tömésekkel, dentálhigiénikussal, ideiglenes megoldásokkal, sajnos az egész fogsorom kezdi megadni magát. Ez a kemó és a sugár hosszútávú hatásai közül az egyik, de élek, itt vagyok, annyi baj legyen, állok elébe.

Nem annyira esik majd jól anyagilag, de nincs mit tenni, fog nélkül igen nehéz lenne, és -bár még nem tartunk ott- ezt nem szeretném megvárni.

Gyanítom hosszas tervezés előzi majd meg, nem igazán várom, de ha már benne leszünk és látom az eredményt, biztosan inspirál majd.

Amit viszont nagyon várok, az…

1., A Downtown Abbey film. Nem néztem végig a sorozatot, egy idő után nekem elfáradt és túl sok lett a politikai szál, de a filmet mindenképp szeretném megnézni, nagyon vártam.

2., Rászánom magam és rendelek az Aurora Candle-től. Annyira jókat hallottam róluk, erre a sütőtökös pite gyertyára régóta fenem a fogam, és mikor, ha nem októberben?

3., Anyu, főzz borscsot. Tudod, a kuktában. Sokat. Semmit ne változtass a recepteden. Köszi. Történt ugyanis, hogy beültünk a GomBRO’c-ba, és olyan céklalevest ettünk, hogy az ember mind a 10 ujját megnyalná utána – ne nem evett volna már életében a Te céklalevesedből. Így csak arra volt elég, hogy őrült nosztalgiát érezzek a savanyú kenyér és a gőzölgő leves kombó iránt. Az utána rendelt gombóc egyébként sajnos hidegecskén érkezett, a melegítés meg nem tett jót neki… :/

4., Vagheggi. Most épp firming: az arcom kezd látványosan veszíteni a kontúrjából, amit nem bánok, mert élek, de szeretnék tenni ellene. Az összes pénzt viszi most a fogam, szóval olyan nagy bjuti felújításra nem lesz keret, de krémmel,szérummal, vitaminnal azért próbálom menteni a menthetőt.

5., Ezer éve van a ki-kell-próbálni listámon, és most elfogyott a samponom! Lush Big, állítólag olyan, hogy az ember többet le sem tud szokni róla… hát, kíváncsi vagyok.

Ma fodrász, pénteken fotózás, csütörtökön még egy tüdőgyógyászati kontroll, szombaton Vászoly, vasárnap elsőáldozás, hétfőn pedig újra irány Olaszország, ezúttal Apukámmal.

Soknak tűnik, de igazából nekem bevált az a hozzáállás, amit egyszer az iskola plébánosa mondott egy szülőknek (is) szóló alkalommal (igaz, nem a hatékony időgazdálkodás kapcsán, bár ki tudja?) : mindig csak az adott naphoz kérj erőt. Mindig. Csak. A. Mához. Kérj. Erőt.

És úgy tényleg egészen rendben van 🙂