Bevallottam az Uramnak. Megmérgesedett. Majd elmentünk, és megvette nekem a legormótlanabb, de legszuperebb hótaposót, amit csak árulnak.
Mummutot lehet benne taposni.
Aztán elkezdtem taposni a hóban, az meg ropogott a talpam alatt. Nem csúszkáltam, nem volt nehéz, nem ázott be, egyszerűen tökéletes. Most ez így pont jó, és én, aki gyönyörű bőrcsizmákon szocializálódtam elkezdtem nézegetni, hogy milyen hótaposót veszek majd jövőre. Ide – be kell látni – az kell.
Nem győzök csodálkozni és ámuldozni, hogy jé, van olyan kabát, ami meleg. Jé, van olyan nadrág, ami ugyan a hasamtól már nem jön rám, de vízhatlan. Jövő ilyenkor, a leárazások idején lesz kapsz: kabátot, nadrágokat és hótaposót is szeretnék, úgyhogy el is kezdek gyűjteni.
Barnus elkezdte itt a bölcsit: lufi lett a jele, és már ma nagyon ügyes volt. Szépen játszott, tízóraizott, szóval minden a legnagyobb rendben.
Mülleres bevásárlótúra volt ma, vettem öblítőt (most valamiért megint a boltit kívánja az orrom), az Astor lakkokat néztem (de most nem találtam olyat, amihez hirtelen kedvem lett volna), és vettem popsitörlőt (a gyereknek) meg egy vidám színekből álló tollkészletet (magamnak).
