Monthly Archives

április 2014

Egyéb

Na. Ha azt hinnéd, eltűntem, jelentem,

2014-04-21

16 hozzászólás

hogy igen, el.

Az úgy történt, hogy múlt hét szerda este találtam valami rettenetesen furcsát a másik mellemen. A mellrák nálam külső bőrtünettel járt. Nem volt se undi, de kifejezetten csúnya, se nagyon feltűnő: teljesen be lehet tudni annak, hogy oké, mostantól ilyen a mellem, vagy hogy a tejtermelés miatt ilyen, vagy akármi… de nem, később kiderült, hogy ez melldaganat tünet lehet. Pici, apró, gombostűfejnyi kis… hááááát… nem pattanás. Nem hólyag. Olyan bőr-rücsök, ha van ilyen, de semmiképp ne feltűnő, levedző, gusztustalan, feltűnő, oda-nem-illő dologra gondolj. Lapos szemölcs? Nem emelkedik ki annyira.

Na, miután visszatértél a pólód alól, folytatom.

Szóval szerda este, telve minden újjászületési vággyal fürödni indultam.

És miközben lehámoztam magamról a melltartót, megláttam egy nagyon aprócska felületen 3 ilyet, a másik mellemen. Nos, a jobb oldalon is így kezdődött: pár ilyen, de azt a tejcsatorna kivezetőnyílásainak tudtam be. Aztán egyre több és több lett. A többit tudjuk – műtét-kemó-sugár.

Ugyanez a másik oldalon.

Egyszerre jött rám a hányinger, a fosás, a remegés, a sírás. A néma üvöltés. Sikítás. Zokogás. Fáradtság. Őrület.

Ha van a bal mellemben valami, akkor nem hatott a kemó. Akkor beváltja a tripla negatív a hírét: nem fog rajta a kemó. Akkor elkezdenek bombázni kábé ami-van-a-polcon-bekötjük alapon.

Ha nem hat, max egy év. Rettenetes kínok közepette.

Barnabás 5 éves lesz. Gergő olyan másfél.

Újra bekukk, ott van az, bmeg, ott van, nem a szemem káprázik.

Zokogva felhívom az egyetlen embert, aki értheti: a csajszit, akiről már beszéltem. Mire kicsöng, már nem sírok, csak pánik van: elmondom. Nem nyugtatgat, intéz orvost, vértesztet (hogy a fenébe, nem tudom) másnapra.

Másnap Kékgolyó. Jön velem.

Délutánra eredmény.

—————————–

Sosem volt még ilyen alacsony a tumormarkerem. Sosem voltak még ennyire jók az eredményeim.

Viszont alapvető táplálkozási irányváltás kell: gluténmentes, tejmentes és cukormentes diéta, hogy sejtszinten regenerálódhasson a nemtudommi. Membrán? Nem is figyeltem.

Sosem volt még ilyen alacsony a tumormarker.

Sosem féltem még ennyire. Nem, az első körben sem.

Sosem voltam még ennyire tanácstalan a kaját illetően.

Ez az “mindenérzékenység” érinti a gyerekeket is, ezt azóta már a doktor nénink is megerősítette, ki is írta a vizsgálatokat. Glutén, tej, cukor.

Újabb vérteszt 3 hónap múlva.

Egyéb

5 perc a semmiből – Húsvét

2014-04-16

Ági

No Comments

Hosszú évek voltak, és ahogy göngyölítem-emlékszem-rendszerezem, egyre hosszabbnak tűnnek. Érdekes, hogy mindenféle fájdalom nélkül landol a konténerben minden, amit úgy ítélek meg, hogy már nem kell.

Minden egyes lépéssel közelebb kerülök ahhoz, hogy letisztuljon a kép – végre tudom, hogy mim van. Méltó helyre kerülnek a fontos emlékek, és igen, megtartok olyat is, ami a nehézségekre emlékeztet.

Egy régi lakáskulcs. Egy levél. Egy összetört telefon. A sugárterápiás alátét.
Nem felejtek.

Egy picit belehaltam.

Ideje újjászületni.

Egyéb

Szolgálati közlemények, mindenki megkapja a magáét

2014-04-15

Ági

No Comments

In-ter-jút adtam (beszarás, mi?) egy igazán kedves lánynak (helló, a nyomoromon, azaz a gyerekem felpofozásán vihogó szerkesztőség. Helló. Igen, Ti. Ne vihogjatok, piát küldjetek;)).

————

Egyébként brutál fejfájásom volt ma. Nem használ se a szemmasszázs, se a magnézium pezsgőtabletta, se semmi, ha fájni akar, hát fáj. Anyu, süss diócskát húsvétra. Attól elmúlik.

————

Gabi, megérkezett a szülinapi ajándékod. Átveheted itt nálunk, és majd mutatni akarok egy hogyan gyógyítsuk, fiatalítsuk, örökéletesítsük magunkat talpmasszázzsal könyvet. Légyszi csinálj nekem egy olyan hasfal közelítős gyógytornát, mert botrány, hogy még mindig úgy nézek ki, mint aki terhes.

————

Ildi, bekereteztem a műved. Hamarosan jön ide, külön posztban.

————

Klaudia, még mindig vár rád az a nyaklánc.

————

Sanyi, nyomd az Ádzseszkót.

alma meg a fája

Döbbenetes, de betartottam

2014-04-14

Ági

No Comments

Ez az utolsó(?) húsmentes hét.

Indul a lisztmentes hét, szerdától pedig a 3 napos léböjt, szóval nagyon drukkolok magamnak, hogy kitartsak és meglegyen a vége is.

————

A tegnapi posztban azt hiszem nem sikerült kellőképp kiemelnem, hogy azért a sétálós rész nagyon jó volt. Minden nyűgtől eltekintve azt hiszem megérte:

alma meg a fája

Nincsenek szavak.

2014-04-13

Ági

6 hozzászólás

A váli pihenőnél fordultunk vissza az autópályán, mert kiderült, hogy Medve nem pakolta be a hűtőtáskát. Akkor már két óra autókázás volt mögöttünk, de ha haza kell menni, hát haza kell menni: elindultunk visszafelé. Gergő már ekkor köhécselt, éreztem én, hogy baj lesz, úgyhogy bedobtam még egy üveg Mucoprontot (kisgyerekes anyák: ugye, hogy az árvák fiolába gyűjtött könnye is összegyűlik a gyógyszeresben? Egy idő után azt veszed észre, hogy minden van otthon. Minden.)

Na szóval még egy üveg Mucopront, egy gyors megállás az auchannál, egy gyors pelenkázás, egy etetés, és utána 10 – viszonylag nyugodt- perc után Barnabás közölte az m3 bevezetőjén, hogy neki bizony szalnia kell. MOST.

De nem, inkább mégsem. De. De nem. Fehérvárig bírd ki. Jó. De nem. De. De nem.

Mindegy.

Megérkeztünk Fehérvárra, nagyi teljes harci bodorításban a titkos csomagokkal. Kurvára tudjuk, hogy

hatlapos, amin nem sikerült a csokimáz, soha többé nem sütök ilyet, szétfolyt, nem finom, ne egyétek meg gyerekek
pogácsa turós (szigorúan rövid u-val) és raktam belle házi tejfelt is. (a belle két l-lel)

Odaértünk, és szép csendben ünnepeltünk.

Na jó, nem.

A házigazdánk (Medve nevelőapja) pulijának ugyanis el van törve a lába. Egyébként sem egy tündér türelmes kutya, de egy három lábú, 11 éves puli az olyan, mint a székely medve – ami nem öl meg, az megerősít, kivéve a medve, mert az megöl.

Nekem egy nem kevéssé hangos négy éves kölköm van, aki fut, rohan, ugrik, vetődik, mikor mit kíván a helyzet, meg egy tipegőm, aki jelen esetben nem tipegett, hanem a hétvége további részére járóka fogságra ítéltem.

Nos, hat vak kovács nem tudott volna egy csökött rizsszemet bekalapálni a seggembe egész hétvégén: ugrásra készen álltam minden morgásnál, hogy puszta testemmel védjem meg őket. Ha megharapja az a dög bármelyik gyerekemet, agyoncsapom, de az állítólag nem jó jel, már ami a családi kapcsolatokat illeti. “Hóbortos kiskutya.” Aha.

Szóval kínban szenvedtünk és kényszerbeszélgettünk: kipakoltam a vitt kaját (“ó, nem kellett volna”, “ó, semmiség” – nagyi örül) aztán vacsoráztunk, aztán Barnabás erős paprikára harapott, Gergő üvöltött, én pedig elájultam. Közben a kutyát vissza kellett vinni az állatorvoshoz, én magamhoz tértem, Gergő üvöltött, Barnabás szája körül és nyakán piros foltok – kalciumot érdemel a mutatvány.

Gergő ekkor már fulladozott a takonyban, időről időre felhányta a turhát, ideje hát egy nyugodalmas jó éjtnek – 11-kor még mindig ébren volt mindkettő, Gergő immáron hőemelkedéssel.

Éjjel Barnabás 10 percenként ült a vécére, de csak nem, csak nem, és persze mindegyiknél közre kellett működjek, mint szarértő (bocs, szakértő. szakértő, na.) közönség.
Éjjel 3-kor egy orbitális KICSUSSZANT, ÉLJEN, ÉN VAGYOK A LEGGYORSABB PÓKEMBER-SZARÓ ordítás kíséretében kijött a produktum.

Reggel csodás ébredés, porszívós orrszívás mindkét gyereknél, reggeli (újabb erős paprika), majd óriási séta: egyetértés, hogy soha-sose többet, mert elég volt, mert nem akarjuk.

Vissza.

Ebéd, Gergő szeme piros, indulásnál kitörlöm az első zöld gennycsomót a szeméből, majd 10 perc múlva a másodikat, mire Fehérvárra érünk egyértelmű és nagyon csúnya a kötőhártya gyulladás, de sebaj, van otthon szemcsepp.

Nagyi a Balcsin hagyta a lakáskulcsát. Vissza a kocsiba, de állj, senki ne mozduljon, a Magdikánál van pótkulcs, hívjuk a Magdikát.

Magdika szállítja a kulcsot, mindjárt jön, csak két utca, kocsiba ül, ne aggódjunk. Huszonöt perc.

Gergő ordít, nem lát a gennytől, B. ügynök endibölszt játszik a telefonomon, én a hátsó ülésen a két gyerek közt fohászkodom egy pohár ásványvízért és két kupica pálinkáért a víz előtt.

M7, M0, Auchan, Gergő már nem nyitja a szemét, haza, becsepegtet-kisírja. Becsepegtet-kisírja.

Ekkor jön a mentőötlet: Ivett mesélt valami szemkrémről, felhívom, persze, mindjárt mondja a nevét, de nem is, inkább kihozzák, mindjárt itt vannak.

Gergő üvölt, Barnabás túlharsogja.

Jó kis hétvége ez, na.

Egyéb

Megyünk a Balcsira.

2014-04-11

Ági

No Comments

Vendégségbe.

Ádám édesanyjának a férjéhez. Az értelmi szerző Ádám nagymamája, aki csü-tör-tö-kön kitalálta, hogy márpedig

1., vagy odamegyünk, és jó lesz

2., vagy nem megyünk oda, de akkor a Sátán pöcsén vagyunk pattanások, és őt aztán so-ha többé ne hívjuk Mertőegymagányosidősasszony. Akinekkitudjamennyivanhátra.

Mi pedig kussolunk.

Persze, lehet ilyenkor jól megmutatni, hogy mi aztán nem állunk be a sorba, nekünk megvan az életünk, velünk nem lehet packázni…!

De.

Lehet:).

Mi egy igazi beszari brigád vagyunk (csak nem úgy látszik), és ilyenkor rendszerint a kisebb ellenállás irányába mozdulunk – nos, majdnem mindig.

– Mit vigyünk?

– Semmit, csak magatokat.

Hosszú évek tapasztalatai alapján ez az a fajta semmi, ami azt jelenti, hogy “Nem tudom, találd ki, lepj meg, brillírozz! Vegyél le a lábamról! Teljesítsd minden sóhajom!” szóval igen, jól érted.

Bármelyik ókori keleti despota vinnyogva bújna el, ha meglátná a nagyit. Sőt, hallottam egy jobbat valamelyik reggel a rádióban, miszerint “ha a nagyanyám játszott volna a Terminátor 1-ben, akkor nincs Terminátor 2, mert mindenkit kipusztít”. Na a miénk is ilyen.

Szóval a semmi:

1 üveg sangria
1db 24 szeletes oroszkrém torta
1 tepsi medvehagymás-káposztás kifli
1 tepsi medvehagymás-rózsaborsos káposztaropogós (igen, jól érzed. medvehagyma és káposzta volt itthon)
1 kiló pácolt tarja (na abból én nem eszem)
1 üveg bor a ház urának
házi lekvárok, kekszek, kakaós sütemény
némi saláta (majonézes és balzsamecetes-olajos változatban is)
málnaszörp (nyírfacukros)

Így. Iszonyú fáradt vagyok még akkor is, ha a lekvárokat és a szörpöt csak a nagy kamrából kellett felhozni.

És a legjobb: mindezt azért, hogy a házigazda bután nézzen ránk, merthogy ő kábé 120 fős lakodalomra főzött (nem viccelek, ilyenkor több kiló hús, háromféle köret, hidegtálak, sütemények), de nem baj, a nagyiért mindent, márpedig neki megéri az a 0,000002mp, amíg büszkén átsuhan az arcán, hogy na tessék, ilyenek ezek a gyerekek, pedig mond-tam, hogy sem-mit ne hozzanak, de kac-kac, ezek a gyerekek márcsak ilyenek. Mert íííííígy szeretnek engem. Ííííígy ünnepelnek engem.

Semmit. Haha.

Nem, nem akarod tudni, milyen volt az a Húsvét, amikor komolyan vettük. Szibériában monokiniznél inkább, minthogy bevállald azt a fagyos klímát.

……………..

A legszuperebb az lesz, hogy mindkét gyerek köhög, nyűgös, bár szerencsére nem komoly: Barnabásnak az asztmája makacskodik, Gergő meg szerintem csak részben köhécsel valami betegségszerűtől, de nagyobb részben a nyálától fuldoklik.

Egyébként még mindig Unifogis a varázsneve: egy foga van, amire aztán bármit rászúr (piskóta, almadarab, banánkarika) és úgy szállítja négykézláb.

……………..

Mindegy, majd nagyot sétálunk, elvisszük a gyerekeket oda, ahol összeházasodtunk, én majd jól bőgök, lefotózom a fiúkat meg magamat, és majd elmerengünk, hogy hú, már hat éve, és hú, menyi dolog történt.

És én majd megint sírok. (Ez a hobbim. Most váltok a pofozkodásról erre. Igen, még mindig bánt.)

……………..

Jött néhány régi-újra felfedezett illat a repertoáromba, de még várok néhányat, majd jól összegyűjtöm, aztán beszámolok.

……………..

Vicces, vicces kis hétvége lesz.

Hát még a jövő hét: szóljanak a fanfárok, peregjenek a dobok: megrendeltük a konténert a lomtalanításhoz.

Nyolc köbmétert. A konténerek között ez a jumbo jet, a hummer, a godzilla. A brutál nagy.

A szabály a következő: csak az marad, amire mindketten azt mondjuk, hogy marad (ennyire már ismerjük egymást. Én is őt, ő is engem. Nyilván nem bökdösök rá a nagyapjától örökölt lopótökre!/hajócsavarra!!/petróleum lámpára!!!, de pl. a házzal örökölt, gyufából készített, de már törött country falunak mennie kell. Meg a törött lábú bieder széknek is (nemcsak a lába törött, az ülés is keresztbe.)

Meg a régi olajoskannának (majd gyűjtjük bele az esővizet! aham…) Meg van az a régi ágytámla – majd jó lesz a… nem. Nem lesz jó. Két éve elő se került. Kukaaaa.

Szóval a szabály az, hogy 2 igen kell az igenhez, és mindenkinek 3+1 vétó joga van, tehát ha én azt mondom, hogy kell az a kurva szalmakalap, mert hiába égettük ki bemojitózva a tetejét cigivel (???? Jesssssszusom, mintha egy másik univerzumban lett volna), mégiscsak a nászúton kaptam.

Két igen az igen, egy nem az már nem, és 3+1 vétó jog.

Izgalmas lesz:))