hogy mikor ránézek erre, akkor pont úgy kapódik össze a gyomrom, mint anno a 3. randink előtt. Szerelem. Csak az képes ilyesmire.
január 2012
- Kesztyű. Egy bélelt, nagyon puha irhakesztyű még valahol vár rám.
- Arckrém: ezt is be kell szereznem még, jó lenne, ha olyan lenne, amit a gyerek is és én is tudunk használni. Medve úgyse keni magára.
- Szőlőzsír: ez van. Ilyenkor a carmexet nem kedvelem annyira, nem szeretem, ha fúj a szél tőle a számon. Ilyenkor blistex, de most kacérkodom a neutrogena szőlőzsírjával is. No, majd meglátjuk.
- Derékmelegítő: hippsy. El sem hiszed, mennyit számít, hihetetlen jó, nagyon szeretem!
- Sál: rengetegféle sálam van, most egy Burberry-kockás a nagy kedvenc.
- Sapka: majdnem mindig hordok sapkát. Vagy kapucnit. Vagy mindkettőt!
- Meleg reggeli: muffin, omlett vagy egy forró zabkása, tea vagy kakaó, egyből másképp indul a nap.
- Termosz: termoszvásárlás előtt állok. Szeretnék egyet magamnak, egyet a gyereknek és ha már lúd, legyen kövér alapon Medve is kap egyet. Fél litereset, strapabírót, komolyat. Külön posztot érdemel.
- Puha zoknik: szerencsére Medvi nagymamája ontja magából a kötött zoknikat, kesztyűket, sálakat és olyan csodálatos sapkát kötött a gyereknek, hogy a boltig múltkor 3x állítottak meg, hogy honnan van.
- sushi vacsora a barátokkal
- Barnabást először csúszdázni látni
- a nyúl, a szülinapi tortám tetején
- anyu vadasa
- az első fürdés a Balcsiban
- önzetlenül és naaagyon örülni Ádám sikerének, tapsolni és matricaként rátapadni, hogy ugyemilyenszép? ugyemilyenokos? ésazénférjem!
- koncert a Fonóban
- meggyógyultam egy nagyon komoly betegségből
- közös reggeli az ágyban egy vasárnap reggel: meleg, házi briós volt teával, vajjal és mézzel. 3×10 lábujj kandikált ki a paplan alól.
- húsvéti reggeli, aminél már ott ül a kisfiam és tolja a sonkát ezerrel
- séta kettesben a szerelmemmel a Várban
- napozni és közben könyvet olvasni – gyereksírás nélkül
kör után úgy érzem, sosem költözünk, nem lesz házunk és az ÉLETBEN nem költözünk.
Barlangszerű, ablaktalan, de legalább vizesedő házakban jártunk, függöny-ajtókkal, dohos, 40 éves fürdőszobákkal.
Nagyon-nagyon-nagyon elkeseredtünk.
Hiába mentünk moziba, hiába beszélgettünk sokat, hiába bújtunk össze hárman, hogy valahol, valahol majdcsak meglesz a mi házunk, elcsüggedtünk.
Ez van.
Rossz kedvem van.
Vannak olyan pillanatok az életben, amik igazán nagy pillanatok. Fénykép készül róluk, emlékplakettet kapunk értük, sorsdöntőek és meghatározzák a jövőt.
És az életünk könyvében vannak olyan lapok, amik nem kapnak egy külön fejezetet, nem is főcímek, nem kíséri őket fanfár, de jó emlékezni rájuk, ha csak egy pillanatra, ha csak egy sárga cetli erejéig, ha nem is marad belőlük nagy anyag, csak egy post it jelzi, és már rohanunk is tovább…
2011-ben nekem sok ilyen volt. Íme pár: