a futárok. Megérkezett a gyerekülés, a kabát, várom a gyönyörű kézműves szappanokat és az illóolajokat, a cédéket.

Jön a Rossmannos rendelés, holnap auchanból a kaja, én pedig csak nyitom-csukom az ajtót és sajnálkozom, hogy nincs online gyógyszertár, mert így az antibiotikumomért nekem kellett lemennem a gyógysziba.

Várom Barnus új szerelékeit, várom az év végét, a forralt boros fűszerkeveréket. Várom a nyugalmat, a középfülgyulladás mentességet, a gyerekeknek az óvodát és a nyugodt itthonlétet, Kolosnak a kötőhártyagyulladás mentességet.

Konkréten elhavazódtunk: nem látunk, nem hallunk és nem beszélünk. Már nagyon a Karácsonyra készülök, egy kivételével minden szerződésem megvan jövő évre, újat nem vállalok, ezeket szeretem nagyon. Puha mézeskalácsot szeretnék, Diana Krallt, Diótörőt, adventi koszorút. Filmet nézni, pattogatott kukoricával, nevetgélve a kanapén. Mondjuk ezeket:

Kókuszos kiflit, almabort, negatív hasi ultrahangot, egy kis Betlehemezést. Ropogó tüzet a cserépkályhába, illatos húslevest a csikótűzhelyre, az újjárendezett hálószobába pedig egy békésen alvó kisbabát, puha párnákat a padkára,mert bizony jó sok könyv kiabál olvasásért.

És Ti?