már beszéltem is velük, remélem felveszik Gergőt. Ez azonban azt is jelenti, hogy az óvoda-zeneiskola-Gergő fejlesztése körben Kolos jó időt tölt majd az autósülésben… ami jó sok kivételt és betuszkolást jelent majd.

Nagyon sokat.

Ez az én csípőmmel és gerincemmel bizony nagyon nehéz feladat lesz, így már most elkezdtem nézegetni, milyen gyerekülést vegyünk neki, a BeSafe ugyanis,ami a 9-18-as gyerekülés és anno nagyon drágán vettük egy kalap szarnak bizonyult számunkra. Először is kicsi volt, a gyerekek csak kucorogva-görnyedve fértek el benne.Másodszor rendkívül fura kialakítású volt, nehezen lehetett tisztítani, és az egyik kivétel-visszatétel során apósom sajnos úgy fogta meg, hogy eltört a fejrésze. Igen. Attól, hogy megfogta. Utáltuk.

Most olyat keresek, ami előre és háttal is beköthető, és -ami a lényeg- kifordítható, tehák szemből kell belekötnöm napjában harmincnyolcezerszer a gyereket, és nem kitekerve-csavarodva behajolni a kocsiba. A 9-18-as kategóriában keresek, ha van valami jó tippetek/tapasztalatotok, örömmel fogadom.

Tegnap egyébként kirándultam. Nagyon jó volt – az utolsó 15perc. Addig tizenötször akartam megfordulni: a gyerekek kocsiba tuszkolásánál, a gumicsizmám nem megtalálásánál, a lovardánál, az ajtó kinyitása utáni lószarszagnál, a zsibongó gyerekeimnél, az első sárkupacnál, a másodiknál is… Aztán mikor megláttam Adri gumicsizmáját (és rádöbbentem, hogy mennyire nem viccel), mikor a hátamra tettük Kolost, mikor egy pillanatra elment a térerő… Aztán valahogy megszűnt az a zsigeri ellenkezés, az ólmos lustaság, a nyűgösség. Jó lett. És egy egészen kicsit elfelejtettem, hogy mennyire fáj a csípőm, megtudtam, hogy a piros háromszög felé kell menni a csúcsra, Barnus szedett egy csomó őzlábgombát, és mivel Adrienn is ott volt, biztosak lehettünk benne, hogy az az. Senkibe nem ment kullancs, nem estem hanyatt, szerencsésen visszaértünk a kocsihoz és nagyon-nagyon elfáradtam.

de elég jó volt. Jó volt, tartalmas volt, és ahogy nézem a naptáram, nem lesz ez másképp most októberben sem.

Remélem Gergőnek tetszik majd az óvoda és sikerül beszoknia. Holnap megyünk először, kíváncsi vagyok, mi lesz a legislegelső benyomásom az óvodáról, az óvónénikről. A levélváltásnál nagyon rokonszenvesek voltak, ami azért baj, mert óriási csalódás lenne, ha végül mégsem lennének jó fejek. De miért ne lennének azok?

Az októbert saját mixelésű müzlivel, mosógép fertőtlenítéssel és egy csokor másodikos felmérővel kezdjük: elég jól megy neki,nem sokat felejtett (amit meg nem tud, azt eddig sem tudta, mert még nem tanultunk). Aztán pedig nekiállok főzni.

Elkezdjük csepegtetni magunkba az erőt, a Nellitől vásárolt rügykivonattal ez gyerekjáték lesz. Hármat választottunk: kökényt, csipkerózsát és feketeribizlit szedünk majd, egy hónap múlva beszámolok a tapasztalatokról. A cuccoknak egyébként itt tudtok utánaolvasni, szuperjók, Nellit pedig személyesen is ismerem és egy csoda a nő.

Egész hétvégén nagyon rossz dolgom volt, ugyanis szombat délután Adri adott egy elképesztően nagy adag gombát, így sajnos rántott őzlábgombát és konyakos-rizstejszínes őzlábgombát kellett ennünk, ami gyógyír volt a péntek éjjeli cirkuszra. Egy ideje már noszogat, hogy menjek vele gombát szedni, lassan beadom a derekam…

Szombaton Szent Mihály napra mentünk, én leginkább ismerősökkel dumáltam meg vártam, hogy mikorra kovácsolják/másszák/pörgettyűzik/szarakodják ki magukat a gyerekeim,mert semmi másra nem vágytam,mint elnyúlni itthon és megnézni a Strike könyvekből készült sorozat első három részét (hiába, na Rowling nagy kedvenc, ha Harry Potter, ha Cormoran Strike).

Ennyi. Megérkezett Barnus chipje, ebben a hónapban folytatjuk a lelkigyakorlatot minden csütörtökön, Medve elutazik 3 napra, nekem is lesz 2 tanfolyamom, megyek egy Vekerdy előadásraés egy olyan worshopra, ahol magyar népművészeti motívumokról lesz szó. Szeretnénk még a skanzenbe is eljutni, és ebben a hónapban nem lesz a tanárunk, nem lesznek rajzművészeti óráink, úgyhogy itthon rajzolgatunk csak, amihez épp kedvünk lesz, hogy ne essünk ki a gyakorlatból.

Szia, szia, vigyázz magadra, jól megleszek a gyerekekkel, ne félj.

Barnus, Gergő, Kolos,irány a zeneiskola, addig mi sétálunk, Barnus majd gyere.

Kávé, baracklé, Barnus, Aldi, nagybevásárlás, kitartást, ócsaktermészetes.

Olvassunk, mindenoké, vacsora, fürdés, lassanalvás, éjszakai inzulin.

Barnusezapiros, jajanyatényleg, mostmicsináljuk, mondjukimátkozz.

Igyunkránegyvenet, de negyven kell a félhez, de ez másfél, akkor százat igyunk.

Ne,ötvenet együnk, ötvenet igyunk.

Bekészítem az újraélesztő injekciót, telefon a párnám alatt,bezártam a belső biztonsági zárat, fél óra múlva beüt az inzulin,meglátjuk, hogy állunk. Tesztcsík a pisihez, tajkártya, kórházas táska.

Ajtó nem nyílik. Furcsa volt a kattanás,kutyák ugatnak, ajtó meg se moccan. Tekerem a kulcsot, forog is, de kattog, ajtó nem nyílik, kilincset nem lehet lenyomni.

Mérem a gyerek cukrát: 2,2. Óbazmeg. Gyorsan igyál, megnézzük,lehet mentő kell, ha nem tudsz annyit inni, hogy elinduljon felfele. De várjunk, a mentő nem tud bejönni, a két komondor nem engedi.

Namégegyszer, aludjnyugodtankisfiam, semmibaj.

Újabb egy óra szenvedés az ajtóval: törhetetlen, leemelhetetlen, Medve becsípődése. Nem jutunk ki.

150ch a gyerekben, az majdnem az egész napi adagja, 3,1. Még ébreszthető, de nagyon véreres a szeme.

Apa!

Apa, baj van, apa gyere. Ja,ha már van benned fröccs,ne gyere,tényleg ne, az ördög nem alszik, ha valami bajod lenne út közben megbolondulnék. Majd reggel. Nem, tényleg, kimászom az ablakon, a gyerekkel a hátamon, nem gáz, kiadom a mentőnek, ha kell. Ádám? Majd holnap jön. Majd bemegyek a két kicsivel, mittudomén,megoldjuk.

Újabb fél óra. Barnus 4,1, meredeken megy felfelé. A székről térdelek a kilincsen, a gyerekek alszanak, Barnus az ájulás határán. Semmibaj, 9,8, aludj babám, aludj csak,most már minden rendben. Rámjön a fosás,a hányás, a remegés, Kolos felkel, altatódal. Ajtóhoz vissza, húsklopfolóval kocogtatom befele a zárat,hátha. Majd nekiugrok dühömben. Szerintem eltört a csuklóm. Nem, nem tört el, mert tudom mozgatni. Ami kurva szerencsés,mert ki tudom törölni, ha újabb hasmenés roham jönne.

Jön.

Gergő felkel, elmeséli mit álmodott.

Barnus 17,5. Óbasszameg.

Minden rendben, csak ugatnak a kiskutyák.

Gyerekek el, én pedig egy utolsó fohász után teljesen kimerülve csimpaszkodom az ajtóba. Kinyílik.

Barnus 27,9,meredeken megy felfelé.

Beadok egy fél inzulint.

Fosok.

Hajnali fél 3.

Barnus 20 körül megáll – az már nem akkut vészhelyzet.

Kábé 3 nap lesz, mire rendeződünk.

Reggel felkel: nagyon nagyot aludtam,éhes vagyok,jót álmodtam. Megmérted éjjel a cukrom? Igen, kisfiam.

De jó, hogy vigyázol rám, anya.

Amíg csak élek, kisfiam.

1., Tálka. Az ősz nekem a comfort food – főzelékes időszak. Többször főzök krumplifőzeléket, ragulevest, székelykáposztát, csicseri curryt, babgulyást… és ezek nekem valahogy nem esnek jól hagyományos tányérból. Ilyen szép, szívmelengetően színes tálkából annál inkább! A kedvenc fotelomban, összekucorodva egy film előtt, a cserépkályha mellett-mennyei. Az igazság az, hogy életemnek ebben a szakaszában nem történnek nagy dolgok: egy jól sikerült székelykáposzta és a slow cookeremben készült rizstejföl önmagában már hírértékkel bír.

2.,  “Most velem foglalkozz!”- mondta valamelyik nap az én drága férjem, és nekem egyből lelkifurdalásom lett, hogy mostanában nagyon eltolódott a hangsúly és “csak” anya voltam. Azóta megint kap szépen csomagolt ételt a munkahelyére, szerelmes sms-t meg rengeteg ölelést. És igen, most rendeltem meg a Panaromnak ezt a Héra olaját -mint Pavlov kutyáját a csengő, engem is emlékeztessen valami könnyen köthető dolog arra, hogy mennyire fontos, hogy ne csak anya legyek, hanem feleség is.

3., Rengeteg pasztellkrétát próbáltam mostanában. Vettem ettől sokkal drágábbat és olcsóbbat is, mégis ár-érték arányban nekem eddig ez a favorit: puha, élénk, csodásan eltalált árnyalatok

4., Nagyon hasonlít a hátizsákom erre, de mégis kicsit más. Szeretem, mert kényelmesen elférek benne, mert minden egy helyen van, mert pont ilyen színű bokacsizmát vettem tavaly, mert a táska műbőrés nagyon könnyen tisztítható.

5., Ezt a tárolót nagyon szeretném a hálószobába: a hálószobánk rákfenéje ugyanis a rengeteg földön heverő ez-az. Azoknak tökéletes menedék lenne.

Most,hogy végignézem, csupa-csupa olyan dolog gyűlt össze,ami így vagy úgy a sárkányom. Sárkányom minden elindulás, a pofámba csapódó féloldalas táskával és az ilyen-olyan zacskókkal. Sárkányom a színek és a festészet, rajzolás hiánya, amit ha feladok, akkor úgy érzem, hogy valami olyasmit adtam fel magamból, ami annyira a részem, hogy ha nincs, akkor megsínyli minden és mindenki. Sárkányom volt sokáig a ház, de most nagyon szépen alakul és formálódik, és egyre több olyan terület van, ami már ami már örömöt okoz.

Nem meglepő, hogy most ilyen gondolataim vannak: amérlegben vagyunk, az összegzés és számvetés időszaka, és pont ma van Szent Mihály napja is – és ahogy ő, úgy ilyenkor mi is elkaphatjuk a sárkányaink grabancát és győzedelmeskedhetünk felettük.

Teljesen elpakoltam a tavaszi-nyári ruháimat, minden óarany, mustár,bíbor, olajzöld a szekrényemben és talán most már a szívemben is.

Gergő óvodába készül, most kész van rá, szeretné, mi pedig örülünk, ha az útjára kerül. Waldorf, persze,másban nagyon nem is gondolkodtunk.

A csípőmben a fájdalom nem áttét, az egész csontvázam daganatmentes, úgyhogy nyugodt szívvel jelentkezhetek be orvoshoz, hogy megoldódjon a helyzet. Gondolom első körben valami gyulladáscsökkentő, gyógytorna, diéta…

Ilyenek.

Ennél persze sokkal több dolog történik most is: új autót szeretnénk (most éppen egy Grand Espace a kiszemelt), kacérkodunk Barnusnál is az iskolával, de ahogy beszélgettünk vele, egyelőre még nincs kész rá és nem is biztos, hogy egyszerre ennyi változás jót tenne a családunknak.Visszatérünk rá pár hónap múlva, addigra elindul a pumpa is,és az is kiderül,mennyire lesz komoly Barnusnál a zene.

Vettem egy klassz kék hátizsákot, amiben egész kényelmesen elférek, de még azért nem hátizsák-hátizsák, hanem kisebb.

Fáj a fejem.

Rájöttem, hogy amennyire görcsösen szorongattam a nyarat, annyira könnyen belecsúsztam az őszbe és szeretem. Nagyon szeretem. Szeretem a bordó körömlakkot, szeretem a mustársárga sálamat, szeretem a sült almát és barackot és nagyon teás vagyok.

Meg nyűgös.

És lehetetlen.

• Barnus kipróbálta a pumpa szereléket. Tetszett neki, most már csak időpontot kell egyeztetnünk a doktornővel és akkor el is kezd csepegni. Újfajta inzulint kap majd, klassz lesz! Könnyebb nem lesz ugyan az élet, de Barnus sokkal stabilabb lehet, ha jól csináljuk.
• 
  A művészi kupleráj a képen a pecázás utáni nap hozadéka: rettenetes pár nap van mögöttem, az áramot kikapcsolták 4 napra napközbenre (az egész utcában oszlopokat meg vezetékeket cserél az ELMŰ),úgyhogy este 6-tól dolgoztam előre /mostam / porszívóztam minden nap, amíg véget nem ért ez az őrület.
• Apropó pecázás: Barnus megkapta az első pecabotját! Ha még láttatok örömöt! Apám hivatalosan is “emberfeletti” státuszba került.

• Gergő is nagyon élvezte a tavas-kempinges-pecás létet és minden lehetséges módon megpróbálta kinyírni magát. Volt tóba gyaloglás, lakókocsi ablakán kimászás, autó tetejére felmászás és bicskalopás is. Nem akarod tudni.

• A ménkű sok befőzés tegnap este busásan megtérült: vörösboros marhapörköltet főztem sok zöldséggel, lassan, sűrű szaftra és párolt almás lila káposztát ettünk hozzá. Mindezt fél óra alatt körülbelül. Megpirítottam a húst egy kicsit, felöntöttem artézi vízzel,fedő alatt átpuhult, majd hozzáöntöttem a kamrából a vörösboros zöldségszószt. Felfőztem. Jónapot. Káposzta ugyanez.
• Kidobtam a régi pénztárcámat és átpakoltam egy még régebbibe. Pont tegnap,pont Újholdnál. Valami új kezdete lesz ez…
• Szombaton csontizotóp vizsgálat. Mielőtt bármilyen szakorvos szóbaállna velem a csípőm kapcsán (ortopéd orvos, gyógytornász, sportorvos),meg kell győződni róla, hogy nem áttét. Szokásos. Azért -mint mindig- bennem a félsz.
• Egészen idáig forrta magát a gondolat, hogy hogyan is hívjuk azt a szobát, ami volt már hálószoba, dolgozó, Dédi szobája… És most meglett. Az lett(valahogy) a különszoba. Így. Különszoba. Valahogy odakerült Barnus zenei mindenféléje. Gergő oda megy, ha már nem bírja a zajt. Én oda vonulok telefonálni, bekerült a szobabicikli is és oda lett bepasszírozva a sok-sok gyapjú. Különszoba. Jó is lesz.
• Folytatom a porpasztell tanfolyamot. Hihetetlen,mennyire kikapcsol, mennyire segít rendezni a gondolataimat és valami bámulatos, hogy mennyire feltölt.

• Kolos hivatalosan is tejfehérje érzékeny. Nem lepődtünk meg. de kellett ez a papír,hogy támogatottan kapjuk a méregdrága gyógytápszert.
• Gergő -úgy fest- heti két-három délelőttre óvodás lesz. Még alaposan körbejárjuk, de pár héten belül akár így is alakulhat, talán mostanra készen áll. Nem tudom, kipróbáljuk. Pici, új óvoda, nagyon kevés gyerekkel és rendkívül lassú ritmussal. Hátha.

Hát, ezek vannak, ezek mennek. Zeneiskola, furulyaóra, szolfézs, készülődés a kórusra, Gergő heti 2x nem lesz délelőtt, én pedig pakolok, szortírozok, takarítok: teremtem a helyet az újnak.