Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

mindennapok

    mindennapok

    Biztonság

    • a csónak, amit a tesómtól kaptak a gyerekek: 250 kilóig bír mindent és mindenkit. Azt ugyan nem tudom, hogy felfújt állapotában hogy fér majd be a kocsiba, de mindegy, megoldjuk. Valahogy. Még egy pont a kisbusz mellett.
    • a vérvétel, ami egy kicsit emelkedett koleszterint, ezáltal egy kicsit emelkedett crp-t mutatott, de minimális az eltérés. Kis gyulladás van, kicsit oda kell figyelni, de alapvetően ez egy jó lelet, köszi. Ami drámai, az a vashiány, azt még mindig nem sikerült megoldani. Ha van valami bevált tippetek,szívesen fogadom…
    • biztonság a szeretet és a háló, ami egy munkahelyi közösségben jelen van. Nagyon fontos megtartó erő és szeretem, hogy nekem ez több helyen is megadatik. Szeretem ezt az érzésté nagyon kedvelem azokat az embereket, akikkel együtt dolgozom.
    • a jó cipő. Ha bicsaklott már ki a bokád, akkor pontosan tudod. Én pedig tegnap a bokaficamítósat kicseréltem egy -szerintem- szépséges, de nagyon biztonságosra. Ilyenre:

    7_big

    • a szeretet. Jöjjön a férjemtől, a gyerekeimtől, a barátaimtól, az anyukámtól, a gyerekorvostól, a… bárkitől. A szeretet megtart.
    Megosztás:
    mindennapok

    Ideje tisztázni a dolgokat.

    -Figyelj, beszélnünk kell, mert válságban van a házasságunk.

    -MOST??

    -Nem,már két napja.

    -Úgy értem most, éjjel negyed 3-kor érzed égető szükségét annak, hogy…

    -Ja, igen.Igen. Határozottan. Ezerrel robogunk az mély, tátongó szakadék felé, melynek alján a mocsaras posvány és éles, halálra marcangoló sziklák vannak, és…

    -Aha.

    -és az utat mérgező bokrok szegélyezik, és…

    -Vágom. Mi a bajod?

    – Látod? Látod? LÁTOD??? A cinikus nemtörődömséged csak az elmúlt két napban már ötször sértett meg halálosan, és… te mit vihogsz??

    -Hát akkor jól bírod.

    -Mit?

    -Hát hogy halálosan, Nyuszkó. Még mindig élsz.

    -Hat.

    -Szeretlek.

    -Én nem. És hét,mert egy szeretlekkel próbáltál leszerelni.


    Kilenc éve vagyunk házasok, és múlt ősszel nem úgy nézett ki, hogy együtt ünnepelünk ezen a nyáron. Majdnem vége lett, a válást fontolgattam, de… elmúlt.

    Megerősödtünk, felálltunk belőle, nagyon sokat beszélgettünk és támogattuk egymást abban, hogy épülni tudjunk nem mint házaspár, hanem külön-külön. Azt kell, hogy mondjam, pont ez hozta az áttörést. Nem anyaként, feleségként, egy egység részeként erősödtem, hanem Ágiként, ő pedig nem apaként, férjként és családfőként, hanem mint egyéniség, mint entitás. Új utakra léptünk együtt is és külön-külön is, és mégis több időt töltünk együtt, jobban működik a gépezet, és mivel elsősorban lélekben erősödtünk ugrásszerűen, jobb minden.

    Szorosabban tudunk összezárni, nagyobbakat nevetünk, értőbb figyelemmel tudjuk meghallgatni egymást (kivéve persze amikor nem érzi a metsző fájdalmamat, lásd fenn) és sokkal hamarabb és érzékenyebben tudunk reagálni, ha a másiknak valami nem komfortos.

    Jobb lett minden.

    De nem volt ingyen. Nem volt habosbabos és semmiképp nem volt rózsaszín az út. Nagyon megdolgoztuk egymást, nagyon megdolgoztunk egymásért és bizony teljesen igaz az, amin kábé Várpalotától Balatonfüredig röhögtünk egyszer: Barnust valamiért leteremtettem, ő pedig hosszasan hallgatott, majd megkérdezte, hogy látom-e,hogy milyen szépen hallgatott,pedig nem is volt igazam?, mire mi felröhögtünk, hogy tulajdonképpen minden lényeges dolgot tud, mi egy sikeres házassághoz kell, ennél több nem is szükséges.

    Bízom Medvében és szégyen nélkül elmondhatok neki bármit. Most például arra jutottam magamban, hogy szeretnék újra pszichoterápiába járni. A nagy lelki munka már mögöttem van, de a mindennapokhoz szükségem lenne megfelelő orvosi háttértámogatásra. Nagyon nehéz élethelyzet, hogy egyszerre kell tanárnak, szakácsnak, dietetikusnak, diabetológusnak, fejlesztőpedagógusnak lennem, és semmiképp nem szeretném, ha emiatt édesanyaként csorbulnék.

    Szeretnék nem eljutni a diabos burnoutig, szeretném a gyerekeket jól támogatni és jól meghúzni a határaimat, és ahhoz, hogy én folyamatosan stabil, kiszámítható és egészséges lelkű legyek, kell valamiféle support. Ma megyek megbeszélni a részleteket. Jó lesz, tudom.

    Megosztás:
    mindennapok

    Bevált

    2017-08-06

    No kérem, ezek mind-mind nagyon beváltak.

    A Persil mosószer (Summer Stain edition) kifejezetten fagyi,fű, eper és sárfoltokra lett kifejlesztve, így pillanatok (azaz egy mosás) alatt mentette meg azt a két kis farmer bermudát, amit a gyerekeim rottyra vágtak Kapolcson. Teljesen letettem róluk (a nadrágokról, hogy újra lehet hordani és a gyerekekről is,hogy képesek bármire vigyázni), de ez a mosógél megmentette a nadrágokat. Nem, a gyerekekkel kapcsolatos illúzióim nem tértek vissza.

    MeLuna menstruációs tölcsér / intimkehely. Ezt olyan nagyon alternatív, koszos, vérben tocsogós dolognak tartottam, megfűszerezve azzal, hogy az összehajtogatott kelyhet nehéz lesz felhelyezni, de ha mégis sikerül, hangos pukkanással pattan a helyére,méghozzá olyan sebességgel, mint egy decathlonos pop-up strandsátor. Nem, tök jó. Nem bonyolult, nem undi, nem fúj. Jó vétel volt.

    Egy hajhabon nem nagyon lehet mit ragozni. Fasza. Mire igazán használhatnám,újra csutka rövid lett a hajam, mindenhol 3 cm max.

    Függőszék állvány. Amazonas Luna azt hiszem, de nem ennyiért vettem, hanem nagyon jutányos áron 🙂 Óriási vétel volt: jó az adamohoz, a függőágyhoz, a függőszékhez, Gergő fejlesztő vackaihoz… Kibírja Medvét (legalább az állvány,én most haragban vagyok vele), a gyerekek sem tudták felborítani, mert nagyon masszív.

    Detox tea. Már jobb a közérzetem de még mindig nem az igazi, a héten készíttetek egy vérképet és ha az mutat valamit,megnézetem a hasam ultrahanggal is, mert fájdogál.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Nyáridő van, tikkasztó

    aszfaltot megolvasztó

    perzselődünk, ég a bőrünk

    úgy tüzel, hogy borzasztó.

     

    Ezt éneklik a gyerekeim egész álló nap. Elkapott minket egy hasmenéses-hányós vírus, úgyhogy szobafogságban vagyunk és csak a teraszig merészkedünk. Ott megalkottuk Tüskét, a nemezhalat és ma elkészül párja, Böske is, ha lesz elég erőnk, bár szerencsére úgy fest, ma már csak az erőnket kell visszanyerni.

    Nehéz, nyűgös, veszekedős-összezörrenős időszak ez,Medvével nehezen értjük egymás szavát a gyerekeket is megviseli a meleg, és én is a lehető legrosszabb formámat hozom most.

    Van ilyen.

    Ilyenkor messzinek tűnik az almás-diós baracklekvár, a diavetítő, aminek segítségével Barnus a hangosolvasást gyakorolja, a kókuszolajos hideg zuhanyok, de nem baj, kell ez is, van helye ennek is, az ember nem lehet mindig őőőőőőőrülten boldog -szerintem. Van, hogy az épp elég és a talán még elég között lavírozva, detox teával a kézben és egy behűtött törölközővel a tarkón kell egyensúlyozni, de…

     

    Innen lesz szép újra a felhőtlen boldogság.  Szombaton fodrász, jövő héten Kolosnak oltás, pedikűr, 3 megbeszélés majd újra a Balaton, addig meg előkeresem a könyveket, amiket el akarok olvasni, a ruhákat, amiket el szeretnék ajándékozni és Kolosnak néhány új szettet,mert kezdi elhagyni a 68-as méretet is. Lélekben felkészülök a fogászati kezelésre (hihetetlenül hangozhat, de alig várom!), nagyon várom a mani-pedit, és a családi mininyaralást, szóval most egy kicsit magamba süppedek és polírozom a testem-lelkem, hogy mire jönnek a jobb idők,már szép legyen.

    20624626_1380243338711478_309714436_n

     

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Ne ez egy olyan hely,

    ahova kötelező elmenni.

    Év óta készültem Káptalantótiba a Liliomkert piacra, most vasárnap pedig belebújtam egy könnyű len ruhába, felvettem a kedvenc piros papucsomat és meggyőztem Medvét, hogy semmi másra nem vágyik, mint velem piacozni.

    Nagyon szeretem benne, hogy nem nagyon kellett győzködni, így végre-végre…

    Hát, ez egy kötelező kör. Sokféle termék, szép gyümölcs-zöldség, elképesztően gazdag tárháza a manufaktúráknak, úgyhogy egy pillanat kellett, hogy elvarázsoljon, onnantól már csak lóbáltuk at egyre nehezedő fonott kosarat. Élő fuvolazene? Jazz? Gyógynövénykert és gluténmentes opció a bisztrókban? Igen.

    Vettünk kenyeret,magvasat, ropogósat. Vettünk barackot, lédúsat, zamatosat. Vettünk füstölt vajhalat és füstölt libamellet. Bio paprikát és paradicsomot. Szedret 1000 forintos kilóáron. Egy lenge kis zöld ruhát, egy selyemsálat a diabetológus doktornéninek. Fonott virágkoszorút, tökmagkrémet, mustárt.

    Pokrócon ebédeltünk , Medve bicskázta a finom falatokat (Gergőnek ez volt a csúcs) és  igazából még egy rozéfröccs jöhetett volna, de az autóút miatt már nem ittunk egyiken sem.

    káptalantóti

    Hazafelé megálltunk Kékkúton a forrásnál, barangoltunk még egyet Köveskálon és… hát, nagyon jó volt.

    Egyébként ez az egész nyári kétlakiság szuper dolog. Ahol wifi van, ott már dolgozni lehet, ahol van Aldi, ott már éhen nem halunk (GM kenyér, mentes sonka, mentes fagyi, friss zöldség), és amikor nagyon sok lenne itthon vagy otthon, akkor lehet cuccolni és mintha újra szabadságra mennék: egészen új ingerek, új környezet, itthon a barátok (helló Adri!), a könyvesboltok, a művészeti fesztiválok és A KÁD(!!!),otthon pedig a megszokott helyek, a strandok és a naptej illata… hm.

    Igazából mindegy. Ha a lelkemben rend van, akkor jó mindenhol. És most rend van.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Strandolunk

    Az az igazság, hogy strandolni (úgy, mint STRANDOLNI) mi Editéktől tanultunk. Mi inkább a lemegyünk, dühöngünk a tömeg miatt, fürdünk egyet, dühöngünk a vizes fürdőruha miatt, hazajövünk vonalon mozogtunk – eddig.

    Idén azonban (mert hát mikor, ha nem most, egy 3,5 hónapos csecsemővel,ugye) nekiálltunk strandolni.

    Ehhez persze be kellett szereznem jó pár dolgot, úgyhogy elmondhatom, hogy a Decathlon és a Pepco bűvkörében éltem a nyaralást megelőző napokban.

    1., (9)

    1.,Hűtőtáska. Először a kisebbet akartam venni, de végül a 26 literes (középső) mellett döntöttem. Az inzulin, a bébiétel, az innivalónk, a gyümölcsök mind-mind frissek maradnak benne, ráadásul összecsukható, jól tisztítható.

    2., A fekete kis mikroszálas törölköző. Kell belőle mégegy: a fekete tökéletes arra, hogy a saras-koszos lábakat letakarítsam, mielőtt bemennek a sátorba, de aztán a mosás után betettem a babahordozóba  és ott is maradt. Azóta nem izzad be Kolos háta, remekül szívja a babanyálat és nem melegít.

    3., A sátor. Mélyen megvetettem a sátorral strandra járó szülőket, aztán egyikpillanatról a másikra fordult a kocka. Egyszerűen imádom. Imádom, hogy nem szanaszét van minden, imádom, hogy UV-szűrős,hogy szellős kis kuckó Kolosnak, hogy a gyerekek könnyebben egy helyben maradnak, hogy zárható, hogy könnyen felállítható és hogy nem égtem be nagyon a strandon összepakolás közben sem. Csak 3-4x kellett szájbaverni magam vele és máris móka-kacagás lett a sátor összepakolása…

    4., Ez az összehajtható pokrós óriási találmány. Alulról szigetel, nem ázik át, a sátor elé szoktam teríteni és mivel mindig árnyékban vagyunk és valami fa alatt verünk tanyát (bazz, úgy beszélek,mint a kempingezés királynője), simán elvan rajta a baba.

    5., Színes, óriási strandtörölköző. Másra nem jó, de erre nagyon: vidám,színpompás, jó ránézni és jó érzés a felhőket bámulni róla.

    Órák hosszat.

    Olyan 3-körül szoktunk menni és van, hogy este 7-körül megyünk csak haza,addig óriás ásásban-építkezésben van Gergő, Barnabás úszkál, ficánkol, Kolos meg alszik, vigyorog vagy eszik. Én pedig úsztam. Volt, hogy egyedül.

    Tihanyban az apátságra nézve, Sajkodon a káprázatos,zöld hegyoldal alatt az öbölben, Füreden pedig az aranyhídban sikerült, ahol gyorsan, hangosan nevetve kívántam is: Istenem, még, engedd még, hogy éljek, mert ez nagyon-nagyon jó. Nem szeretnék mással lenni, nem szeretnék másokkal lenni, csak itt és most, a családommal.

    Fú, rengeteg helyen voltunk: kalandparkban, Fövenyesen a kertmoziban koncerten (wow!), a Tihanyi Piac Placcon (wow! wow!), és mikor itthon vagyunk, akkor sem vagyunk épp elveszettek: Ádám megfőzte a világ legfinomabb marhapörköltjét (találtunk új, szuper hentest!) és vettünk bio parasztsonkát (tényleg az, Adri,majd viszek.Tápmentes, bio, mindenmentes!),úgyhogy a jövő héten carbonara spagettit is eszünk, és borhét van.

    Meg öröm és hála.

    Még akkor is, ha a kölykeimet néha a Balcsában tudnám felejteni, olyan hülyék.

    Megosztás: