglátom, hogy merre menjek kifelé akáoszból, hogyan formáljam élhetővé és túlélhetővé a mindennapjaimat. Nagy felismerés volt.

Novembertől iskolába járok majd, jövő héten pumpát kap Barnus (jaj, de nem hiányzik a kórházi befekvés, de hát ez van), ma kínai tésztát készítek ezerféle zöldséggel picit csípősen, lepakolom és lemosom a sparheltet (hamarosan begyújtunk), elkezdjük a szorzótáblát, megírom az egyik főnököm jövő heti beszédei, lefoglalom a wellness hétvégénket (10 évesek leszünk Medvével) és… ennyi.

Megyek olvasni.

már beszéltem is velük, remélem felveszik Gergőt. Ez azonban azt is jelenti, hogy az óvoda-zeneiskola-Gergő fejlesztése körben Kolos jó időt tölt majd az autósülésben… ami jó sok kivételt és betuszkolást jelent majd.

Nagyon sokat.

Ez az én csípőmmel és gerincemmel bizony nagyon nehéz feladat lesz, így már most elkezdtem nézegetni, milyen gyerekülést vegyünk neki, a BeSafe ugyanis,ami a 9-18-as gyerekülés és anno nagyon drágán vettük egy kalap szarnak bizonyult számunkra. Először is kicsi volt, a gyerekek csak kucorogva-görnyedve fértek el benne.Másodszor rendkívül fura kialakítású volt, nehezen lehetett tisztítani, és az egyik kivétel-visszatétel során apósom sajnos úgy fogta meg, hogy eltört a fejrésze. Igen. Attól, hogy megfogta. Utáltuk.

Most olyat keresek, ami előre és háttal is beköthető, és -ami a lényeg- kifordítható, tehák szemből kell belekötnöm napjában harmincnyolcezerszer a gyereket, és nem kitekerve-csavarodva behajolni a kocsiba. A 9-18-as kategóriában keresek, ha van valami jó tippetek/tapasztalatotok, örömmel fogadom.

Tegnap egyébként kirándultam. Nagyon jó volt – az utolsó 15perc. Addig tizenötször akartam megfordulni: a gyerekek kocsiba tuszkolásánál, a gumicsizmám nem megtalálásánál, a lovardánál, az ajtó kinyitása utáni lószarszagnál, a zsibongó gyerekeimnél, az első sárkupacnál, a másodiknál is… Aztán mikor megláttam Adri gumicsizmáját (és rádöbbentem, hogy mennyire nem viccel), mikor a hátamra tettük Kolost, mikor egy pillanatra elment a térerő… Aztán valahogy megszűnt az a zsigeri ellenkezés, az ólmos lustaság, a nyűgösség. Jó lett. És egy egészen kicsit elfelejtettem, hogy mennyire fáj a csípőm, megtudtam, hogy a piros háromszög felé kell menni a csúcsra, Barnus szedett egy csomó őzlábgombát, és mivel Adrienn is ott volt, biztosak lehettünk benne, hogy az az. Senkibe nem ment kullancs, nem estem hanyatt, szerencsésen visszaértünk a kocsihoz és nagyon-nagyon elfáradtam.

de elég jó volt. Jó volt, tartalmas volt, és ahogy nézem a naptáram, nem lesz ez másképp most októberben sem.

Remélem Gergőnek tetszik majd az óvoda és sikerül beszoknia. Holnap megyünk először, kíváncsi vagyok, mi lesz a legislegelső benyomásom az óvodáról, az óvónénikről. A levélváltásnál nagyon rokonszenvesek voltak, ami azért baj, mert óriási csalódás lenne, ha végül mégsem lennének jó fejek. De miért ne lennének azok?

Az októbert saját mixelésű müzlivel, mosógép fertőtlenítéssel és egy csokor másodikos felmérővel kezdjük: elég jól megy neki,nem sokat felejtett (amit meg nem tud, azt eddig sem tudta, mert még nem tanultunk). Aztán pedig nekiállok főzni.

Elkezdjük csepegtetni magunkba az erőt, a Nellitől vásárolt rügykivonattal ez gyerekjáték lesz. Hármat választottunk: kökényt, csipkerózsát és feketeribizlit szedünk majd, egy hónap múlva beszámolok a tapasztalatokról. A cuccoknak egyébként itt tudtok utánaolvasni, szuperjók, Nellit pedig személyesen is ismerem és egy csoda a nő.

Egész hétvégén nagyon rossz dolgom volt, ugyanis szombat délután Adri adott egy elképesztően nagy adag gombát, így sajnos rántott őzlábgombát és konyakos-rizstejszínes őzlábgombát kellett ennünk, ami gyógyír volt a péntek éjjeli cirkuszra. Egy ideje már noszogat, hogy menjek vele gombát szedni, lassan beadom a derekam…

Szombaton Szent Mihály napra mentünk, én leginkább ismerősökkel dumáltam meg vártam, hogy mikorra kovácsolják/másszák/pörgettyűzik/szarakodják ki magukat a gyerekeim,mert semmi másra nem vágytam,mint elnyúlni itthon és megnézni a Strike könyvekből készült sorozat első három részét (hiába, na Rowling nagy kedvenc, ha Harry Potter, ha Cormoran Strike).

Ennyi. Megérkezett Barnus chipje, ebben a hónapban folytatjuk a lelkigyakorlatot minden csütörtökön, Medve elutazik 3 napra, nekem is lesz 2 tanfolyamom, megyek egy Vekerdy előadásraés egy olyan worshopra, ahol magyar népművészeti motívumokról lesz szó. Szeretnénk még a skanzenbe is eljutni, és ebben a hónapban nem lesz a tanárunk, nem lesznek rajzművészeti óráink, úgyhogy itthon rajzolgatunk csak, amihez épp kedvünk lesz, hogy ne essünk ki a gyakorlatból.

Szia, szia, vigyázz magadra, jól megleszek a gyerekekkel, ne félj.

Barnus, Gergő, Kolos,irány a zeneiskola, addig mi sétálunk, Barnus majd gyere.

Kávé, baracklé, Barnus, Aldi, nagybevásárlás, kitartást, ócsaktermészetes.

Olvassunk, mindenoké, vacsora, fürdés, lassanalvás, éjszakai inzulin.

Barnusezapiros, jajanyatényleg, mostmicsináljuk, mondjukimátkozz.

Igyunkránegyvenet, de negyven kell a félhez, de ez másfél, akkor százat igyunk.

Ne,ötvenet együnk, ötvenet igyunk.

Bekészítem az újraélesztő injekciót, telefon a párnám alatt,bezártam a belső biztonsági zárat, fél óra múlva beüt az inzulin,meglátjuk, hogy állunk. Tesztcsík a pisihez, tajkártya, kórházas táska.

Ajtó nem nyílik. Furcsa volt a kattanás,kutyák ugatnak, ajtó meg se moccan. Tekerem a kulcsot, forog is, de kattog, ajtó nem nyílik, kilincset nem lehet lenyomni.

Mérem a gyerek cukrát: 2,2. Óbazmeg. Gyorsan igyál, megnézzük,lehet mentő kell, ha nem tudsz annyit inni, hogy elinduljon felfele. De várjunk, a mentő nem tud bejönni, a két komondor nem engedi.

Namégegyszer, aludjnyugodtankisfiam, semmibaj.

Újabb egy óra szenvedés az ajtóval: törhetetlen, leemelhetetlen, Medve becsípődése. Nem jutunk ki.

150ch a gyerekben, az majdnem az egész napi adagja, 3,1. Még ébreszthető, de nagyon véreres a szeme.

Apa!

Apa, baj van, apa gyere. Ja,ha már van benned fröccs,ne gyere,tényleg ne, az ördög nem alszik, ha valami bajod lenne út közben megbolondulnék. Majd reggel. Nem, tényleg, kimászom az ablakon, a gyerekkel a hátamon, nem gáz, kiadom a mentőnek, ha kell. Ádám? Majd holnap jön. Majd bemegyek a két kicsivel, mittudomén,megoldjuk.

Újabb fél óra. Barnus 4,1, meredeken megy felfelé. A székről térdelek a kilincsen, a gyerekek alszanak, Barnus az ájulás határán. Semmibaj, 9,8, aludj babám, aludj csak,most már minden rendben. Rámjön a fosás,a hányás, a remegés, Kolos felkel, altatódal. Ajtóhoz vissza, húsklopfolóval kocogtatom befele a zárat,hátha. Majd nekiugrok dühömben. Szerintem eltört a csuklóm. Nem, nem tört el, mert tudom mozgatni. Ami kurva szerencsés,mert ki tudom törölni, ha újabb hasmenés roham jönne.

Jön.

Gergő felkel, elmeséli mit álmodott.

Barnus 17,5. Óbasszameg.

Minden rendben, csak ugatnak a kiskutyák.

Gyerekek el, én pedig egy utolsó fohász után teljesen kimerülve csimpaszkodom az ajtóba. Kinyílik.

Barnus 27,9,meredeken megy felfelé.

Beadok egy fél inzulint.

Fosok.

Hajnali fél 3.

Barnus 20 körül megáll – az már nem akkut vészhelyzet.

Kábé 3 nap lesz, mire rendeződünk.

Reggel felkel: nagyon nagyot aludtam,éhes vagyok,jót álmodtam. Megmérted éjjel a cukrom? Igen, kisfiam.

De jó, hogy vigyázol rám, anya.

Amíg csak élek, kisfiam.