Itt is megtalálsz:
mindennapok

Ha nem szeretném, utálnám

Ivettel megjárni Olaszországot maga a gyönyör és a rémálom. Úgy vezet, mint egy berepülő pilóta (folyamatosan nyomtam az anyósülésen a féket. Nen stop.) Olyan zenét hallgat, ami az én népzenéhez és Gryllus Vilmoshoz szokott fülemnek értelmezhetetlen. Semmi közös nincs bennünk, kb olyan, mintha Lady Gagát és Dévai Nagy Kamillát (még a fejpántos időszakból) összezárnád, hogy barizzanak. Ami nekem tetszik, azon nyihogva felröhög. Ami neki, azon én elsápadok. Mégis befejezzük egymás gondolatát, egymás szavába vágva beszélünk és végig se kell mondani a szavakat, mert tudom, hogy tudja, hogy én tudom, hogy tudja. Hátat hátnak vetve jó sok éve már.

Na de ezt a némbert utálni kell.

Ivett jól néz ki farmer-pulcsi kombóban és akárhány kávét iszik, nem sárgák a fogai. Somlóit hozott, mikor levették a mellem felét, megölelgetett, és elmondta, mennyire fosul nézek ki. Mikor kopasz voltam, menő sminkpalettát hozott a Mikulás. Mindvégig hitte, hogy élni fogok, egyetlen pillanatra sem fogadta el, hogy meghalhatok.

Na de vissza a masszív utálathoz.

Én 90 kiló vagyok, ő 55, de ennek a jelentőségét csak akkor érted, ha… na figyelj, inkább akkor álljon itt néhány szösszenet a 2 napból:

  • az első reggelijét a szállodában ette meg, és abban, hogy kimondtam, hogy az első reggelije, mindjárt tudhatod, hogy van második is, amit a nagykerben fogyasztott el…
  • … ezzel kihúzta a tízóraiig, de már alig várta az ebédet
  • az a pont, amikor este a vacsoránál a Buon Appetito (jó étvágyat) helyett Buon Lavoro-t (azaz jó munkát) mond a pincér, mert simán nekifeszül az óriás, 2 személyes frutti di mare spagettijének, az egy szint
  • de amikor mindezt én (89 kg) úgy nézem végig, hogy citromos csirkefilét, salátát és egy kurva szomorú grillezett padlizsánt eszem, az egy másik
  • kis nápolyi, kis csipsz, csokika, desszert, szóval ha azt hiszed, attól néz így ki, hogy folyamatosan éhes, koplal és sanyargatja magát, akkor tévedsz: ez a csaj tele van élettel, maga az élet. Annyit eszik, mint egy kőműves, úgy nevet, hogy az összes foga kilátszik és valahogy mindent intenzíven csinál (ahogy válogatja a ruhákat, az beszarás. CSAK a legjobbat hozza.)
  • … és reggel, amikor beszálltam a kocsiba, egy szatyor várt, amiben nekem való mindenmentes nápolyi, perecke, kekszike és alma volt.

Mert ő ilyen.

Mondom, gyűlölném, ha nem szeretném.

 

De most komolyan, hogy lehet ilyen gyűrűt felvenni??

Megosztás:
Previous Post Next Post

No Comments

Leave a Reply