a tetoválásaim, úgyhogy mehetnék ázni a hétvégén, de… hát, nem lesz olyan idő. Füreden tömeg lesz a Kékszalag miatt, de mi úgyis Kapolcs felé vesszük az irányt Medvével. Már kinéztük a koncerteket, viszünk gumicsizmát, minden mást teljesen szabadjára engedünk, és ahogy esik, úgy puffan alapon lesz majd az egész hétvége. Betárazom előre a munkáimat, hogy ott már csak a friss-aktuálisra kelljen reagálnom.

És akkor nagy levegő, jöjjön bármi, aminek jönnie kell:  Palya Bea, Random Trip, Muharay udvar, Artkert, Rebecca Ferguson, Szabó Balázs. Jöhetnek a ráérős nézelődések, az “egytörölközős” strandolás (nem a sátor, babakocsi, felfújható lófaszok, ilyen izé, olyan hozé, nem. Egy. Törölköző.), a megállunk és eszünk valamit. Ha jó lesz az idő, megyünk SUP túrára, ha nem lesz jó az idő, nem megyünk. Ha van kedvünk, Liliomkertezünk, ha nincs, akkor nem. Majd eldöntjük, majd lesz valami, majd kialakul, majd jó lesz úgy, ahogy lesz.

Megvan, mi lesz a következő tetoválás, az is ilyen nagy, robusztus bölénykoponya lesz, mint az első 3, szóval nem kell aggódni: ettől még rendes ember maradok nem ilyen punk meg munkakerülő. Meg ilyenek. 😀

Figyeljetek, megvan az új kedvencem. A társam a mindennapokban. A megmentőm, a hősöm. A jyskben lehet kapni nagy, kék szatyrot, ami -figyelj!- kétszer akkora, mint az ikeás. Nem feltétlenül nehéz egy-egy bevásárlás, inkább a terjedelmével van baj, én pedig unom pakolgatni bevásárlókocsiból szatyrokba, szatyrokat kocsiba, kocsiból be, ilyen szatyi, olyan izé. Na ez nem kispályás: konkrétan mindent elnyel. Call it a new life hack.

Megcsípett az esküvőbogár. Lázasan tervezgetem, hogy miben megyünk majd a tesóm esküvőjére. Rá akarunk húzni majd két napot a közelben, érdekel a vár,mennénk fürdőzni is úgyhogy nekiláttunk a keresésnek, és találtunk is egy szuper hangulatú szállást Gyulán.

Mindegy, milyen idő lesz, bár szerintem a mostani hűvösebb idő után egy csodás indián nyár jön majd, (ez de durva, már telik az őszi táncrendünk is) remélem egész szeptemberben a Balcsin lógunk majd, amikor csak lehet. Vissza is érkeztük oda, ahonnan indultunk: Balaton.

Most nézem, nem ment ki ez a bejegyzés. Mi már itthon, szuper két nap áll mögöttünk.

Lassan mondtunk Istenhozzádot Kapolcsnak, idén már nem az volt,már nem olyan volt, és most kell búcsúzni ahhoz, hogy megmaradhasson annak, aminek szerettük. Hogy honnan tudom? Nos, ez nem nagy kaland:

• mikor a harmadik pulton látod ugyanazokat az egyedi, kézműves kerámiákat
• mikor másodszorra botlasz bele ugyanabba a kézzel készített, népművészetes-tulipános, kézzel készített medálba, és tudod, hogy aliexpresses
• mikor nepáli ruhák, egyedi kerámiák és indián álomfogók (MIND KÉZZEL KÉSZÍTETT :D) ugyanazon a standon
• mikor a 600. egyedi babajátékost is megtalálod (textilmacska, kockás anyagból)

akkor azt mondod, hogy a népművészeti, művészeti fesztiválnak ez a része sántít. Nem kicsit. Márpedig a régi jam sessionok, irodalmi légyottok és örömzenélés helyén egy óriási kirakodóvásár van, színes fesztiválpiákkal és elveszett az, ami miatt Kapolcsra mentünk. Mainstream lett, amivel nincs baj, de mi nem ezt keressük Kapolcson, ezt megtaláljuk máshol is 🙂 A Folk Udvar volt az, ahol végül mindig kikötöttünk, de ehhez a miliőhöz nekünk nem kell Fesztivál, megvan ez a hétköznapokban.

Búcsúzunk tehát, de nem maradunk fesztivál nélkül, mert két olyan kicsi rendezvény is lesz még most a nyáron, amit nagyon szeretnénk megnézni és talán azt találjuk meg ott, ami Kapolcsból elveszett.

Hogy valami pozitívumot is mondjak: ezzel együtt szuperül éreztük magunkat és kihoztuk a napból, amit lehetett. Medve kovácsolt szerelem szívet, finomat ettünk, a Random Trip Dés Lászlóval, Bigával, Mókussal remek volt, a limonádék finomak, és a mozgó antikvárium a régi lovaskocsiban meg egyenesen szuper. Barnus kötelező olvasmányát hiába is kerestem, a könyvesboltban teljesen lelomboztak, hogy nincs, nem is lesz, két éve nem adja ki a kiadó és így az antikváriumokból is szép lassan kifogyott, úgyhogy marad az e-könyv. Ehhez képest a szép, zöld antikvárius szekéren ez volt majdhogynem az első, ami a szemembe mosolygott — 300Ft-ért.

A gyerekek vásárfiának kanalakat kaptak egyedi gyurmadísszel, Gergő traktorosat, Kolos kisrókásat, Barnus violinkulcsosat – elsöprő siker volt, most szinte a vizet is kanállal isszák 😀

Egy csodás festőnő tárlata volt az egyik, ami lenyűgözött Kapolcson, róla majd írok bővebben.

A három napból két nap lett, és pont azt beszéltük, hogy igazából két teljes nap alatt csodásan fel tudtunk töltődni, egy éjszaka két nap meg azért nem megoldhatatlan a gyerekekkel, anyu remekül állta a sarat, így nekünk tényleg csak a pihenéssel kellett foglalkozni.

Az új szalmakalapommal és lensortommal. A strandolással (csodás kis elbújós strandon voltunk, napoztunk, csobbantunk. Tihanyban ráérősen andalogtunk, az összes art galériát megnéztem és a Rege cukrászdában limonádéztunk – a piros bogyós limcsit ajánlom, de igazából mindegy, a látvány, a hangulat és a hely szépsége az, ami miatt kihagyhatatlan a rege. Új, kedvenc kávézónk van a lenn a Belső-tónál, a paleo sütijük helyben készül, mennyei és csodaszépen tálalják. Növényi tejes habos cappuccino enyhén savas vízzel (kávé után ez a gyengém).

Óriási csalódás volt viszont a Levendula Manufaktúra EDP sorozata, a cseresznyéset és a citromosat fújtam fel és konkrétan le kellett mosnom fél óra elteltével, mert a rosszullét kerülgetett. Sajnálom nagyon.

Az Apátság boltjában szép kis nyomatokat vettünk, aztán a Zománc felé vettük az irányt, de végül ott nem volt hely, úgyhogy Zánkára mentünk enni, ahol egy óriási csalódás volt a Fügekert (nem az, hogy nem tudtak megetetni, hanem a tájékozatlanság és a hozzá nem értés – ha nem ehetsz lisztet, egyél báránykolbászt lepénnyel vagy kenyérrel. WTF? Mindezt szájhúzogatással, miután kiléptünk, kis felhorkanással (megvannak a napi hülye betérők), úgyhogy átmentünk a Neked Főztembe, ahol

• intelligensen
• végtelen türlemmel
• másfél perc alatt
• száj- és szemöldökhúzogatás nélkül

megoldották az étkezésünket. Komolyan mondom, a rozmaringos cékla olyan volt, hogy nagyüzemben kezdem el itthon a gyártását… a fűszerolajos pak-choi is repetáért kiáltott. Egyedül talán a limonádé volt túl édes (nekünk), de ez az átlag ízlés valószínűleg, úgyhogy ez nem róható fel a helynek.

Amíg vártunk a kajára, Medve átment a Gyógynövény-völgybe egy-két tő zsályáért és mentáért, aztán hazamentünk, összepakoltunk, és még lementünk az Anjunába egy kilépő fagyira. Medve elefántcsontparti kókuszt evett étcsokiba mártva, pisztáciába forgatva, én meg miközben láttam, hogy néz ki a fagyija, úgy megkívántam a pisztáciát, hogy szicíliai pisztáciát ettem étcsokiba és pisztácia töretbe burkolva.

Óriási tömeg volt az autópályán, el nem tudom képzelni, hogy ma mi lesz ott, ha szombat éjjel ekkora forgalom volt. Mindegy, itthon vagyunk és a fiúk épp algairtózzák a medencét: ezen a héten (sőt, az előrejelzés szerint egészen augusztus 20-ig) seggfüllesztő meleg lesz, úgyhogy jobb későn, mint soha felkiáltással mégiscsak feltöltjük a medencét.

Fú, tegnap több, mint 100 üveg érkezett hozzám és pillanatok alatt megtöltöm majd. Olvasok. Olvasom a szószos könyvet  és készül a csillagánizsos körtechutney, a kardamomos őszibarack, a fahéjas szilvabefőtt. A mediterrán relish, a sima tzatziki rengeteg mentával. Lekvárok, zöldségpástétomok, sőt, amióta megvan az automatám, azóta húspástétomokat is el tudok tenni minden gond nélkül a fiúknak. Én továbbra is jórészt a vegán étrendet nyomom: érezhetően rosszabb a közérzetem egy-egy húsos nap után. A tojást teljesen kivontam, a tejet/tejterméket szintén, mézet nem nagyon használtunk eddig sem, mert az agavé szirupban jóval kevesebb a szénhidrát. Hús nagyon ritkán kerül a tányéromra, de másnap mintha kő lenne a gyomromban, olyan érzés. Azonnal vizesedek, az térdem kattog, az ujjaim nehezebben hajlanak… pedig egy jó kis szaftos marhaburger azért mégiscsak az egyik legfinomabb dolog a világon. Szerencsére mostmár rengeteg alternatíva közül lehet választani, és egyre inkább hajlok arra, hogy a jó, szaftos marhaburgerben is az ízeket a fűszerek adják – ezért nem rágcsál senki nyers vagy sült, sótlan és fűszerezetlen marhahúst – és a textúrát már ezerféle növénnyel meg lehet teremteni, amik ugyanúgy felveszik a fűszereket és a szaftot, mint a hús. Ettem már kompromisszum nélküli óriási, szaftos burgert, hibátlan steak édesburgonyával és vegán sajtszósszal és meglepő volt az az élmény, hogy ez ilyen is lehet. Nem szomorú, nem pótlék, nem olyan-mintha, hanem fantasztikus, mennyei, páratlan. Persze ehhez nagyon kell tudni főzni. Vagy jó helyre kell menni enni 😀

Várom Kim John Payne Melegszívű fegyelmezés könyvét, sok problémánk van mostanában Barnabással és… most nagyon nehéz vele. Bántja a testvéreit, dühöng és fortyog, szófogadatlan és csapong, nehéz vele most egy fedél alatt. Még mindig várjuk az iskolából a visszajelzést, jó lenne már biztosat tudni, nem szeretek utolsó pillanatban kapkodni, bár ez az elmúlt öt év azért megtanított arra, hogy minden úgy van jól, ahogy van és tulajdonképp felesleges izgulni, mert vagy úgyis úgy lesz, vagy úgysem lesz úgy. A választásunkat a jelentkezéssel “felküldtük”, ott ezt nyugtázták (mert minden üzenet beérkezik, ebben sziklaszilárdan hiszek), és kapunk rá majd választ. Olyat, ami nekünk jó. Tehát nem csak sodródunk, nem a vakszerencse vezet, hanem mi magunk – ezzel az erővel beadhattam volna Sopronba vagy Indonéziába is, és akkor arra kapnék választ. De oda nem akarok menni, ott nem akarok élni, így fel sem merül, az általam számításba vett lehetőségek közül kapom meg a legjobbat, ebben biztos vagyok.

Húbasszameg, kell mégegy kávé, mert ebben a nagy spirituális fejtegetésben én magam is nagyon kimerültem, nemhogy ti.

Befejeztem Nesbo Hóemberét, majd megnéztem filmen… és óriási csalódás volt. A titkot, a feszességet, a finom részleteket vesztette el pont a történet, ráadásul sok fontos részlet, egész szál is kimaradt. Nekem nagyon lapos volt a film a könyv után sajnos. A legutolsó olyan könyv-film páros, ami csodásan működött képernyőn is, az Galbraith (azaz Rowling) Cormoran Strike sorozata volt: egyszerűen imádtam minden pillanatát a könyveknek is és a filmnek is.

Jön a következő Rumini is: ez lesz 7. könyv, amit Barnabás ezen a nyáron elolvas. Falja a könyveket, és lassan érik, hogy összeírom, miket olvasott eddig, mert bombabiztos az ízlése és simán abbahagyja a könyvet, ha nem tetszik neki a nyelvezet például. Vannak nagy, klasszikus kedvencei, vannak egyszerolvasós sztorik és persze vannak a már említett abbahagyósok. Érdekelne Benneteket, hogy mit olvas egy 8,5 éves?

Következik az alagsor: a mosókonyha jó ideje funkcionál, a lépcső alatti rész is teljesen tiszta és rendezett, kipucolt, a spájz régóta spájz, de van mit sárkánytalanítani rajta azért… most a leendő nagy előszobán van és a hangsúly. A rengeteg könyv, az égetőkemence, a korongozógép, a kutyakaja. A nagy szekrények, a kutya trófeái, a szánkó. A hólapát, a roller, a szigetelőtáblák, a kávéfőző doboza… És ez kb 3 m2 a húszból.

Kell a tér, kell a hely, gyűlik, amit elengedünk, megy a régi.

Apa mondta, hogy szívesen lerakja a lapot, csak pakoljunk ki, én meg majdnem elsírtam magam örömömben, hát akkor mégiscsak meglesz, biztosan meglesz, el is kezdtem járólapot válogatni, de teljesen belezavarodtam, úgyhogy az amit-a-helyi-boltban-lehet-kapni lesz az ökölszabály. Meglepően széles volt a választék már két éve is: majdnem minden volt, ami a nagyobb centrumokban. Nyilván egy bizonyos négyzetméterár felett nem, de nem is abban a kategóriában utazunk: a padló kellemes, megbocsájtó,megengedő sötét lesz, a falak fehérek, a bútorok ütött-kopottak 😀

Lényeg a hely, a sár és a hólé egy helyen tartása és az a fegyvertény, hogy a lépcsőre már mindenki csak papucsban lép, így a ház lakórésze tiszta (tisztább) és sármentes (sármentesebb) marad (maradhat).

Medve megérkezett. Rengeteg élménnyel gazdagodva, koszosan-boldogan, feltöltekezve és lelkiekben gazdagodva, én pedig csak nézem, hallgatom és nagyon büszke vagyok rá. Az egész elmenősdiben a legjobb mégis a megérkezés volt: nem szoktunk ennyi időt egymás nélkül tölteni és pont elég is volt, már hiányzott erősen.

Barnus már a mellettünk lévő szobában alszik, kapott új szőnyeget, jól, sokkal jobban tud pihenni és nekünk is megnyugtató, hogy halljuk a pumpát. A szőnyeg ilyen, a gyerek nagyon szereti, ha tehetné le sem jönne róla – igazi földszínű, ásványokra emlékeztető csíkozású és hatalmas, Barnusnak pedig nagy szüksége van a “földelésre” és ezt meg is találja ebben a hatalmas és jó puha szépségben.

Random választottam pár képet, ami mostanában valamiért fontos volt vagy csak úgy épp elmentettem:

Lanka. Hát ez valami egészen szépséges, ráadásul magyar és Meskás. Sima, egyszerű len ruhával, vagy fehér felsővel és farmernadrággal, saruval hordanám, valami egészen elképesztő érzéke van a színekhez. Régóta a listámon van 🙂

Tálcák. Régóta trend, de nálam csak most esett le a tantusz, hogy a legnagyobb kupleráj is rendezettebbnek tűnik, ha tálcán van: formája, határa lesz a sok apró kacatnak. Semmi bonyolultban nem gondolkodom: Pepco, Jysk, Kik – ezekben mindig van ilyesmi.

Annyiszor nekifutottam a vegán sajtkészítésnek. Voltak próbálkozások, sikerek is, de olyan istenigazából nem veselkedtem még neki. Majd most! Vettem fekete olajbogyót, van itthon fokhagyma, pritaminpaprika, cukkini…

Nagyon ritkán lépek ki a komfortzónámból, de most jó, hogy erre rátaláltam. Igazi dinnye szín, augusztus elején, mikor megyek, ez lesz az utolsó nyári manipedi.

Monkey butter. Tökéletes lehet mondjuk lekvár helyett: cukor helyett eritrittel, fele víz-fele ananászlé, és gyakorlatilag vékonyan kenve egy kanálnyiban körülbelül 5 ch lesz, ami semmi. Aranyos, majmócás feliratokat csinálunk majd a fiúkkal, és…

… igen. Már csak 2 nap, Ádám megjön, jövő héten pedig a 10. házassági évfordulónkat ünnepeljük kettesben: strandolást, Kapolcsot, ráérős ebédeket és vacsorákat tervezünk. Fogalmam nincs, mit vegyek neki. Ha van valami ötletetek, ki vele!

Azt hittem, hogy nagy sírás lesz, de végül nem lett: igazából arra sem éreztem késztetést, hogy a kórházig elmenjek. Krisztával beültünk kávézni, aztán megszületett életem 2. tetoválása, majd a kocsi felé menet készített rólam pár képet… és ennyi.

Öt év. Öt küzdelmes év. Ne legyenek illúzióink, a rák bármikor visszajöhet 5 év múlva is, de én résen leszek, és… hát azért ez mégiscsak 5 év. Nagyon büszke vagyok magamra, nagyon büszke vagyok a családomra, nagyon büszke vagyok a barátaimra és nagyon büszke vagyok rátok is.

Sok volt, hosszú volt, színes volt. Hol sírós, hol vidám, hogy meghökkentő, hol félelmetes. Végig egy egészen abszurd gondolat járt a fejemben, hogy milyen jó, hogy így alakult. Milyen jó, mert így lettem az, aki. Milyen jó, mert így lett Kolos. Milyen jó, mert így olyan fontos kapcsolatok köttettek, amik egyébként nem köttettek volna. Milyen jó, mert akiknek nem volt helyük, elmentek. Jó, hogy így volt. Jó, hogy megtörtént. Megtanultam a leckét, nem kell többé, hogy jöjjön.

Az első nagy etapnak vége.

A tetoválás filigrán lett és szépséges, a lány pedig annyira ügyes, hogy csütörtökön újra megyek, és egy újabb szépség készül majd. Nem, nem most kapott el az ink-bug, csak most valósítom meg, amit eddig csak nézegettem, álmodtam, szerettem volna.

Medve nem volt velem, ő hétfőn izgalmas, elvonulós hétre indult, ennek pedig nagyon örülök, mert szeretem, hogy időt ad magának, hogy töltekezik, épül és ápolja a lelkét. Egy hétig egyedül vagyok a gyerekekkel, úgyhogy most a “kapun se ki” a jelszó. Dolgozom, takarítok, Barnus szobája is költözik. Nem szereti azt a szobát, nem tudta belakni, nekem pedig nagyon messze van a nehezebb éjszakákon és nem hallom, ha sípol a pumpa, úgyhogy beköltözik abba a szobába, amit Kolosnak szántunk a hálószobánk mellé. Kolos most 15 hónapos, egy-két évig még biztos a szobánkban héderel majd, aztán pedig… majd meglátjuk, mi lesz. Valószínű Barnus költözik újra, ő nem olyan röghöz kötött, mint Gergő, Barnusnak a variálás, változás, repkedés úgyis a lételeme.

Egyébként azt klasszul megtanultam, hogy a “jelenben legyen jó”, mert az élet bebizonyította, hogy sokszor egy-két hónapra, sőt, évre is nehéz előre gondolkodni. Az, ami fontos volt mondjuk egy hónapja, mára teljesen súlytalanná vált. Amiről azt hittem 3 éve, hogy ez az egyetlen lehetséges irány, teljesen megváltozott például, mert Kolosunk lett. Sosem hittem volna, hogy otthonoktatunk majd (sőt, igazából eddig érdemben nem is volt más,mert B óvodába is csak hónapokat járt, azt is erős hézaggal), aztán mégis így lett. Az iskolaválasztás is szövevényes, mert merek reagálni arra, amit tapasztalok és sokkal jobban ismerem a családunkat, a habitusunkat, az életritmusunkat, és merem azt mondani, hogy ez “nem kényelmes”, ezek “nem mi vagyunk”, “ez nem tetszik”.

Úgyhogy ügyintézek: elkészült a személyim, minden aktuális tennivalót levelezek és szervezek, nálunk most válik aktuálissá a “milyen iskolatáska lenne a legjobb” és a “nincs úszócucchoz vízhatlan szütyő”, de nemhogy nem baj – egyenesen élvezem és lubickolok benne.

Túl az épp aktuális kinez tanfolyamon most épp a nagy kilélegzés van, ülepednek a tanultak, rendeződik, aminek kell, esik le a tantusz, és persze készülök majd a következő etapra, amit már most az őszi táncrendembe kell szerkeszteni, mert mozgalmas lesz az ősz is, többek  között a tesóm férjhez megy, megyek én is egy 4 napos egyedüllétre… de most még nyár van, nyár dereka, tiszta erőből, teljes pompában, és fel kell kötnöm a gatyát, ugyanis Kriszta épp most seftelt nekem több mint 100 befőttes üveget 😀

Medve szombaton jön, és az is elképzelhető, hogy a terveinkkel ellentétben nem indulunk el a Balcsira, a lenti előszoba ugyanis nagyon fontos, és el kellene kezdeni a kipakolást, a járólap válogatást, úgyhogy nagy valószínűséggel csak mi megyünk már a Balcsira, ketten, a 10. évfordulós hétvégénkre, és tádám! el is kezd pörögni, hogy mi történt ezalatt a 10 év alatt, de elengedem, mert miközben a nagy hullámvasútra gondolok, nem halad a nap és berohad a mosógépbe a ruha és nagyon de nagyon büdös pelenkát hagyott maga után Kolos.

amikor az ember rokon lélekre talál. Annyira meg kell becsülni, ha összeakadsz egy igazi cinkossal.

• A masszív fejfájásomat leszámítva jó idők most ezek.
• Barnusnak mondjuk rettenetes a cukra, de valahogy mindig sikerül rendezni a helyzetet
• az elmúlt két napban pak-chois és tofus pirított tésztán éltem
• Medve készül az egyhetes elvonulására
• alakul a kertben a spirál, bár a fiúk sokkal nagyobb hűhót kerítettek köré, mint azt én szerettem volna – ugyanakkor tény, hogy sokkal szebb lesz a végeredmény
• rendkívül érdekes az aktuális kinez anyag, nagyon élvezem
• kicsit elfáradtam, hosszú volt ez a hét
• Nesbo Hóembere van soron, tetszik, szeretem. Többször nekifutottam, de most olvasom rendesen
• befőzős könyveket olvasok (helló, vegán pástétomok)
• Medve épp levendulát ültet
• rendeltünk egy csodaszép fűszerakasztót a konyhába, a jövő héten érkezik
• jövő héten nemezes alkotótábort tartunk a fiúkkal, remélem meleg lesz és a lelkesedésük sem hagy alább
• teljesen kiszakadtam most itthonról, mindent Medve intéz, mindent ő szerez be, mindent ő tart kézben, én pedig csak lebegek és élvezem, hogy semmi gondom semmire 🙂
• csak a saját belső dolgaimra. Olvasok, tanulok, figyelek, és nagyon de nagyon jó most nekem.
• ferrari piros a körmöm, elememben vagyok
• rakott krumplit ennék kovászos uborkával
• és limonádéval
• készpassz