az úri huncutságokból: a mesteremberek annyi pénzt visznek, ami messze meghaladja a 2020-as építőipari munkajegyzék (azt hiszem így hívják) által javasolt (és már az is bazi drága) összegeket.

Csak azokban a helyiségekben lesz burkolatcsere, ahol eddig padlószőnyeg volt.

Csak a legszükségesebb bútorokat vesszük meg, semmi luxus, semmi flanc: nincs új függöny, drága fotel, új csillár és társai, mindenből az lesz, ami van és jónapot.

Mindezt egyébként egyetlen pillanat alatt engedtem el, és azt kell mondjam, egyáltalán nem bánom.

Így szépen és lassan alakul majd az otthonunk. Nem lesz egyben kész, nem lesz egységes, nem lesz divatos, de… mi sem vagyunk azok. Nekem fontosabb az otthon illata.  Az érzés, amit keresek, mikor belépek.  A családom, akik odabenn várnak.

A frissen elkészült mézes-mustáros csirke illata.

A gyerekek rajzai a falon.

A sok pár cipő, a még annál is több csizmácska.

Az asztalon felejtett bögrék, a teljes hangerővel szóló kedvenc dalunk.

A karácsonyfaizzók az ablakban – igen, még májusban is.

——————————

Nem zavar a terrakotta járólap, pont jó lesz. Nem zavar a kicsit idejétmúlt fürdő, ha a kedvenc illóolaj keverékem mehet a kádba egy kanál mézzel elkeverve.

Nem baj a szürke járólap a teraszon, ha Medve hozza a gin-tonicot.

Semmi nem zavar, ha együtt mehetünk, ha együtt élhetünk, ha otthonunk lesz – márpedig az lesz.

A dizájn kérdésekre kedden térünk vissza, akkor egy egész napunk lesz kettecskén Medvével, hogy megvitassuk, mire jutunk a meglehetősen átvariált büdzséből.

Hétfőn a szuper doktornőhöz megyek, megmutatom neki az epémet meg a májamat – vacakol mostanában az epém és nyugodtabb vagyok, ha megnézi, hogy mi a helyzet. Csak ő, senki más. Komolyan, már a hangja is megnyugtató és igen, ez még mindig ugyanaz a csodacsaj, aki az első pillanattól, ha kell az elérhetősége, írj, már nagyon sok szívről gördült le kő miatta…

Remélem az enyémről is legördül hétfőn és kedden teljes erővel vethetem bele magam a válasszunk parkettát, válasszunk könyvespolcot, válasszunk szőnyeget kérdésekbe…