Itt is megtalálsz:
mindennapok

Gyógyultak

a tetoválásaim, úgyhogy mehetnék ázni a hétvégén, de… hát, nem lesz olyan idő. Füreden tömeg lesz a Kékszalag miatt, de mi úgyis Kapolcs felé vesszük az irányt Medvével. Már kinéztük a koncerteket, viszünk gumicsizmát, minden mást teljesen szabadjára engedünk, és ahogy esik, úgy puffan alapon lesz majd az egész hétvége. Betárazom előre a munkáimat, hogy ott már csak a friss-aktuálisra kelljen reagálnom.

És akkor nagy levegő, jöjjön bármi, aminek jönnie kell:  Palya Bea, Random Trip, Muharay udvar, Artkert, Rebecca Ferguson, Szabó Balázs. Jöhetnek a ráérős nézelődések, az “egytörölközős” strandolás (nem a sátor, babakocsi, felfújható lófaszok, ilyen izé, olyan hozé, nem. Egy. Törölköző.), a megállunk és eszünk valamit. Ha jó lesz az idő, megyünk SUP túrára, ha nem lesz jó az idő, nem megyünk. Ha van kedvünk, Liliomkertezünk, ha nincs, akkor nem. Majd eldöntjük, majd lesz valami, majd kialakul, majd jó lesz úgy, ahogy lesz.


Megvan, mi lesz a következő tetoválás, az is ilyen nagy, robusztus bölénykoponya lesz, mint az első 3, szóval nem kell aggódni: ettől még rendes ember maradok nem ilyen punk meg munkakerülő. Meg ilyenek. 😀


Figyeljetek, megvan az új kedvencem. A társam a mindennapokban. A megmentőm, a hősöm. A jyskben lehet kapni nagy, kék szatyrot, ami -figyelj!- kétszer akkora, mint az ikeás. Nem feltétlenül nehéz egy-egy bevásárlás, inkább a terjedelmével van baj, én pedig unom pakolgatni bevásárlókocsiból szatyrokba, szatyrokat kocsiba, kocsiból be, ilyen szatyi, olyan izé. Na ez nem kispályás: konkrétan mindent elnyel. Call it a new life hack.


Megcsípett az esküvőbogár. Lázasan tervezgetem, hogy miben megyünk majd a tesóm esküvőjére. Rá akarunk húzni majd két napot a közelben, érdekel a vár,mennénk fürdőzni is úgyhogy nekiláttunk a keresésnek, és találtunk is egy szuper hangulatú szállást Gyulán.

Mindegy, milyen idő lesz, bár szerintem a mostani hűvösebb idő után egy csodás indián nyár jön majd, (ez de durva, már telik az őszi táncrendünk is) remélem egész szeptemberben a Balcsin lógunk majd, amikor csak lehet. Vissza is érkeztük oda, ahonnan indultunk: Balaton.






Most nézem, nem ment ki ez a bejegyzés. Mi már itthon, szuper két nap áll mögöttünk.

Lassan mondtunk Istenhozzádot Kapolcsnak, idén már nem az volt,már nem olyan volt, és most kell búcsúzni ahhoz, hogy megmaradhasson annak, aminek szerettük. Hogy honnan tudom? Nos, ez nem nagy kaland:

  • mikor a harmadik pulton látod ugyanazokat az egyedi, kézműves kerámiákat
  • mikor másodszorra botlasz bele ugyanabba a kézzel készített, népművészetes-tulipános, kézzel készített medálba, és tudod, hogy aliexpresses
  • mikor nepáli ruhák, egyedi kerámiák és indián álomfogók (MIND KÉZZEL KÉSZÍTETT :D) ugyanazon a standon
  • mikor a 600. egyedi babajátékost is megtalálod (textilmacska, kockás anyagból)

akkor azt mondod, hogy a népművészeti, művészeti fesztiválnak ez a része sántít. Nem kicsit. Márpedig a régi jam sessionok, irodalmi légyottok és örömzenélés helyén egy óriási kirakodóvásár van, színes fesztiválpiákkal és elveszett az, ami miatt Kapolcsra mentünk. Mainstream lett, amivel nincs baj, de mi nem ezt keressük Kapolcson, ezt megtaláljuk máshol is 🙂 A Folk Udvar volt az, ahol végül mindig kikötöttünk, de ehhez a miliőhöz nekünk nem kell Fesztivál, megvan ez a hétköznapokban.

Búcsúzunk tehát, de nem maradunk fesztivál nélkül, mert két olyan kicsi rendezvény is lesz még most a nyáron, amit nagyon szeretnénk megnézni és talán azt találjuk meg ott, ami Kapolcsból elveszett.

Hogy valami pozitívumot is mondjak: ezzel együtt szuperül éreztük magunkat és kihoztuk a napból, amit lehetett. Medve kovácsolt szerelem szívet, finomat ettünk, a Random Trip Dés Lászlóval, Bigával, Mókussal remek volt, a limonádék finomak, és a mozgó antikvárium a régi lovaskocsiban meg egyenesen szuper. Barnus kötelező olvasmányát hiába is kerestem, a könyvesboltban teljesen lelomboztak, hogy nincs, nem is lesz, két éve nem adja ki a kiadó és így az antikváriumokból is szép lassan kifogyott, úgyhogy marad az e-könyv. Ehhez képest a szép, zöld antikvárius szekéren ez volt majdhogynem az első, ami a szemembe mosolygott — 300Ft-ért.

A gyerekek vásárfiának kanalakat kaptak egyedi gyurmadísszel, Gergő traktorosat, Kolos kisrókásat, Barnus violinkulcsosat – elsöprő siker volt, most szinte a vizet is kanállal isszák 😀

Egy csodás festőnő tárlata volt az egyik, ami lenyűgözött Kapolcson, róla majd írok bővebben.

A három napból két nap lett, és pont azt beszéltük, hogy igazából két teljes nap alatt csodásan fel tudtunk töltődni, egy éjszaka két nap meg azért nem megoldhatatlan a gyerekekkel, anyu remekül állta a sarat, így nekünk tényleg csak a pihenéssel kellett foglalkozni.

Az új szalmakalapommal és lensortommal. A strandolással (csodás kis elbújós strandon voltunk, napoztunk, csobbantunk. Tihanyban ráérősen andalogtunk, az összes art galériát megnéztem és a Rege cukrászdában limonádéztunk – a piros bogyós limcsit ajánlom, de igazából mindegy, a látvány, a hangulat és a hely szépsége az, ami miatt kihagyhatatlan a rege. Új, kedvenc kávézónk van a lenn a Belső-tónál, a paleo sütijük helyben készül, mennyei és csodaszépen tálalják. Növényi tejes habos cappuccino enyhén savas vízzel (kávé után ez a gyengém).

Óriási csalódás volt viszont a Levendula Manufaktúra EDP sorozata, a cseresznyéset és a citromosat fújtam fel és konkrétan le kellett mosnom fél óra elteltével, mert a rosszullét kerülgetett. Sajnálom nagyon.

Az Apátság boltjában szép kis nyomatokat vettünk, aztán a Zománc felé vettük az irányt, de végül ott nem volt hely, úgyhogy Zánkára mentünk enni, ahol egy óriási csalódás volt a Fügekert (nem az, hogy nem tudtak megetetni, hanem a tájékozatlanság és a hozzá nem értés – ha nem ehetsz lisztet, egyél báránykolbászt lepénnyel vagy kenyérrel. WTF? Mindezt szájhúzogatással, miután kiléptünk, kis felhorkanással (megvannak a napi hülye betérők), úgyhogy átmentünk a Neked Főztembe, ahol

  • intelligensen
  • végtelen türlemmel
  • másfél perc alatt
  • száj- és szemöldökhúzogatás nélkül

megoldották az étkezésünket. Komolyan mondom, a rozmaringos cékla olyan volt, hogy nagyüzemben kezdem el itthon a gyártását… a fűszerolajos pak-choi is repetáért kiáltott. Egyedül talán a limonádé volt túl édes (nekünk), de ez az átlag ízlés valószínűleg, úgyhogy ez nem róható fel a helynek.

Amíg vártunk a kajára, Medve átment a Gyógynövény-völgybe egy-két tő zsályáért és mentáért, aztán hazamentünk, összepakoltunk, és még lementünk az Anjunába egy kilépő fagyira. Medve elefántcsontparti kókuszt evett étcsokiba mártva, pisztáciába forgatva, én meg miközben láttam, hogy néz ki a fagyija, úgy megkívántam a pisztáciát, hogy szicíliai pisztáciát ettem étcsokiba és pisztácia töretbe burkolva.

Óriási tömeg volt az autópályán, el nem tudom képzelni, hogy ma mi lesz ott, ha szombat éjjel ekkora forgalom volt. Mindegy, itthon vagyunk és a fiúk épp algairtózzák a medencét: ezen a héten (sőt, az előrejelzés szerint egészen augusztus 20-ig) seggfüllesztő meleg lesz, úgyhogy jobb későn, mint soha felkiáltással mégiscsak feltöltjük a medencét.

 

Megosztás:
Previous Post Next Post

No Comments

Leave a Reply